Gyapjaslepkék - diákszemmel
A gyapjaslepke Észak-Skandinávia kivételével egész Európában elterjedt. Az egykori Szovjetunió területén, Mongóliában, Kínában, Koreában, Japánban és Észak-Afrikában szintén gyakori. Észak-Amerikában 1869-ben jelent meg, majd a XX századra robbanásszerűen elterjedt.
Írásunk- amely a Természet Világa Diákpályázatán az Élet és Tudomány különdíját kapta - e károsító tarrágásának egyik hazái gócpontját mutatja be, naplószerű dokumentálással.
A pápai Református Gimnázium biológiai terepgyakorlaton részt vevő tanulói - köztük e cikk szerzője - 2003. június végén Köveskálból a Fekete-hegyre igyekeztek, hogy a bazaltplató természeti értékeivel ismerkedjenek meg. Elérve az országos kék jelzést, a Vaskapu irányában tovább haladva, a szurdokvölgy fáinak kérgén sárgás vattacsomókra lettünk figyelmesek. Egy-egy fatörzsön akár 50 is volt. Először láttunk ilyet, ám észrevettük, hogy itt-ott néhány lepke is üldögélt a csomókon, így fény derült a titokra. Felérve a hegyre, a kopasz fák szomorú látványt nyújtottak: egyetlen levél sem volt rajtuk, csupán néhány hernyó. Aztán olvashattuk az újságokban, láthattuk a tévében, hogy a Káli-medencét ellepték a gyapjaslepkék. A védekezés 9500 hektárt érintett, és 51 millió forintba került.
Bár petecsomókat alig lehetett látni, 2004 tavaszán – az április végén, május első napjaiban bekövetkezett hirtelen felmelegedés után — mégis tömegesen jelentek meg a hernyók a Pápa közelében lévő, Kupi-erdőben is, amelynek kerek tömbjét északról a Bittva, délről a Hajagos patak határolja, a közepén kanyargó Körös-patak medre gyakran kiszárad. A Kúp és Pápasalamon vonalától délre fekvő terület értékes faállománya miatt régóta ismert. Feltehetően a szél sodorta ide a hernyókat a fertőzött területekről.
A gyapjaslepke gradációja átlagosan 7-8 évente jelentkezik a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban. A magyarországi tarrágások 30-40 százaléka innen „származik". Öt gócpont ismert: Devecser, Uzsa, Monostorapáti, Zánka és Pécsely. A következő évi károkra a petecsomó-fertőzöttségból lehet következtetni. A kártételt azonban nagyban befolyásolja az időjárás. 2004. április végén hirtelen felmelegedés következett be, melynek hatására a kis hernyók még a lombfakadás előtt kikeltek, így nem találtak elegendő táplálékot s a jellegzetes selyemfonál segítségével a szél ide-oda (gyümölcsösökbe, szőlőültetvényekbe) sodorta őket.
A kertekben dolgozók - érintkezve velük - viszketésre, bőrpírra panaszkodtak. Az embereket rendkívül megrémítették „a házakat is tömegesen ellepő hernyók." Főleg azért, mert a gyapjaslepke gradációjához a tölgy-búcsújáró lepke inváziója is párosult. Ez utóbbi egyaránt veszélyes emberre, állatra, mivel allergiás kiütéseket okoz. 2003 nyarán az erdőművelési munkákat le kellett állítani, mert a munkások súlyos allergiás bőrbetegséget kaptak. 1-2 napra még néhány Balaton-parti kempinget is bezártak. Ugyan mindkét fajról közreadtak közönségtájékoztató kiadványokat, de a lakosság hisztérikusan reagált. Ilyen helyzetben indokolttá válik a mesterséges beavatkozás - az idő azonban rövidnek bizonyult. A cseresek lombja csak május közepére fakadt ki oly mértékben, hogy a permetezést a megfelelő hatékonyság reményében el lehetett kezdeni. A kitinszintézist gátló szerek viszonylag környezetkímélők, a lombozatra kipermetezve 30-40 napig hatásosak. Hátránya, hogy költsége nagyon magas, 10-12 ezer forint: hektáronként, ráadásul a permetezés után a következő vedlésig akár 7-8 nap is eltelik, és csak bizonyos fejlettségű hernyókra hat. Nagy számú gyapjaslepkét fognak meg a fénycsapdák is. A különböző fafajok különböző módon reagálnak a gyapjaslepke pusztítására. A cseresek lombja májusban fakadt, s júniusban, a tarrágást követően a hernyók már éheztek, pusztultak, sok bábozódott be közülük. Július végére újra kihajtott a lombozat, nyoma sincs a tarrágásnak. A kocsányos tölgyet még rügyes állapotban lerágták, így nem lehetett védekezni, mert nem volt lombjuk (például Devecser környékén). A hernyók éheztek, pusztultak, s végül összeomlott a tömegszaporodás. Az erdő július elejére ismét lombos volt, de lisztharmattal bevonva. A gyertyánost és a bükköst július elején érte a tarrágás, majd augusztusra ismét kizöldült, ám a lomb gyér: kis levelek, kopasz ágak jellemezték Bábhüvelyek tömege, s a paraziták is jelen voltak. Ami a fenyőket illeti: a vörösfenyő kihajtott, a többi elpusztult.
