2011. február 17. - Kormánypárti belviszály a zöldáram miatt
Mi vehette rá a Fidesz frakcióvezetőjét arra. hogy belerúgjon kormánya
energetikai államtitkárába, s hogy fityiszt mutasson nemcsak a nagy
biomasszás erőműveknek, de a többségükben fideszes vezetésű, távhős
önkormányzatoknak is? Az utolsó hírek szerint a kormány nem. a
Fidesz-frakció viszont támogatja Lázár János ötletét.
„Az indítványt jogtechnikailag is szinte hibátlanul szerkesztették meg -
az utolsó módosító pontig. Ott azonban annyira zavaros, hogy
logikátlanná teszi az egész javaslatot, s így a beadvány értelmét is
megkérdőjelezi" - így summázta az energetikai jogalkotásban tapasztalt
forrásunk a Lázár János aláírásával benyújtott január 21-i
törvénymódosító javaslatot. Az „energetikai tárgyú törvények
módosításáról" szóló törvényjavaslathoz benyújtott szűk másfél oldalnyi
dokumentum mindenesetre felbőszítette az ágazati szakembereket, de pár
kormánypárti képviselőt is. Az elmúlt hetekben az Orbán Viktornál
levélben panaszkodó Magyar Megújuló Energia Szövetségtől a saját
Facebook-oldalán füstölgő Bencsik János energiaügyi államtitkárig jó
néhányan leszedték a keresztvizet Lázárról.
Alig ismert kötelező
A kötelező átvétel rendszerét (kát) eredetileg a megújuló áramtermelés
támogatására létesítették. (A kát lényege röviden: a „zöldenergiát"
kötelezően és a piacinál magasabb áron veszi meg az állam.) A kát
legnagyobb haszonélvezői azonban az elmúlt években nem a szeles,
napenergiás, energiafüves vagy geotermiás erőművek voltak, hanem a
faaprítékot szénnel keverő biomasszások és a hőtermelés mellett
kapcsolva áramot is termelő távhőszolgáltatók.
Ennek oka az uniós csatlakozási tárgyalások idejére nyúlik vissza. A
Brüsszel felé vállalt 3,6 százaléknyi megújuló energiás részarány gyors
kipipálása érdekében a nagy kapacitású barnaszén tüzelésű erőművek
(amilyen a Mátrai és a Vértesi Erőmű is) tüzelőfát, faaprítékot vagy
szalmát is kezdtek használni az energiatermeléshez, és ezzel máris
ugyanúgy zölderőműveknek lehetett nevezni őket, mint egy
szélerőműparkot. Csak éppen e szénerőművek lényegesen nagyobbak, ezért
több támogatásra is jogosultak a kát-alapból. (Ezzel lényegében a
gazdaságtalan szénerőművek - és a hozzájuk kapcsolódó szénbányászat -
bezárását odázták el az egymást követő kormányok, természetesen
szociális és politikai megfontolásokból.) Hasonlóan torz pályára
kerültek az áramtermelő távhőszolgáltatók is: az ő esetükben úgy
sikerült „letörni" a távhőárakat, hogy a kapcsoltan megtermelt áramot
tőlük is kötelezően, a piacinál magasabb áron veszi át a központi
elosztó Magyar Villamos Művek (MVM). A kapcsolt energiát termelők így
lényegében a Paksi Atomerőmű kapacitásával (2OOO MW) és zsaroló
potenciáljával nehezednek a szektorra - finanszírozásukat a törvény
a magyarországi áramfogyasztók zsebéből biztosítja. A legutóbbi
hivatalosnak tekinthető áramár-kalkuláció szerint minden (tehát
lakossági és ipari) fogyasztó már a termelői árban több mint 3 forint
pluszt fizet kilowattóránként. Az addicionális termelési költséget a
rendszerirányító Mavir teríti a fogyasztókra (ez évi 90-100 milliárd
forint pluszteher). Mindezt úgy, hogy - ismételjük - az eredeti
szándéknak megfelelően a valóban megújuló energiát termelők fejlődését
kellene segíteni e többletforrásnak. A legfrissebb kát-támogatási adatok
szerint 2010 első félévében a 44,2 milliárd forint kétharmada a
kapcsoltan termelt villamos energiára ment.
