2025. október 9. - A Greenpeace nemzetközi zöld szervezet olyan átfogó és úttörő jelentést tett közzé a napokban, amely részletesen bemutatja az Oroszország környezeti és klímapolitikájában bekövetkezett változásokat, valamint a környezet- és klímavédelmi törekvések ellehetetlenítését Ukrajna lerohanása óta.
Emellett pedig kitér a fosszilis energiahordozók által fűtött orosz rezsim környezetpusztító gyakorlatának európai és globális hatásaira is.
A jelentés kulcsmegállapítása, hogy az utóbbi évek putyini Oroszországának politikai-gazdasági modellje az extraktivizmus (erőforrás-kivonáson alapuló gazdaság), a tekintélyelvűség és a háború három, egymást kölcsönösen erősítő pillérére épül. Ebben a rendszerben a természeti erőforrásokat intenzíven kiaknázzák, miközben a hasznot elsősorban az elit meggazdagodására, a hadiipar finanszírozására és az elnyomó apparátus fenntartására fordítják.
Ez a „hármas” (extraktivizmus, autoritarizmus, háború) egy pusztító körforgáshoz vezet: lerombolja az intézményeket, aláássa a jogi és környezetvédelmi normákat, kimeríti a természetet, megfosztja az embereket attól, hogy megvédhessék érdekeiket, és lehetetlenné teszi az igazságos, fenntartható fejlődésre való átállást.
A szlovák párhuzam
Az Ukrajna elleni teljes körű invázió, a nemzetközi kapcsolatok gyengülése és az erőforrások drasztikus átcsoportosítása a hadsereg és a hadiipar javára jelentősen felgyorsította ezeket a folyamatokat, növelve a gazdaság függőségét a természeti erőforrások kizsákmányolásától és exportjától. Mindez azt jelenti, hogy az állam és a hozzá kapcsolódó nagyvállalatok egyre inkább csak nyersanyagforrásként tekintenek a természetre – akár az aktuális politikai és katonai célok elérése, akár a rezsim kedvezményezettjeinek saját haszna érdekében –, miközben a természetvédelmi szempontok szinte teljesen háttérbe szorulnak.
Ez utóbbi megállapítás könnyen adaptálható a szlovákiai viszonyokra is, és nem ez az egyetlen példa a Greenpeace jelentésében, amely azt bizonyítja, hogy a szlovák környezetpolitika 2023 utáni drasztikus átalakítását (vagy inkább leépítését) nagymértékben inspirálta az orosz modell. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat:
a jelentés szerint az elmúlt években az orosz hatóságok következetesen gyengítették a környezetvédelmi szabályokat, megszüntették a környezeti hatások értékelésére vonatkozó kötelezettségeket is, enyhítették az erdőirtásra és az ipari szennyezés használatára vonatkozó korlátozásokat;
az erdővédelmi finanszírozás csökkentése és az elavult erdőgazdálkodási gyakorlatok miatt egyre inkább degradálónak az értékes élőhelyek, különösen Szibériában és az orosz Távol-Keleten egyre nagyobb mértékben irtják az érintetlen erdőket is;
a Természeti Erőforrások Minisztériuma – amely formálisan a környezetvédelemért felel – de facto elveszítette környezetvédelmi funkcióit, és olyan hivatallá alakult, amely a természeti erőforrások kiaknázása, valamint az egyéb ipari szektorok érdekeit szolgálja;
a közlekedési infrastruktúra bővítése, valamint az ipari, turisztikai, katonai beruházások hozzájárulnak az értékes természeti területek pusztulásához és feldarabolódásához, beleértve a világörökségi helyszíneket és nemzeti parkokat is;
a legnagyobb független környezetvédelmi szervezeteket (WWF, Greenpeace) „nem kívánatosnak” nyilvánították, emellett tucatnyi országos és regionális szervezetet „külföldi ügynöknek” minősítettek, és működésük megszüntetésére kényszerítették őket;
a klímavédelmi intézkedéseket aláássa az olaj- és gázipari lobbi, valamint a rezsimhez hű média is, amelyek hatására a társadalomban aktívan terjed a klímaválság létezésének tagadása;
a jelentés arra is rámutat, hogy megújuló energiaforrásokból – különösen a nap- és szélenergia felhasználásával – a teljes villamosenergia.
a jelentés arra is rámutat, hogy megújuló energiaforrásokból – különösen a nap- és szélenergia felhasználásával – a teljes villamosenergia-igény fedezhető lenne, ehhez képest a megújulók jelenleg az orosz villamosenergia-termelés kevesebb mint 1%-át adják (akárcsak Szlovákiában), ami többszörösen alacsonyabb, mint az európai átlag, de jóval elmarad Indiától és Kínától is.
