2025. szeptember 13. - Felívelőben az ebtenyésztés, nagy jövő előtt a hungarikum fajták
Külföldön is egyre népszerűbbek a magyar kutyafajták. Tiszteletükre 2027-ben, a magyar kutyafajták hungarikummá válásának tizedik évfordulója alkalmából különleges, egyedülálló kiállítás nyílik New Yorkban amerikai–magyar együttműködésben, amelynek keretében az ebtenyésztéssel, az ember és a kutya kapcsolatának kultúrtörténeti és régészeti vonatkozásaival összefüggő szakmai programokra is sor kerül majd.
Ember és kutya ősidőkre visszanyúló kapcsolata valójában a kultúrtörténet – esetünkben a magyar kultúrtörténet – szerves része. Vagyis nemzeti önazonosságunk fontos alapköve azok számára is, akik történetesen nem tartanak kutyát.
Ezért volt örvendetes előrelépés, egyben nemzeti önbecsülésünk megnyilvánulása, hogy a Hungarikum Bizottság 2017 márciusában a hungarikumok lajstromába vett kilenc magyar pásztor- és vadászkutyát (lásd keretes írásunkat!). Nem egészen két év múlva pedig Amerikában is tovább öregbítik a magyar kutyatenyésztés és ezzel hazánk hírnevét. Igen, a kutya nemcsak az ember legjobb barátja, hanem hungarikum fajtáink a magyar kulturális „puha erő”, divatos idegen szakkifejezéssel a soft power kiváló eszközei is.
– A régészet felől érkeztem, de aztán elragadott a kutyázás. Szamojédokkal kezdtem, három éve folytatott kutatásaim során azzal az információval találkoztam, hogy a szamojéd 1986-ban került Magyarországra. Ezt nemigen hittem, ki is derítettem, hogy bizony az első egyedeket egy angliai kennelből Zichy Aladárné Wenckheim Ilona grófnő hozta be, aki az akkoriban Lendl Adolf igazgató kezdeményezésére tenyésztéssel is foglalkozó Budapesti Állatkertnek is adott néhányat – mondja Makó János kutyatörténet-kutató, hozzátéve, hogy a szamojédok felkapottak voltak itthon, ilyen kutya szerepel például az 1932-ben mások mellett Kabos Gyula főszereplésével forgatott Repülő arany című filmben, de rendőrkutyaként is használták a fajtát.
Makó János később a pumi szerelmese lett, ennek hatására kezdett foglalkozni a magyar fajtákkal. Így derült ki, hogy az 1970-es évek óta nem született komoly kutyás monográfia Magyarországon, és az is kissé hiányos.
– Kapcsolatba kerültem régi pumitenyésztőkkel, akik megtiszteltek azzal, hogy a birtokukban lévő szakmai anyagot átadták nekem. Így kerültek elő az 1920-as években indított első törzskönyvek – mondja a szakember hozzátéve, hogy ennek nyomán született meg a Nemzetközi Pumi Egyesülettel való együttműködés, amely ma jogi személyként gondozza ezeket az emlékeket.
A magyar arisztokrácia számos jelesének a lótenyésztéshez hasonlóan szívügye volt a magyar kutyafajták tenyésztése, akárcsak a polgári családból származó vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnöknek, aki a pumi nagy barátja volt, hasonlóan Vitéz nagybányai Horthy Miklós öccséhez, Jenőhöz. A kormányzó úr büszkesége pedig egy Nagyoroszi Joker nevű angol cocker spániel volt.
Mindemellett több tenyésztő már 1957-ben elhatározta egy nemzeti kutyamúzeum létrehozását, ezért nagyszabású anyaggyűjtésbe kezdtek. Ebből végül nem lett semmi, de az ötletgazda, dr. Reményi András, a Magyar Nemzeti Múzeum archeozoológiai gyűjteményének egyik létrehozója, a Göcseji Múzeum egykori igazgatója, aki már 1946 óta gyűjtötte az anyagot, folytatta a munkát. Így jött létre a világszinten is a legjelentősebbek közé tartozó, mintegy 1500 tételes Corneliana Collectio Cynologica, amelyben más állatok maradványai, valamint kutyás képzőművészeti alkotások mellett a ma már hivatalosan is hungarikumnak minősülő fajták XIX. századi első egyedeinek koponyái is megtalálhatók. Ez felbecsülhetetlen értékű genetikai információ.
Ámde a gyűjtemény az idők folyamán eltűnt. Mivel a nemzetközi szakma is számontartotta, az 1980-as években a British Museum, a New York-i, illetve a berlini Természettudományi Múzeum is kereste, hogy megvásárolhassa. Végül Makó János lelt rá 2023-ban.