Lázár János beadványa ezen próbált változtatni: innen nézve a tervezet jó szándékát nehéz volna vitatni.
Erőterek
Lázár a tavaly december óta hatályos, a korábbihoz képest 15 százalékkal
csökkentett ártámogatást további 25 százalékkal kurtítaná 2011. január
l-jétől, és további 10 százalékkal egy évvel később, továbbá a
gyakorlatilag rönkfát tüzelő „megújulósakat" - vagyis a támogatási
pénzek nagy részét elnyelő szénerőműveket és távhőszolgáltatókat kizárná
a biomasszás körből, s így a támogatásból. (A tavalyi 15 százalékos
csökkentésért cserébe semmi nem lett abból az eredetileg a kormányváltás
előtt kidolgozott elképzelésből, hogy radikálisan szűkítsék a
támogatandó kört.) Ám az a tény, hogy az indítvány utolsó bekezdése
szerint a kát-csökkentés minden megújuló energiás projektre érvényes
lenne, a Lázár-javaslat egyúttal a valóban megújuló energiát termelő
vállalkozásokat is lehetetlen helyzetbe hozná. Ennek pedig nemhogy a
2020-ra vállalt 13 százalékos zöld-energiás elképzelésekhez, de az új
Széchenyi-programban leírtakhoz sincsen köze.
Bármi volt is vele a frakcióvezető szándéka, nagy indulatokat váltott
ki: Bencsik János államtitkár például kikérte magának az egészet. Ő alig
egy hete a szenes-biomasszás erőmű hosszú távú fennmaradásának
szükségéről beszélt Visontán, ráadásul Tatabánya egykori
polgármestereként épp az volt a legnagyobb eredménye, hogy városi kézbe
vette a helyi távfűtő művet. Ezzel együtt sem állítható, hogy
Bencsik a szenes lobbi érdekeit védve ment neki Lázárnak – utóbbi
motivációja egyébiránt mindenki számára talány; egyelőre annyit tudni,
hogy törvénymódosító beadványa az eddigi hírekkel ellentétben nem önálló
akció.
Ha a frakcióvezető pusztán a lakossági fogyasztók áramszámláját kívánta
mérsékelni, akkor viszont vakvágányra tévedt. A kát-rendszer ugyan
komoly korrekcióra szorul, ám a kérdést generálisan kezelni hivatott
villamos energia törvény (vet) új módosító csomagja mostanság került a
parlament elé. A benne szereplő javaslatokat a Mavir, a Magyar Energia
Hivatal (MEH), sőt az áramtermelőket és szolgáltatókat képviselő
kereskedelmi szabályozási bizottság is támogatja. A Bencsik János
jegyezte előterjesztés - nyugat-európai példákat alapul véve -
újraszabályozná az egész kötelező átvételi rendszert. Noha Bencsik 22
egyéni módosító indítványt adott be saját kormányzati anyagához - ami
arra utal, hogy a módosítás iránya korántsem végleges -, az államtitkár a
Fideszben ritkaságnak számító nyílt kifakadását mégis magyarázhatja az,
hogy Lázár egy széles konszenzuson nyugvó tervezetbe készül
belekavarni.
Az előterjesztés az eddigi gyakorlattal ellentétben - amikor is a MEH a
határozathozatal előtt egyenként vizsgálta a zöldáramos beruházási
projekteket — kormányzati szinten rendezné e területet: meghatározná,
hogy technológiánként mi számít megtérülési időnek, és mi az ahhoz
rendelt átvételi ár. így nem kellene külön elemezgetni, hogy az adott
beruházás költségei hogyan változtak, és mi az, ami abból jogosan
elismerhető; és ahhoz sem kellene igazodni, hogy egyik-másik beruházó a
politikai kapcsolatai révén hogyan maradhasson minél tovább a
rendszerben. Még azt a beruházói kockázatot is kezelné, amit épp a
Lázár-féle önálló képviselői beadvány elfogadása jelentene a már
megkezdett projektek megtérülésére. Ha ugyanis egy beruházónak a tavaly
decemberi átvételi árkorrekciók szerint - az addiginál tehát 15
százalékkal alacsonyabb átvételi áron - még megérte zöldáramot termelni,
nem biztos, hogy a Lázár javasolta további csökkentések után is
megérné.
