2020. szeptember - Az érintettek biztosan számtalanszor végigolvasták és végigelemezték az erdészeti szakirányításról szóló új rendeletet - és aztán, ahogyan mi is, próbáltak a lehető legtöbb emberrel, érintettel, szakmabelivel értekezni, hogy a rendeletben olvasottak mit is jelenthetnek.
Nem volt egyszerű dolgunk, és egyelőre nem volt elég időnk sem rá. Legfrissebb bejegyzésünkben nem is igazán a rendelet értelmezésében vesznénk el, hanem inkább a július utolsó két hétvégéjén tartott erdészeti jogi fórumok tapasztalatai, illetve az ezek egyikének szünetében felmerült kérdés alapján nyúlnánk a témához. Az előadáson részt vevő erdész szakember arról szeretett volna meggyőződni, hogy jól értelmezi-e a rendeletet és az erdőtörvényt, hogy ezek szerint addig, amíg az erdészeti szakirányító vállalkozások meg nem kapják az új kódokat, hivatalosan semmit nem ellenjegyezhetnek. Véleményem szerint igen, jól értelmezte az olvasottakat.
z „újfajta” nyilvántartásba való felvétel és az új nyilvántartási kód nélkül gyakorlatilag - egyéni vállalkozás vagy cég ide, sok éves szakirányítási múlt oda - ellenjegyezni, szakirányítási tevékenységet végezni nem lehet.
A fórumok után több erdőgazdálkodó telefonon is megkeresett minket, akik elmondták, hogy az új nyilvántartási kód hiányában szakirányítójuk nem tudja ellenjegyezni a bejelentésüket, vagy a műveleti lapjukat nem tudja kiállítani, pedig nekik szerződés szerinti szállítási határidőik vannak. Ezeket ellenjegyzés hiányában nem tudják betartani. Ők jogosan tartanak tőle, hogy emiatt a vevő elállhat a szerződéstől, annak minden polgári jogi következményeivel együtt: kötbér, kártérítés stb.
A gondot, szerintem, az jelenti, hogy ismét nem hangolták össze a hatályba lépést, a kérelmek megjelenését és az ügyintézési határidőket, és hogy nem hoztak átmeneti szabályokat. Ezzel az erdészeti ágazat egészét nagy kihívás elé állították - kivéve, ugye, az állami társaságokat és azok folytonos gazdálkodását, hiszen azok szakszemélyzete eddig is munkaviszony keretében és többnyire csak nekik végzett szakirányítási tevékenységet.
Az erdészeti szakszemélyzet munkájára, megélhetésére és mindennapjaira igencsak komoly hatást gyakorló módosítások nemcsak a szakmában dolgozókat érintik, hanem a magán erdőgazdálkodókat és a faipari ágazat valamennyi szereplőjét, a sor elején lévő erdőtulajdonosoktól a sor végén álló fafeldolgozókig, végül, de nem utolsó sorban, jelentős többletmunkát és többletfelelősséget rónak a hatósági és államigazgatási dolgozókra.
Az erdőtörvény módosítását és a kormányrendeletet egyaránt május végén hirdették ki, és július 1-jével léptek hatályba.
Az érintetteknek körülbelül 30 napja volt rá, hogy a változásokat megismerjék, értelmezzék, felkészüljenek, döntéseket hozzanak, és a kérelmet benyújtva megpróbáljanak bekerülni a megfelelő nyilvántartásba, hogy zökkenőmentesen folytathassák tévékenységüket. Azonban azt, hogy mindezt felkészülten és „fájdalommentesen” megtehessék - véleményem szerint - nem tették lehetővé.
Az erdészeti szakirányító vállalkozások nyilvántartásába bekerülni és az ellenjegyzéshez szükséges kódot megszerezni maximum 60 napig tarthat - hivatalosan.