– Az a célom, hogy egyetlen nagy múzeumi gyűjteményben egyesítsem a Reményi-hagyatékot és más magyar kutyatörténeti emlékeket, tematikusan összekötve a mindeddig külön szálakon futó kinológiai, régészeti, történeti kutatásokat – magyarázza Makó János, hozzátéve, hogy a folyamatosan bővülő anyagot végső soron kifejezetten erre specializált szakembereket foglalkoztató külön intézményben szeretné elhelyezni, akár egy ma létező múzeum fiókjaként, amihez azonban a New York-i Kutyamúzeumhoz hasonlóan magánfinanszírozókra is szükség lenne – csak kisebb léptékben.
Tárgyak a gyűjteményből
A kutya ugyanis nagyon régóta velünk van. Erről tanúskodnak a régi szobrok, festmények, más művészi alkotások, régészeti leletek az ókori Egyiptomtól a római koron és a honfoglalás időszakán át napjainkig. A vadászok, a pásztorok elengedhetetlen segítője volt a kutya minden kultúrában, így a sztyeppei népeknél is.
Mindez nem csak a múlt iránti tisztelet miatt fontos: a kutyatartás és a kutyatenyésztés felszálló ágban van világszerte, aminek a presztízsértéken túl pőre gazdasági vonatkozásai is vannak, hiszen a skandináv országokban rendkívül népszerűek a hazai pásztorkutyák, és az arab világban és Kínában is egyre többen érdeklődnek a magyar kutyafajták iránt, ami a kapcsolódó szolgáltatások, termékek piacának bővülését is jelenti. Nem mellékesen diplomáciai szempontok is fontosak. XII. Piusz pápa például vett magának két magyar vizslát, mellékük ajándékba kapott egy pulit. A trianoni békediktátum revíziójának ügyét magáévá tevő Lord Rothermere két komondort kapott, ő vitte ki a fajta első példányait Angliába.
– Az első magyar kutyafajtát, konkrétan hat pulit 1935-ben vitték ki az Egyesült Államokba, keresve a legjobb pásztorkutyát. Kutatásaik eredményeit a második világháború miatt nem publikálták, de én az amerikai agrártárcától megtudtam, hogy kiderült: a puli átlagban 75 parancsszót tud megjegyezni, míg az összes többi fajta csak 25-öt. Most van remény rá, hogy megkapjuk a teljes kutatási anyagot, és publikálhatjuk. New Yorkban egyébként 1982 óta működteti a világ legnagyobb kutyamúzeumát az Amerikai Kennelklub. Ez egy ötszintes épület Manhattan szívében, a Park Avenue-n. Nagyjából egy hónappal ezelőtt kutatási céllal e-mailben megkerestem Christopher Bromson főigazgató urat. Azonnal visszaírt, jelezve, hogy ők pedig keresik az európai szakmai együttműködési lehetőségeket. Innentől felpörögtek az események, azonmód repülőre ült, augusztus 18-án megérkezett, két nappal később a Nemzetközi Pumi Egyesülettel és a székesfehérvári Szent István Király Múzeummal alá is írta a megállapodást a 2027-es New York-i kiállításról, ami javaslatára az év augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén fog megnyílni – ismerteti a közelmúlt eseményeit a nagyszabású esemény szervezésében főszerepet vivő Makó János.
A Szent István Király Múzeum úgy került képbe, hogy a gyűjtemény most épp az intézmény kötelékében található egykori római Gorsium (ma Tác) kiállítóhelyén látható, ahol sok római, illetve kelta kori kutya csontja került elő, de találtak a régészek egy kultikus célokra használt római bronzszobrot is, rajta egy állattal, amit sokáig nagymacskafélének tartottak – kiderült, hogy a rómaiak canis pugnax nevű harci kutyája. És ennek a szobornak mindmáig a teljes egykori Római Birodalom területéről sem került elő tárgyi párhuzama.
És ha már New York, a tervek szerint a magyar kutyafajták onnan eljutnak San Franciscóba, Orlandóba, később pedig európai városokba, tovább hódítva külföldön, öregbítve hazánk hírnevét.
A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a hungarikum olyan gyűjtőfogalom, ami „szakterületi kategóriák szerinti besorolásban nyilvántartva olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye”. E törvény alapján minősítette 2017 márciusában a Hungarikum Bizottság hungarikumnak agrár- és élelmiszer-gazdaság kategóriában a magyar pásztor- és vadászkutyafajtákat: a komondort, a kuvaszt, a pulit, a pumit, a mudit, a magyar vizslát, a drótszőrű magyar vizslát, az erdélyi kopót és a magyar agarat. A Hungarikumok Gyűjteményének rövid leírása szerint ezek a magyar ember évszázados tenyésztői munkájának eredményei, melynek során „kiemelkedően fontos a használati érték és a genetikai diverzitás megőrzése, mind a hagyományos, mind a XXI. század követelményeinek megfelelő készségek fenntartása”.