2025. szeptember 10. - Egyre nagyobb szerepet kaphat az erdősítésekben, sokat hallunk még róla!
A szárazságtűrő török mogyoró egyszerre nyújt megoldást az éghajlati kihívásokra, és kínál lehetőségeket a fa- és élelmiszeripar számára.
A török mogyoró (Corylus colurna L.) egy melegkedvelő, fatermetű mogyorófaj, amely bár nem őshonos hazánkban, sokoldalúsága és szárazságtűrése miatt újra a szakmai figyelem középpontjába került. Dekoratív megjelenése, városi környezetben való alkalmazhatósága, valamint fa- és terméshasznosítása miatt joggal tekinthetünk rá a jövő egyik ígéretes fafajaként.
Hol honos, és hogyan terjedt el?
A faj természetes élőhelye Délkelet-Európától Kis-Ázsián és a Kaukázuson át Észak-Iránig terjed. Már az ókorban is ismerték, fő termesztési régiója ma is Törökország. Európában déli határvidékünk közeléig nyomul fel, de már az USA nyugati partvidékén – Oregonban és Washingtonban – is előszeretettel termesztik.
Látványos lombkorona és különleges termés
Levelei szélesek, tojásdad alakúak, ősszel sárgára színeződnek. Hímivarú barkái már februárban megjelennek, a nőivarú virágai viszont szinte észrevehetetlenek. A termések csomókban fejlődnek, a kupacs rojtos, a makk kicsi, kúpos, a közönséges mogyorónál kisebb. A török mogyoró akár 25 méteres magasságot is elérhet, fiatalon szabályos kúpos koronát, idősebb korára szélesen elterülő lombkoronát fejleszt. Érdekesség, hogy nem sarjadzik, és akár 200 évig is élhet.
Hogyan neveljük a csemetéit?
A makkot ősszel kell gyűjteni és lehetőség szerint azonnal elvetni. Rétegeléssel is nevelhető, a csírázási arány 70% körüli. Az első évben még nem alkalmas kiültetésre, ezért további nevelést igényel – helyben vagy faiskolában.
Milyen talajon és hol érdemes telepíteni?
Bár viszonylag szerény termőhelyi igényekkel rendelkezik, erdőállományként való telepítéshez mély termőrétegű, jó szerkezetű talajokat ajánlott választani. Kiválóan alkalmazkodik a barnaföldhöz, lejtőhordalékhoz, humuszos homokhoz, csernozjomhoz.
Kiválóan viseli az időjárási szélsőségeket, a városi szennyezett levegőt, sőt még a legszárazabb területeken is jól fejlődik.
Ezért az erdőssztyepp klímára is megoldást kínálhat: egyre többször merül fel telepítése ültetvényszerű szerkezetben, kettős hasznosítással – fa- és gyümölcstermesztés céljából. Erdősítéshez burkolt gyökerű, kétéves csemetét javasolt alkalmazni 3500 tő/ha sűrűségben. Az első 4–5 évben rendszeres gondozásra és vad elleni védelemre van szükség.
Haitzmann Ágnes