2010. november 6. – Az energiafű színe és visszája „OLYAN, AKÁR A PARLAGFŰ vagy a gyalogakác: szinte kiirthatatlan. Az állatok sem szeretik, és bár a fűtőértéke valóban jobb, mint a tűzifáé, magas szilíciumtartalma miatt az égés során nehezen letakarítható üvegréteg rakódik le a tűztérben, rohamosan csökkentve a kazán teljesítményét. A hamuja pedig, szemben a fahamuval, egyszerűen terméketlenné teszi a talajt" - foglalta össze tapasztalatait a HVG-nek a palócföldi Herencsényben gazdálkodó Jávor Károly, aki évekkel ezelőtt 4 hektáron vetett energiafüvet. Másokhoz hasonlóan ő is háztartása fűtési energiáját gondolta biztosítani a szóban forgó biomassza hasznosításával (lásd Fű, fa, virág című írásunkat]. Ám a különlegesen szárazságtűrő, akár 2 méter magasra is megnövő évelő növényfajta - amelynek gyökerei 2-3 méter mélységben hatolnak be a talajba - rátelepszik a környező flórára. „Most próbáljuk elirtani, például többszöri mélyszántással, aztán szintén nagyon szívós, gyomelnyomó tulajdonságú tönkölybúzát vetek rá, hadd birkózzanak egymással" - számolt be a kárelhárító hadművelet jelenlegi állásáról Jávor.
A szóban forgó lágyszárúnak van más „arca" is. „A réti széna dupláját, hektáronként 50-60 mázsát hozott, a húshasznú magyar tarkáim jóízűen eszik, főleg ha egy kis melasszal is meglocsoljuk" - mondja például Baranyi Mihály kenderesi agrármérnök-vállalkozó. Rossz minőségű, százhektáros földjén ő korábban kudarcot vallott a haszonnövényekkel. Más kérdés, hogy az energiafűvel ő sem avanzsált hőerőművi beszállítóvá, ám a szárazságra nemesített - Szarvasi-1 néven bejegyzett - növényfajta az év jelentős részében víz alatt álló, kötött réti talajon (korábbi rizsföldeken) egészen másképpen viselkedik, mint a palóc rögön. Itt ugyanis, vizes környezetben, nem nyomta el teljesen a marhák által kedvelt, a réti szénának tápértéket adó csenkesz- és perjeféléket, hanem egy jófajta társulás része lett. „Arra azért vigyáztunk, hogy az energiafű júniusi virágzása előtt kaszáljunk, utána tudniillik tényleg rághatatlanná erősödhet a növény szára" - így Baranyi, akinek húsmarhagulyája nemcsak a lekaszált és bebálázott „szénakeveréket" eszi, hanem a gyorsan növekvő energiafű sarjújára is rájár legelni.
AZ EGYMÁSNAK NÉMILEG ELLENTMONDÓ példákkal jellemzett, magas tarackbúzából nemesített fajtát (is) bevetni tervezik a vörösiszap-katasztrófa okozta károk enyhítésére. Legalábbis a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal minapi bejelentése szerint - egyéb energianövények mellett - a Szarvason, Janowszky János és Janowszky Zsolt által, a hazai sziken őshonos és a Közép-Ázsiából származó egyedek keresztezésével létrehozott, 2004-ben államilag elismert Szárvasi-1 nevű kultúrfajtával is számolnak a kolontári és devecseri határban.
Több ellentmondás is akad azonban a fosszilis energiahordozók kiváltására már az 1970-es évektől bevetett, a Föld szén-dioxid-háztartását kedvezően befolyásoló energianövények körül. Igaz ugyan, hogy elégetésükkor csak az általuk megkötött szén-dioxid-mennyiség kerül újra a légkörbe, „gyors és intenzív növekedésük során azonban olyan agresszív vegyületeket is felszívnak a talajból, amelyek eddig nem ismert módon szennyezhetik a légkört, illetve korrodálják a tüzelőberendezéseket" - hívta fel a figyelmet Richard Nelson, a Kansasi Egyetem professzora, az USA biomasszaprogramjának egyik koordinátora 2005-ben egy tanulmányában. Szerinte az áttörést hátráltatja a nehézkes ipari előkészítés (briketté vagy úgynevezett pelletté préselés), a speciális kazánok szükségessége, valamint az égéstermékek, például a maró nátronlúg környezetbe kerülésének megakadályozása.