Moszkvával, de Moszkva nélkül sem megy
Mindezeken túl még az is ismerős lehet, hogy a szuverenitásra hivatkozva Oroszország képviselői akadályozzák a kulcsfontosságú döntések elfogadását nemzetközi folyamatokban – az éghajlati tárgyalásoktól kezdve a mérgező kibocsátásokat szabályozó vagy a veszélyes hulladék kezelését és a műanyagszennyezés csökkentését célzó egyezményekig.
Ez pedig Európára és az egész bolygóra nézve kiemelten rossz hír: Oroszországot ugyanis a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátók között tartják számon, és továbbra is vezető fosszilisenergia-exportőr. Az ország környezetvédelmi és klímapolitikája és a nemzetközi fórumokon elfoglalt pozíciója tehát kritikus jelentőségű a globális éghajlatvédelmi célok elérésében, ahogy a biológiai sokféleség megőrzésében és a természeti rendszerek ellenállóképességének fenntartásában is. Magyarán:
Oroszország részvétele nélkül nem lehetséges érdemi előrelépés a globális környezeti problémák, valamint a klíma- és biodiverzitás-válság megoldásában, egyelőre azonban nem sok esély mutatkozik arra, hogy Moszkva partnere lesz ezeknek a kezdeményezéseknek.
Nem moshatjuk kezeinket
A jelentés nem hallgatja el azoknak az országoknak a felelősségét sem, amelyek pénzügyileg járultak hozzá a jelenlegi orosz rezsim megszilárdulásához: „Még a 2008-as grúziai háború és a 2014-es Krím annektálása után is – a növekvő militarizmus és a civil társadalom elleni fokozott elnyomás közepette – európai, ázsiai és amerikai partnerek továbbra is stratégiai szerződéseket kötöttek, befektettek az orosz nyersanyagvállalatokba, és biztosították a külföldi valutabeáramlást az orosz állami költségvetésbe.
Ezek a pénzáramlások hozzájárultak az extraktivista gazdasági modell kiépüléséhez, kulcsszerepet játszottak az autoriter intézmények megerősödésében és a katonai infrastruktúra kiépítésében.”
A jelentés szerint csak némileg változott a helyzet az Ukrajna elleni teljes körű invázió óta – bár az ezután bevezetett szankciók csökkentették a külső támogatás mértékét, de azok az olaj- és gázexportra csak korlátozott hatással vannak, hiszen néhány uniós tagállam, továbbá Kína, India és Törökország továbbra is vásárol orosz energiatermékeket. Emellett a Roszatom is szinte korlátlanul szállít nukleáris üzemanyagot és épít atomerőműveket külföldön – például Magyarországon is.
Ezzel kapcsolatban a Greenpeace szlovákiai fiókszervezete rámutat „a szlovák kormány egészségtelenül kiemelkedő kapcsolatára az Orosz Föderációval”, valamint arra, hogy folyamatosan igyekszik meghosszabbítani függőségünket a fosszilis energiahordozóktól és a nukleáris energiától, ahelyett, hogy az ország energetikai önellátására helyezné a hangsúlyt a megújuló erőforrások és az energiaközösségek támogatása által.
A jelentés konklúziója, hogy az orosz rezsim és a háború globális és európai szinten is súlyosan veszélyezteti a környezetvédelmi és klímavédelmi célokat, gyengíti a nemzetközi együttműködést, felgyorsítja a biodiverzitás csökkenését és súlyosbítja a klímaválság hatásait.
A fenntartható jövő, valamint a stabil klíma és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében tehát elengedhetetlen lenne az orosz politikai és gazdasági modell radikális átalakítása, a háborús agresszió megszüntetése és a globális együttműködés helyreállítása.
Kacsinecz Krisztián