2026. május 28. - A szarvasmarha-tenyésztés a trópusi erdőirtás legnagyobb mozgatórugója, ugyanakkor közel egymilliárd kistermelő számára a megélhetés kulcsa.
A németországi Justus Liebig Egyetem (JLU) globális kutatása szerint ez az ellentmondás enyhíthető azzal, ha ültetnek a legelőkre. Hatásukra közel megduplázódik a biológiai sokféleség a hagyományos legelőkhöz képest. Ugyanakkor ezek a telepítések nem helyettesíthetik az őshonos erdők védelmét. Az Ecological Applications folyóiratban megjelent tanulmányt a Phys.org szemlézte.
Ez a kutatás az első globális, kvantitatív összegzést nyújtja az úgynevezett silvo-pasztorális rendszerekről (angolul silvopastoral systems), azaz a fás legelőkről. Ezek olyan gazdaságokat jelentenek, ahol tudatosan integrálják a fákat a legelőterületekbe. A kutatók 45 tanulmány metaanalízisét végezték el 15 országból és négy biogeográfiai régióból, és azt találták, hogy
a silvo-pasztorális rendszerek 44%-kal több fajnak adnak otthont, és közel kétszer annyi egyedet tartanak fenn, mint a fák nélküli legelők.
A fajgazdagság tekintetében gyakran megközelítik a közeli őshonos erdők diverzitási szintjét.
„Tudtuk, hogy a fák számítanak” – mondta dr. Ricardo Perez-Alvarez, a JLU Állatökológiai és Rendszertani Intézetének kutatója és a tanulmány vezető szerzője. „De meglepett bennünket, hogy ez a különbség ennyire nagy, és ennyire sokféle tájon megfigyelhető.” Az agroerdészetet régóta a természetvédelem eszközeként támogatják, bár főként a kávé- és kakaótermesztéssel összefüggésben.
„Most megmutattuk, hogy ugyanez a logika a szarvasmarha-tenyésztésre is alkalmazható” – mondta Perez-Alvarez. „A legelők jóval nagyobb területet fednek le, mint a szántóföldek. Már a leromlott állapotú legelők egy részének silvo-pasztorális rendszerekké alakítása is olyan léptékű biodiverzitási előnyökkel járhat, amelyeket más agroerdészeti rendszerekkel nehéz elérni.”
Nem minden faj profitál egyformán
A tanulmány azt is kimutatta, hogy nem minden faj profitál egyformán a legelőkön található fákból. A legnagyobb növekedést a növényeknél figyelték meg (89%-kal magasabb érték), valamint a talajban élő kisebb gerincteleneknél (81%-os növekedés). Ide tartoznak a rovarlárvák, földigiliszták, ászkarákok, csigák és pókszabásúak. Ezek az állatok és növények érzékenyek környezetükre, és alig vagy egyáltalán nem mozognak.
A rovarok esetében a kutatók 68%-os növekedést regisztráltak. Ezzel szemben a madarak, emlősök és talajmikroorganizmusok esetében nem mutatkozott jelentős különbség a fákkal és a fák nélküli legelők között.