Kevés embernek, valóban csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy haláluk után is olyan mély tisztelet övezze őket — vagy talán még nagyobb —, mint életükben. A nemzet ezen nagy fiai közé tartozik a legnagyobb magyar erdészként tisztelt dr. kálnoki Bedő Albert erdőmérnök, egykori országos főerdőmester, majd földművelésügyi államtitkár, akadémikus, az Országos Erdészeti Egyesület tiszteletbeli elnöke, volt országgyűlési képviselő.
Ragyogó életútja egyszerű unitárius lelkészi családból indult 1839-ben a Háromszék megyei Sepsiköröspatakról, s 1918-ban Budapesten ért véget, az OEE Alkotmány utcai székházában. Anyagi helyzete könnyedén lehetővé tette volna számára, hogy a Fiumei úti hatalmas sírkertben, a Kerepesi temetőben előkelő és gazdag emberek pompásabbnál pompásabb síremlékei között emeltessen magának is drága, hivalkodó epitáfiumot. Õ azonban a társadalmi élet magaslataiba jutva sem veszítette el soha lába alól a talajt, s holtáig megmaradt annak a kemény, igaz székely embernek, aki volt egész életében. S kívánságának megfelelően a szülőfaluja szomszédságában fekvő kis Kálnok község temetőjében, édesanyja, gidófalvi Jancsó Anna sírjának közelében temettette el magát. Ott alussza örök álmát a csöndes kis falusi temető magányában egyszerű keretezett sírban, s nem messzire tőle egy roppant méretű, több száz évesre becsült tölgyfa őrködik fölötte. A kicsiny, néhány száz főt számláló község lakossága, s főleg a helyi unitárius lelkészi hivatal pedig gondosan ápolja nagy fiának emlékét.
A Bedő-tisztelet és emlékápolás legújabb megnyilvánulása volt az a bensőséges hangulatú, szép ünnepség, amelyet Kálnokon rendeztek, s amelynek keretében leleplezték emléktábláját a 2000-ben róla elnevezett négyosztályos iskola homlokzatán.
Az emléktáblát Mezőtúr városa és az ott működő Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Versenyért Alapítvány ajándékozta Kálnoknak, amelynek a város 15 év óta testvértelepülése, s amellyel ez alatt a másfél évtized alatt intenzív kapcsolatot tart fenn. Mezőtúr a környezeti kultúra egyik hazai fellegvára, ahol már Kaán Károlynak is szobrot állítottak, s most ezt tetézték meg a szóbanforgó emléktábla kálnoki felállításával.
Az emlékünnepségen a helyi szervek részéről résztvett: Ioachim Silviu, Sepsiköröspatak-Kálnok polgármestere és Kató Gábor alpolgármester; a képviselőtestület tagjai; Orbán Fitori Melinda, a Dr. Bedő Albert Ált. Iskola igazgatója; Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetője, s egyben az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság Erdészeti Szakosztályának elnöke; továbbá az iskola tanulói és a helyi lakosság szép számban. Egyházi részről jelen volt Orbán Fitori Dezső kálnoki unitárius és Vajda Emil református lelkész, valamint Fekete József sepsiköröspataki római katolikus plébános (Kálnok ennek a plébániának a filiáléja.)
Magyarországról az ünnepségre érkezett dr. Draskovits Dénes, Mezőtúr polgármestere és dr. Krizsán Józsefné Józsa Piroska vezető főtanácsos, a már említett Kaán-alapítvány elnöke. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot Csóka Péter, a Természeti Erőforrások Főosztályának vezetője és Ugrón Ákos Gábor, a főosztály tanácsosa képviselte. Résztvett továbbá az ásotthalmi Bedő Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium részéről Andrésiné dr. Ambrus Ildikó igazgató, Zsiros Attila igazgatóhelyettes, Füz József gyakorlati oktatásvezető és Andrési Pál tanüzemvezető. Az Országos Erdészeti Egyesületet Pápai Gábor, az „Erdészeti Lapok" főszerkesztője képviselte. Végül, de természetesen nem utolsó sorban említjük meg E. Lakatos Aranka szobrászművészt, a mezőtúri képzőművészeti alkotótelep tagját, az emléktábla készítőjét, valamint Prokai Gábort, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetőjét.
