2026. február 4. - A klímaváltozás hatásai nem jövőbeni elméletek, hanem a jelen tapasztalatai - különösen az Alföldön, ahol a csökkenő csapadékmennyiség, a süllyedő talajvíz és az erdők leromlása már most közvetlen ökológiai és gazdasági következményekkel jár.
Ezek a kihívások adták a hátterét annak a szakmai workshopnak, melyet „A homoki erdők és a víz" címmel rendezett meg a KEFAG Zrt. Kecskeméten, a Juniperus Park Hotelben.
A rendezvény házigazdája, a KEFAG Zrt., az állami erdészeti társaságok homoki erdőfenntartás terén meghatározó szereplője, olyan eseményt hívott életre, amelyben a terepi tapasztalat, az alkalmazott kutatás és a stratégiai gondolkodás találkozott. A szakmai rendezvényen részt vettek többek között az alföldi régió állami erdőterületeit fenntartó erdészeti társaságok, a Soproni Egyetem, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, a Szegedi Tudományegyetem tudományos főmunkatársa, dr. Tölgyesi Csaba, a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója, dr. Ódor Péter, dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdő programvezetője, valamint Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért felelős államtitkára és Mocz András, helyettes államtitkár.
„A homoki erdő jövője részben a klímaváltozás további hatásain, másrészt viszont az erdők ügyében érintett, azért elkötelezett szakemberek összefogásán múlik. Meggyőződésem, hogy a racionális tájhasználat egyik lehetséges alternatívája továbbra is az erdőfenntartás ezen a tájon. Azonban az, hogy ezek az erdők hosszabb távon milyenek lehetnek, milyenek legyenek, s miképp érdemes fenntartható módon kezelni őket, tudományos, természetvédelmi, társadalmi és operatív erdészeti szakmai szempontok integrációja alapján határozható meg” – foglalta össze a KEFAG Zrt. szakmai párbeszédet formáló célkitűzéseit Sulyok Ferenc vezérigazgató.
A workshop előadói átfogó, tényszerű és inspiratív szakmai képet vázoltak a jelenlegi helyzetről:
• Több évtizede működő erdészeti jó gyakorlat
Puskás Lajos (címzetes egyetemi docens) előadásában egy több mint 30 éves vízpótlási projekt megvalósítását mutatta be, amely a Fekete-Körös mentén valósult meg. A gravitációs alapú vízellátó rendszer 38,8 km hosszú csatornahálózattal, 15,7 hektárnyi vízfelülettel és több mint 400 hektárnyi erdőterület érintésével jött létre. A projekt célja az ökológiai vízellátás biztosítása volt a kiszáradás által veszélyeztetett galériaerdők számára. Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 25 madárfaj megjelenése, élőhelyi diverzitás növekedése, valamint a tájpotenciál és az erdők ellenálló-képességének javulása.
• A szárazodás folyamata egyre gyorsul
Fazekas József (DALERD Zrt.) Csongrád-Csanád vármegye vízhiányos erdőállományairól adott átfogó képet. A bemutatott klímaadatok szerint a 2025-ös év extrém száraz volt, amely a termőhelyi feltételek drámai romlásához vezetett. A Derekegyház és Eperjes térségében megvalósított vízpótlási kísérletek során több tízezer köbméter víz kijuttatásával próbálták ellensúlyozni az aszályos állapotokat. Az előadás hangsúlyozta: felszíni vízpótlás nélkül a homoki és szikes talajokon álló erdők fennmaradása nem biztosítható, a rétegvíz-kitermelés pedig nem jelent hosszú távú megoldást.
• A „Vizet a tájba" program tapasztalatai
Csősz József (NEFAG Zrt.) a „Vizet a tájba" program keretében vizsgálta az erdők vízpótlási lehetőségeit a Tisza-völgy térségében. 28 potenciális helyszínből 16-ot választottak ki, és végül 5 esetben került sor megvalósításra. Ezek közül kiemelkednek a Karcag-Apavári, a Szolnoki Parkerdő és a Kunhegyesi projektek, ahol több száz hektár tölgyes és cseres erdők alkotta tömb kapott utánpótlást. Az előadás a gyakorlati akadályokra is felhívta a figyelmet: műtárgyak hiánya, csatornák egyirányúsága és a víz elvezetésének technikai korlátai. A fő üzenet: „a víz mindig akkor kell a legjobban, amikor a legkevesebb van belőle."
• Erdősültség a történelmi és ökológiai mélyponton
Dr. Bárány Gábor (KEFAG Zrt.) előadásában történeti és ökológiai megközelítésből vizsgálta Bács-Kiskun vármegye erdősültségének alakulását. Mint elmondta, a Duna-Tisza közi hátság eredeti, természetes erdőtakarója 35-40% lehetett, ám ez a honfoglalás idejére 20-25%-ra csökkent. A 18. század végi első katonai felmérés történelmi mélypontként 1 %-nál alacsonyabb zárt erdőborítottságot mutatott, ami a 20. század közepére, az 1950-es évekre, 6% körülire növekedett. Ettől kezdve indult meg a nagyobb ütemű újraerdősítés, amelynek eredményeként 2025-re elérte a 21%-ot. Az előadás kitért a jelenlegi klímareziliens gyakorlatokra is: a KEFAG többek között őshonos gyepfajok vetésével, mulcsozással, vízvisszatartó beavatkozásokkal és talajkondicionáló anyagokkal alkalmazkodik a kiszáradó termőhelyekhez.
Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója az előadásokat követő kerekasztalbeszélgetés tapasztalatai alapján a következőket emelte ki:
„Megtisztelő és előre mutató, hogy minden meghívott szervezet képviselője és szakember elfogadta a meghívásunkat. Természetvédelem, vízügy, tudomány és erdőfenntartás közös helyzetértékelésének metszetében több komoly következtetés megjelent. Nagyon valószínű, hogy a homoki erdőterületek egy részén el kell engednünk a zárt erdőket és gyepes felnyíló erdők fenntartására kell törekednünk. Ezzel párhuzamosan újra kell gondolni ezeknek az erdőknek a besorolását, mindinkább az ökológiai, természetvédelmi és társadalmi funkciók javára. Sok helyen kérdéses az őshonos fafajok megőrzésének lehetősége, ami a természetvédelmi szakemberekkel való még szorosabb együttműködést priorizálja. A homoki, és tágabban az alföldi erdők jövőjének érdekében szinte elkerülhetetlen lesz a szabályozás módosítása csakúgy, mint a további szakmai párbeszéd és közös operatív munka."
A rendezvényen elhangzottak alátámasztották: az erdők és a víz viszonya nem szűk szakmai kérdés, hanem össztársadalmi ügy, amely a termőföld, az ivóvízbázis, a táj élhetősége és a vidéki közösségek megmaradása szempontjából is meghatározó. Az esemény hangulatát a gyakorlati hitelesség és a szakmai tisztelet jellemezte. A résztvevők eltérő tapasztalati terekről és szakmai háttérrel érkeztek, mégis a közös felelősségvállalás mentén folytattak párbeszédet.