De a nyilvántartást vezetni hivatott ügyintézőket sem tájékoztatták jobban, mint az érintetteket. Ha egy kérelmezőnek kérdése merült fel - például hogy hogyan kell bejelenteni a kapcsolattartási címet a „rendelkezési nyilvántartás”-ba -„ akkor még ők sem tudtak válaszolni. A kötelezően használandó kérelem a kormányrendelet kihirdetése után 6 héttel jelent meg. Miért fontos ez?
Mert addig, amíg nincs kód, nincs ellenjegyzés sem! Ugyanakkor gyakorlatilag minden erdőgazdálkodói bejelentés, adatszolgáltatás, vis maior-bejelentés, a műveleti lapok kiadása mind-mind szakszemélyzeti ellenjegyzéshez van kötve.
A bejelentések, adatszolgáltatások határidejét jogszabályok írják elő, aminek az elmulasztása szankciót vonhat maga után -mind az erdőgazdálkodó, mind az erdészeti szakszemélyzet számára.
Azonban az ellenjegyzés feltételét, az erdészeti szakirányító vállalkozások nyilvántartásba vételét a közigazgatási oldal sem tette lehetővé idejében a kötelezettek számára, lehetőség sem volt rá, hogy kényszerű gazdasági leállás nélkül teljesítsék a feltételeket. Ellenben ha a szakszemélyzet nem szabályosan ellenjegyzett egy műveletet, annak akár a tevékenysége felfüggesztése is lehetett a következménye.
Az elképzelés és a keretrendszer kicsit talán a gyógyszerészekre és gyógyszertárakra vonatkozó szabályozásra hasonlít. De képzeljük csak el, ha augusztus 1-jén előírnák, hogy szeptember 1-jétől csak az adhat el bármilyen gyógyszert, akinek megvan a megfelelő végzettsége ahhoz, hogy felvegyék egy nyilvántartásba, amiben megkaphatja az értékesítéshez szükséges kódot - de a kérelmet, amit be kell nyújtania, csak szeptember 5-én jelentetik meg, az ügyintézésre megszabott határidő pedig 60 nap volna, mert a jogszabály megengedi, és mert kódot igénylő gyógyszerészből több ezer van! Ez alapján előfordulhatna, hogy leghamarabb november 6-án vásárolhatnánk újra gyógyszert a megszokott patikánkban, akár szívgyógyszerről, akár fejfájás-csillapítóról van szó - persze csak akkor, ha a gyógyszerésznek rögtön az első napon sikerül beadnia a kérelmet. Ez azért nonszensz lenne, nem igaz?
De miért ne lenne ugyanolyan fontos és kiemelt terület az erdészeti szakirányítás és a magán erdőgazdálkodás? Négy évvel ezelőtt Magyarország erdőterületeinek majdnem fele magántulajdonban volt, és feltehetően most is hasonló képet az arányuk.
A kódok kiadásáig - akár majdnem két hónapig - erdészeti szakirányítás az erdőtörvény 97.§ (3) és 98.§ (lb) pontjai, illetve a „szakirányítói” rendelet 1§ (1) bek. 1. pontja értelmében gyakorlatilag nem nyújtható magán erdőgazdálkodóknak, amennyiben az illető vállalkozó vagy cég nem alkalmazotti jogviszonyban, egyetlen erdőgazdálkodónak szakirányít.
Sok kérelmező még most is a döntést várja, esetleg rendészeti vizsgára készül, vagy felsőfokú erdészeti végzettségű személyeket állásinterjúztat. Harmadik személyként, például haszonbérlőként az egész országban csak akkor válhat bárki erdőgazdálkodóvá, ha erdőgazdálkodásra jogosult kiemelt státusszal bejegyzett erdészeti szakirányító vállalkozás - ha nincs kód, nincs haszonbérbe adás. Hadd vezessem le ezt egy egyszerű példán!
