2012. január 15. - Amint arról korábban beszámoltunk, a NymE Erdővagyon Gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézetében többek között a vadgazdálkodás társadalmi megítélésével foglalkozó szakdolgozat védésére is sor került. Hornyák Ferenc vadgazdamérnök az alábbiakban számol be dolgozata legfontosabb megállapításairól.
A vadgazdálkodás társadalmi megítélése
Mindennapjaim során számos esetben találkozom az emberi előítéletekkel és tudatlansággal, melyek a vadászatot körüllengik. Ezek a tapasztalatok indították el kutatásomat.
A vizsgálat során a megkérdezéses, primer információn alapuló feltáró módszert alkalmaztam. A hazai, egyszeri felmérés során zömében szubjektív adatokat gyűjtöttem, internetes megkeresés módszerével. A kérdőíveket on-line, egy weboldalon keresztül lehetett kitölteni. A kitöltéséhez mutató linket internetes közösségi portálokon keresztül, saját és néhány családtagom, barátom ismerőseinek elküldve terjesztettem. A címzetteket a szerint céloztam meg, hogy lehetőleg kevés szakmabeli (erdész, vadász, sportvadász) töltse ki. Kettőszázhuszonkét kitöltő által adott válaszok adták a vizsgált mintát.
Az alábbi felsorolásban foglalom össze a kapott eredményeket.
Negatívumok, hiányosságok:
A trófeaszerzést nem érzik a vadászat céljának.
A vadgazdálkodás céljait nem tudják meghatározni.
A vadászatot inkább hivatásnak tartják, sportként nem ismerik el.
A vadászat, vadgazdálkodás ökológiai szerepét nem ismerik kellően.
A vadásztársaságok bevételének összetételéről nincs kialakult kép.
Pozitívumok:
A vonatkozó jogszabályok meglétét elismerik.
A vadászatot szükségesnek tartják.
A vadgazdálkodást tudatos gazdálkodásnak tartják.
Elutasítják a hússzerzést, az öldöklést, és az ölési vágyat, mint a vadászat célját.
A természet védelmének fontosságát elismerik, a vadgazdálkodással hosszú távon együttműködőnek érzik.
Az orvvadászatot elítélik, az orvvadászokat nem azonosítják a „hivatalosan” vadászókkal.
Nézzük, mit is tehetünk mi a vélemények formálása érdekében!
Legfontosabbnak tartom az országos és megyei szintű szóvivők kinevezését, akik minden egyes megjelenő cikket, riportot szakmailag véleményeznek, azokhoz hozzászólnak.
Elkerülhetetlen az, hogy a szakma kövesse a technika fejlődését. Meg kell jelennünk színvonalas oldalakkal és profi, technikailag felkészült gárdával a világhálón is. Elérve így azt, hogy a hangunkat itt is hallathassuk és az általunk elfogadott nézeteket ismertethessük.
Oktatással hasznos lépéseket tehetünk. Ismeretek terjesztése szakkörök, nyári táborok keretében, melyek nem csak a fiatal, hanem az idősebb korosztálynak is hasznos lehetnek. Az arra fogékony vadászokat képezni kell etikai és szakmai téren is tanfolyamok, szemináriumok keretében, a szakma nagy oktatóit, kutatóit bevonva a tevékenységbe.
Tudomásul kell azonban vennünk azt, hogy a köztudatot formálhatjuk bármilyen eszközzel, ha a kiváltó okokon nem vagyunk hajlandóak változtatni. Ezért a vadászokat is meg kell regulázni a pozitív közfelfogás érdekében. A súlyos vétkeket elkövetőket haladéktalanul ki kell zárni a vadászok köréből, és itt fokozottan élnie kell a tárgyilagosság eszméjének.
A megítélés javítható
A vadászat, vadgazdálkodás a társadalom megítélésébe stabilan beágyazható, mint szükséges és szép tevékenység. Elfogadottsága mellett támogatottsága is sokkal növelhető. Ám ne ringassuk álomvilágban magunkat! A vadászok valóban életeket oltanak ki, és amíg ennek egy ellenzője is lesz, a társadalom megosztottsága mindig fennmarad! Mi csak az arányokon tudunk változtatni. A vélemények változása viszont folyamatos, így nem egyszeri projekteket kell kidolgoznunk, hanem arculatunkba kell beépíteni a formálás eszközeit. Így találhatjuk meg kedvező helyünket Magyarország köztudatában. Hornyák Ferenc