A megjelenteket a házigazda szerepét betöltő igazgatónő, továbbá a két polgármester üdvözölte, majd emlékbeszédekre került sor.
Csóka Péter főként Bedő Albert minisztériumi köztisztviselői tevékenységére összpontosította megemlékezését. Ismertette azt a munkásságát, amelyet előbb a Pénzügyminisztérium államerdészeti ügyosztályán fejtett ki 1868-1881 között különböző beosztásokban, majd pedig 1881-1894 között országos főerdőmesterként és végül államtitkárként a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban. Bedő az 1867-es kiegyezés után rendszerváltó köztisztviselőként az első modern polgári erdőtörvény, az 1879. évi XXXI. törvénycikk egyik előkészítőjeként, majd pedig főként annak végrehajtójaként, s eképpen a korszerű magyar erdészet alapjainak lerakójaként ez alatt a bő másfél évtized alatt szerez te azokat a felejthetetlen érdemeket, amiért az utókor oly nagyra értékeli személyiségét.
Pápai Gábor színes, érzelemdús beszédében Bedőt mint emberi és szakmai példaképet méltatta. Kisgyörgy Zoltán mérnök, helytörténész, a legnagyobb példányszámú erdélyi magyar újság, a „Háromszék" újságírója főként Bedő unitárius székelységének bemutatására koncentrált és mint „radikális szűk egyhitű" embert jellemezte ugyancsak élvezetes stílusban megtartott előadásában.
Ezt követően történt a falra erősített emléktábla leleplezése, amit a Kaán-alapítvány nevében dr. Krizsán Józsefné adott át, Orbán Fitori Melinda pedig az iskola nevében vett át.
Miközben a szépen sikerült emléktáblát szemlélhettük, Prokai Gábor az alkotót, E. Lakatos Arankát mutatta be és méltatta munkásságát. Ebből megtudtuk, hogy a debreceni, de Mezőtúron alkotó művésznőnek már 40 alkotása áll közterületen, s különösen kitűnt számos sikeres portrészobrával. Ezt a sötét színű kőtáblán elhelyezett aranyos tónusú, élethű, jól sikerült, szép Bedő-relief is bizonyítja.
Rövid beszédet mondtak az egyházi személyiségek is, majd ökomenikus áldásban részesítették az emlékművet.
Az egyházi aktus után Andrésiné dr. Ambrus Ildikó igazgatónő bejelentette, hogy az ásotthalmi Bedő Albert Alapítvány másolatot készíttet arról a Bedő-mellszoborról, amely soproni egyetemünk aulájában áll, s amely Kisfaludi Stróbl Alajosnak immár klasszikus, szép, élethű alkotása. A szobormásolatot 2007-ben tudják majd Kálnokra juttatni, de az adományozási-ajándékozási okiratot Ambrus Ildikó már most átadta Orbán Fitori Melindának, amit az a jelenlevők meleg tapsa közepette köszönettel vett át.
Ezt követően emlékfa ültetésére került sor az iskola udvarán. Szakács Sándor egy kocsánytalan tölgy /Quercus petraea/ suhángot ültetett el, amelynek tövéhez a földbe egy üvegbe zárva Krizsán Józsefné elhelyezte az emlékünnepség programját és résztvevőinek névsorát. /Vajon mikor és ki fogja azt az üveget megtalálni és felbontani?/
Végül az iskola kedves tanulói szavalatokból, ének- és zeneszámokból álló szép műsorral emelték az ünnepség hangulatát, ami a Himnusz el-éneklésével ért véget.
A résztvevők ezután a kálnoki unitárius temetőbe vonultak, ahol Bedő Albert sírjánál Pápai Gábor elszavalta Papp Lajos „Átváltozásaink" című versét, Orbán Fitori Dezső pedig Arany János „Tölgyek alatt" című költeményét, majd a delegációk elhelyezték a síron a kegyelet virágait. A kálnoki emlékünnepség az Erdészhimnusz, a Székelyhimnusz és a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
Dr. Király Pál