Nyomaték
A Lázár-javaslatok keltette fideszes morgásnak oka lehet az is, hogy az
indítvány minden előzmény nélkül nehéz helyzetbe hozná a távhődíjemelést
elvető - többségükben fideszes vezetésű - magyarországi városokat.
Ezzel együtt is sületlenségek azok a feltételezések, melyek szerint a
kát elvesztése miatt Debrecenben 40-60 százalékos áramáremelést kellene
végrehajtani, vagy hogy támogatás hiányában egyes pécsi városrészeket le
kell majd választani a távhőszpl-gáltatóról. (Ha lesz Debrecenben
drasztikus emelés, annak az lesz az oka, hogy az önkormányzat nem
engedte a piacihoz igazítani az árakat, s az emiatt felhalmozott
veszteségek kezelését lobbizta be a kát-jogosultságába. Pécsett pedig ha
a helyi távhőszolgáltató tényleg részleges lekapcsolással fenyeget,
akkor gázmotoros, magas hatásfokú kazán telepítésével viszonylag gyorsan
pótolható a kiesett hőszolgáltatás.)
A MEH tavaly év végén modellszámításokat végzett, hogy a kát-jogosultság
elvesztése milyen hatással járna egy-egy távfűtőműre. Debrecen esetében
arra jutottak, hogy egy ilyen változást 25-30 százalékos áremeléssel
lehetne kompenzálni - de hasonló helyzetbe kerülő várost csak néhányat
találtak. A legtöbb távhős városban a hivatal szerint a kát-mentesítés
okozta gondok kezelhető szinten maradnának.
Meglehet persze, hogy a MEH tévedett. De ha továbbra is a meg lévő, torz
rendszert javítgatják a százalékok nyesegetésével, a strukturális
probléma idővel ismét előkerül. Ahogyan az a választások előtti
időszakban is történt: a fővárosi távhődíj rendezését a szocialisták
lobbizása és politikai zsarolása hatására az áfa 5 százalékra
csökkentésével megoldhatónak gondolták. Az ünnepelt — éves szinten amúgy
alig néhány ezer forintos fogyasztói - megtakarítást azonban már az
elkerülhetetlen gázárváltozás első menete felülírta. Egyelőre talány,
hogy Lázár János frakcióvezető beadványának mi lesz a sorsa. Az is
kérdés, hogy a szakmai hátszéllel a parlament elé került vet-módosítókat
mennyiben lazítják a belpolitikai megfontolások. Különösebb okát nem
leltük annak, hogy Lázár és Bencsik miért érezte szükségét a nyilvános
pofozkodásnak. Szócsatájuk éppen a lényegről - a jelzett valós
problémákról - tereli el a figyelmet. Meglehet, éppen szándékaik
ellenére. Szabó M. István
Hogy szaladnak a fák!
Amikor Lázár Jánosi a rönkfaégetést mint zöldenergiatermelési (és ily
módon támogatandó) metódust kizáró törvénymódosítási tételéről
kérdezte az origo.hu, a frakcióvezető a kát-rendszer és a „horribilis
mennyiségű erdő ipari célú kipusztítása” és elégetésé közé ok-okozati
összefüggést rajzólt. Ezzel képbe hozott egy másfél évvel ezelőtti,
botrányt kavart kutatást. A magyar erdészeti biomassza szerepe
megújulóenergia-termelésben című 2009-es tanulmánykötetet a Kaderják
Péter vezette Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont jegyezte. Az
eredetileg a Bakonyi Erőmű megbízásából készült felmérés azt vizsgálta,
érdemes-e faaprítékos biomassza-erőmű beruházásába kezdeni, illetve,
hogy ökológiai értelemben mennyire tekinthető fenntarthatónak az e célú
itthoni erdőhasználat. A tanulmány szerint, hivatalosan közölt
fakitermelési adatokkal szemben évente 2-4 millió köbméternyi fa tűnik
el Magyarországon, így az erdők megújuló képessége veszélyben van. A
kutatást vezető Szajkó Gabriellát akkor, igen visszafogottan fogalmazva
is élésen kritizálta az erdészeti szakma felső, leginkább az
államigazgatásba bekötött részé. Aztán az ügy - valódi válaszok, illetve
szakmai cáfolatok nélkül, rövid idő múlva elcsendesedett.