Adott egy nagyobb erdőterület közös tulajdonban. Egy erdészeti vállalkozás hajlandó elvállalni a gazdálkodást rajta. Elsőként az „erdőgazdálkodásra jogosult” erdészeti szakirányító vállalkozás kiemelt státuszát kell bejegyeztetni, ami 60 nap. Ez alapján elkészíthető - ha minden rendben a művelési ágakkal és nincs használatba adási tilalom - az újfajta erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés. Közös tulajdonnál a tulajdonostársak nyilatkozattételre rendelkezésre álló ideje az eddigi 30-ról minimum 60 napra emelkedett. Hirdetmény 15 nap. Hatósági jóváhagyás maximum 80 nap. Az erdőgazdálkodó nyilvántartásba vétele maximum 90 nap. Ez összesen maximum 305 nap.
Majdnem 1 évről beszélünk! Persze akkor, ha minden hatóság maximálisan kihasználja
a rendelkezésére álló időtartamot. Érdemes azzal is kalkulálni, hogy nemcsak nekünk, hanem a földhivataloknak és az erdészeti hatóságoknak is kihívást jelent az új szerződések elbírálása, illetve az új jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzése.
Majdnem 1 év egy erdőterület szempontjából nagyon hosszú idő, ezalatt rengeteg tényező befolyásolhatja a földhasználati és egyéb jogviszonyokat. Állománnyal borított terület esetén károsítás, erdőfelújítási biztosíték letételének utólagos elrendelése, szállítási határidők elmulasztása vagy az erdőtulajdonos változása.
A leírtak alapján belátható, hogy az erdészeti szakirányító vállalkozások nyilvántartásába való bekerülés késedelme sokféleképpen befolyásolhatja a magán erdőgazdálkodást.
Az erdők közjóléti, természeti és környezeti szerepére hatalmas hangsúlyt fektetnek, igen helyesen. Azonban valahogy a gazdasági funkció, a magánemberek magán tulaj donnái való rendelkezésének joga, az ágazatban működő szakemberek tisztes és kiszámítható megélhetése mindig alulmarad a mérlegelés során. Biztosan nehéz egyensúlyt teremteni, de átgondolt és gyakorlatiasabb szabályozással legalább azt el lehetett volna érni, hogy egy ilyen fontos, speciális szakmai tudást igénylő ágazatban egyszerűbb átmenetet tegyenek lehetővé az erdészeti szakemberek számára. Ennek keretében időben gondoskodni lehetett volna az adminisztrációs háttér rendelkezésre állásáról, mind a hatóságok, mind az érdekképviseleti szervezetek megfelelő felkészítéséről, hogy segíteni tudjanak az érintetteknek.
Véleményem szerint egyetlen szakmát vagy ágazatot sem volna szabad olyan helyzetbe hozni, hogy szinte egyik napról a másikra azon kelljen gondolkodnia, hogy több évtizedes szakmai múlttal a háta mögött mire jogosult és mire nem, vagy hogy a következő pár hét fejleményeinek függvényében hogyan alakul a jövője. Nem lenne szabad olyan döntés elé állítani a magán erdőgazdálkodókat, hogy egy nem szabályszerűen ellenjegyzett műveleti lap miatt több milliós erdőgazdálkodási bírság, a fa és a vételár elkobzása vagy a szerződésük polgári jogi következményei miatti kötbér vagy kártérítés többmilliós kockázata között kelljen választaniuk.
A faanyag-kereskedelmi láncban az ellenőrizhetőség mellett a dominó-elv is érvényes: ha az első bedől, az bizony végigborítja a sort. Talán ezt is mérlegelni kellett volna az erdészeti szakirányító vállalkozásokra vonatkozó szabályozás életbe léptetése előtt.
Az erdészeti szakmában dolgozók és munkájuk megbecsülésének azzal kellene kezdődnie, hogy mindenki számára jól érthető, helyesen ütemezett és maradéktalanul előkészített szabályok alkotásával teszik kiszámíthatóvá számukra a jövőt.
dr. Balogh Natália
erdészeti szaktanácsadó jogász