A következő ciklusban a hagyományos gócpontokban a tömegszaporodás összeomlott, nem kellett számolnunk számottevő károsítással. Petecsomók csak elvétve akadtak, de a fertőzés egész Veszprém megyére kiterjedt. 2004-re a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Rt. működési területén - miként egész Veszprém megyében - minden addigit felülmúló mértékű gyapjaslep-ke-gradáció alakult tó. A szakemberek szerint 2004 őszén 105 000 ha volt a fertőzött terület, s a petecsomók felmérése alapján 20 000 ha felett volt a várható tarrágás.
2005 áprilisában az erős szél a kis hernyókat még nagyobb területeken szórta szét, ott is megjelentek, ahol nem volt petecsomó. A Bakonyerdő Rt. saját erőből 450 hektár megvédését tervezte, majd ehhez jött még az egyéb forrásból támogatott többi terület védelme. A megvédendő kultúra: különböző fafajú erdők, tömbösen, a magánerdőkkel együtt, azaz a tulajdonostól függetlenül. A védekezés kitinszintézist szabályozó szerekkel történt, légi úton, helikopterrel. Egy-egy felszállás 10-12 hektár permetezését jelentette, 5-600 liter víz felhasználásával. (A védekezés ideje nagymértékben függ az időjárástól - eső, erős szél -, illetve a lombosodás mértékétől.) A vegyszerezést május 2-an kezdték, és május 20-án fejezték be. Addig 10 054,2 hektáron védekeztek, 1-3 helikopterrel. A költsége 115 609 971 forint volt. A védekezés megfelelő időben történt, az erdők üde zöldek maradtak, nem riaszthatott senkit a millió hernyótól lecsupaszított, tarra rágott erdők képe.
Gombosi Dóra
Napló a területsértésről
Április 15. Az erdő fái még kopaszak, csak a gyertyán zöldül itt-ott. Odvaskeltike virágszőnyege borítja a talajt, bimbós a medvehagyma.
Május 5. Virágzik a medvehagyma, zöldülnek a tölgyek is. A fiatal leveleket máris tömegesen ellepik a fiatal hernyók
Május 12. Mindenütt hernyók rágják a fiatal lombot. Eleinte csoportosan károsítanak, később szétszélednek. A fiatal hernyók egész nap rágnak, az idősebbek többnyire éjszaka. Eleinte rügyeket, friss leveleket esznek, s ha egy fát lekopaszítottak, csapatostul egy másikra másznak. Az erdőt járva - a nagy csendben - mintha hallani lehetett volna jelenlétüket, és zizegve hullott a talajra a sok rágott levéldarab. Az erdő talaja egy kiadós jégverés utáni állapotra hasonlított.
Június 16. Nagyméretű hernyók, tarra rágott fák mindenütt, és szinte minden növényfaj áldozat. Olykor az erdeifenyőt is tarra rágják. Az erdészház kertjének duglászfenyőit a permetezés szintje felett teljesen lerágták, csak a tobozok maradtak a kopasz ágakon. A szakemberek szerint időnként és helyenként az akácot is tarra rághatják, de a Kupi-erdőben erre nem került sor.
Július 20. A hernyók négyet vedlés után magukat a törzshöz, ágakhoz, levelekhez szőve laza gubákban bábozódnak, először a hímek, majd a nőstények A bábnyugalom 2-3 hétig tart. A bábok sötétbarnák, ritkás sárga szőrzettel fedettek, a nősténybábok nagyobbak.