Nem csoda, hogy a hasznosítás is csak gyerekcipőben jár. Pedig a Pécsi Tudományegyetem vezette Biomassza-konzorcium már 2005-ben kutatni kezdte a Szarvasi-1 tulajdonságait is - tudtuk meg Salamonné Albert Évától, az egyetem természettudományi karának docensétől. Azt mindenesetre kiderítették, hogy a jelenlegi erőművek csak jelentős átalakítással lennének alkalmasak nagy mennyiségű biomassza hasznosítására. Ez ugyan a fára nem vonatkozik, ám az erdők kivágása nem jöhet szóba a szénen, kőolajon vagy földgázon alapuló rendszerek kiváltására. A kutatások ugyanakkor arra is rámutattak, hogy az energiafű, növekedésének intenzitása és a már említett, mélyre hatoló gyökérzete okán, képes olyan vegyületeket vagy akár nehézfémeket is „magába építeni", amilyenek a devecseri-kolontári vörösiszap-szennyezéssel kerülhettek a termőrétegbe. Kérdés azonban, hogy mit lehet kezdeni a méreganyagokkal telített növényi részekkel. Állati takarmányként értelemszerűen nem hasznosíthatók, de energiatermelésre is igencsak bajosan, mivel nem állnak rendelkezésre a - nemzetközi szakirodalom által ajánlott - minierőművek, a hagyományos tűzterű nagyobbak pedig nem fűthetők fűvel.
GOND LEHET AZ IS, hogy bár 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem növénytani tanszékének kutatói úgy vélték, hogy a nemesített tarackbúza termesztése nem rejt ökológiai veszélyeket, az energiafű igenis „kiszabadulhat", sőt már ki is szabadult. A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Karának tanára és hallgatója - Jakab Gusztáv és Csörgei Benedek - arról számoltak be, hogy Szarvas környékén már „kint van" ez a szélbeporzású bokros szálfű. Idén nyáron publikált tudományos dolgozatukban kifejtik, hogy az út menti mezsgyék mellett már belső területeken is felütötte a fejét a szívós, gyakran még az útkarbantartók motoros kaszáinak is ellenálló növény. Ez viszont „természetvédelmi problémát jelenthet, mert a természeti értékek jelentős része (például a bókoló zsálya, az erdélyi hérics, az atracél cincér) leginkább a mezsgyékben fordul elő. További terjedése esetén fennáll annak a veszélye, hogy száraz gyepekben, löszpusztákon, szikeseken, homokpusztákon is megjelenik, például a Körös-Maros, a Hortobágyi vagy a Kiskunsági Nemzeti Parkban" - figyelmeztetnek a botanikusok.
A vörösiszappal elöntött, közel ezerhektáros határban tervezett mezőgazdasági kísérletekről lapzártánkig nem sikerült közelebbit megtudni. „Tapasztalataink szerint az energiafű képes kivadulni, és bizonyítottan jó növekedési képességei miatt potenciálisan egy igen veszélyes jövőbeli inváziós özöngyom" - summázta véleményét a HVG kérdésére Molnár Zsolt, az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettese is. Válaszlevelében megfogalmazott szakvéleménye szerint: „termesztését nem javasoljuk". VAJNA TAMÁS
Fű, far virág
Á magas tarackbúza korántsem az egyetlen, az energiaipar fókuszába került lágyszárú. Az újvilági Panicum virgatummal avagy vesszős kölessel az 1970-es évek végi közel-keleti olajválság után kezdtek kísérletezni. A Sziklás-hegységben és Új-Skóciában honos, 3 méter magas, ritkás bokrok formájában termőhely igénytelen növényből eleinte naftakiváltó petanolt állítottak elő, de hamarosan kiderült, hogy a kiszárított növényi rostokból sajtolt hibridje - is elsősorban bioüzemanyagot állítanak elő, de közvetlen égetésére is akad példa. A vadnyugati prérik őshonos növénye, a fenyérfüvek közé sorolt Andropogon gerardii szintén üzemanyag-alapanyaggá avanzsált, akárcsak az indiai purgódió (Jathropa curcas) nevű cserje. Utóbbinak emberi fogyasztásra nem alkalmas, de növényi olajokban rendkívül gazdag termésére az elmúlt években kaptak rá a dízelüzemanyagokban utazó cégek
Biomassza-ábécé
Bár a faszesszel (a fa oxigénszegény égetése után a termék lepárlásával előállított metanollal vagy metil-alkohollal) hajtott motorok már az autózás XIX. század végi hajnalán feltűntek, a korabeli bioüzemanyag nem lett komoly versenytársa a kőolajból jóval olcsóbban finomítható benzinnek. A növényi élővilág energetikai hasznosítása az 1973-as olajválság után került újra terítékre. Azóta - az erdők fakincse mellett - a szójától a repcén át több tucatnyi „zöldség" került fel az alternatív energiaforrások listájára - a szakirodalom pedig közel másfél száz, növényből kinyerhető olaj jellemzőit tartja számon. A szerves anyagok - a növényi hulladéktól a trágyán át a kommunális szemétig - fermentálásakor (rothasztásakor) keletkező, magas metántartalmú biogáz szintén része a biomasszaipar arzenáljának.