Július 7. Rajzanak a lepkék, mindenütt csapongva röpködnek. Az ember hajába kapaszkodnak, ruhájába ragadnak. A lepke körülbelül 14 napig él, párosodás után lerakja petéit, majd elpusztul. Egyre több a petecsomó a fákon. A peték eleinte halványpirosak, később sötétszürkék, 1 milliméter átmérőjű gömböcskék. Egy nőstény általában néhány száz petét rak, de ez a szám akár az ezret is meghaladhatja. A fa törzsének alsó részeire csomókba rakja és a potroh végén lévő sárgásbarna nemezszőrrel fedi be, s ragadós váladékával összetömöríti. Így a petecsomók a fa törzséből kiemelkedő narancs-sárgás színű foltoknak látszanak. Bennük körülbelül 1 hónap után kifejlődnek az embriók, s a peteburokban a következő tavaszig nyugalomban maradnak.
Július 19. Még itt-ott rakják petéiket a nőstények, de a lepkék nagyobb része már elpusztult. A fák tövében százával hevernek a tetemek, hímek, nőstények vegyesen.
Augusztus 4. Újra zöldül az erdő. A fák alvórügyei kipattannak: a károsodott fák ugyanis ismét kihajtanak, ha a tarrágás júniusban véget ért.
Augusztus 11. Szél lóbálja az üres bábhüvelyeket, s az ágakon a bábozódás maradványainak sötét csomói emlékeztetnek a lezajlott nagy csatára. Rengeteg petecsomó borítja a fákat. Az újraéledt fákon máris megjelenik egy új ellenség, a jellemzően gyengültségi kórokozó: a lisztharmat. Lassan fehéredik, szürkül a lomb.
Szeptember 16. Kiszáradt a Körös-patak, sárgul a lomb, a nagy küzdelem után az erdő is nyugalomra készül. S mi lesz jövő tavasszal?
A szél hátán vitorlázva
A gyapjaslepke évente egy nemzedékkel szaporodik, életciklusából mintegy 9-10 hónapot pete formájában tölt el. A petékben még a tél beállta előtt kifejlődnek a hernyók. Embrionális fejlődésük mintegy 4 hétig tart. A peteburok védelmében áttelelnek, s az időjárástól függően április végén, május elején kelnek ki, ha az átlaghőmérséklet eléri a 10 Celsius-fokot. Néhány napig a petecsomóban maradnak, megeszik a peteburkot, s a fa koronájába másznak. Selyemszálat képeznek, s e vékony fonál, valamint hosszú szőreik és kicsi súlyuk révén a szél segítségével terjednek. Bizonyos adatok szerint akár 10 kilométerre is elvitorlázhatnak. Hűvösebb éghajlaton (például Németország területén) körülbelül 70 napig fejlődnek, melegebb területeken 45-50 napig. A hernyók erősen polifágok, világszerte több száz tápnövényüket ismerik, 650 faj 53 családból (Európában 270-300 faj). Nem válogatnak, hazánkban szinte az összes fa- és cserjefaj megfelel igényeiknek. Tömegszaporodásuk során még a tűlevelet is eszik, jelentős károkat okozva a lúc-, vörös-, jegenye- és ezüstfenyőkben.
Elsőrendű, kedvelt tápnövényük a tölgyek (cser- és kocsányos tölgy), gyertyán, mézgás éger, juharok, fűz és nemesnyárak. Ezeken táplálkozva hernyóik gyorsan fejlődnek, s általában ilyen helyen alakul ki a tömegszaporodás. Szívesen fogyasztják a gyümölcsfák (almatermésűek, csonthéjas fajok) leveleit is, de megtalálhatjuk szőlőn, közterületi díszfákon, cserjéken is. Nem rágják meg a fagyalt, a kőrisfajokat, az orgona leveleit és a tiszafa tűit sem. A rajzás ideje - az időjárástól függően - július-augusztus. Csak a hímek repülnek, ezek teste karcsú, látványosan nagy, fésűs csápjaikkal érzékelik a nőstények által kibocsátott illatanyagokat, a feromonokat. Csapongva, gyorsan repülnek. A nőstények a hímeknél jóval nagyobbak, vaskos potrohukat vörhenyes sárga szőrzet borítja, amellyel a petéket fedik be. Nem repülnek, látszólag kényelmesen üldögélnek a fák törzsén, várakozva a hímekre. Már 1-2 nappal kikelésük után csalogató feromonokat bocsátanak ki a potrohukból, annak akár néhány molekuláját is érzékelik a hímek.
(A gyapjas lepke biológiájáról részletesebben lásd az ÉT 2005/17. számának írását! - a szerk.)