A robbanás során 28 ember vesztette életét, míg 237-en az akkor kapott erős sugárfertőzés következtében néhány hét leforgása alatt hunytak el. A közvetett áldozatok számát viszont több ezerre becsülik, s a szakemberek szerint a radionuklidok által kiváltott rákos megbetegedésekkel szemben a sugárfertőzést szenvedtek gyermekei és unokái sem érezhetik magukat biztonságban.
Úgy tűnik, a 23 évvel a csernobili atomkatasztrófa után a hatalom egyre inkább hajlik arra, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentse a tragédia következményeit. Sajtóértesülések szerint a rendkívüli helyzetek minisztériuma a sugárfertőzött terület kiterjedésének lényeges leszűkítését tervezi, miáltal a második- negyedik kategóriába besorolt 2217 település közül 738-at kivonnának az övezetből, ami gyakorlatilag azt az üzenetet hordozza magában, hogy az övezetben minden a legnagyobb rendben van, eljött tehát az ideje annak, hogy egyszer és mindenkorra lekerüljenek a napirendről a Csernobillal kapcsolatos félelmek, hiedelmek. Csakhogy ez nem csupán téves és fölöttébb káros, hanem bűnös illuzió is, állítja Jurij Kutlahmedov, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia annak a munkacsorportjának a tagja, amely a radioaktivitás lakosságra gyakorolt kihatásaival foglalkozik. Az emberek ugyanis, akiknek számát Ukrajnában hivatalosan mintegy 3 millióra becsülik, olyan mennyiségű sugárfertőzést kaptak, amelynek szomatikus kihatásai évtizedek múltán is jelentkezik. Megcáfolhatatlan tény ugyanis, hogy évről évre növekszik a rákos (pajzsmirigy, leukózis,stb.) megbetegedések száma.
A Novaja című kijevi napilapnak nyilatkozó Anatolij Demszkij, aki az Ukrán Nemzeti Akadémia Atomkutató Intézete operatív csoportjának tagjaként hét évet húzott le az övezetben, úgy véli, hogy a csak „hullarablóként” emlegetett tolvajoknak köszönhetően egy-egy kisebb Csernobil ma bárhol előfordulhat az országban. A gépkocsikon és helikoptereken érkező fosztogatók ugyanis mindent kiszállítottak az övezetből, amit csak el lehetett mozdítani. Vitték a bútort, a televíziót, a rádiót, a szőnyeget, sőt még az edényeket is, amelyek közül néhány millió darab bizonyára még ma is ott van a lakásokban, akiknek a tulajdonosai nyilvánvalóan nem is sejtik, hogy milyen veszély leselkedik rájuk. Szinte teljesen kifosztották például a mintegy 800 hulladéktemetőt is, amelyekben a különböző fémszerkezeteket, valamint a mentésben, illetve a felrobbant atomblokk fölé emelt szarkofág építésében használt gépeket, műszaki berendezéseket hantolták el. Az egykori Jupiter gyár körüli területről, amelyet az övezetben tevékenykedők ma is csupán a „csodák mezejeként” emlegetnek, a tragédiát követő első napokban elhantolt sugárfertőzött technikai eszközökre utalva, gyakorlatilag mindent elvittek. Egyszerűen nyoma veszett például az ott elhelyezett 36 helikopternek és 148 helikopter hajtóműnek is. De ugyanez lett sorsa a különböző haditechnikai eszközöknek, a megannyi tehergépkocsinak, emelőszerkezeteknek, amelyek többségét a reális ár feléért, harmadáért az akkor még létező kolhozok vásároltak meg. Az idősebbek közül bizonyára még sokan emlékeznek a cirkóniumból készült, szürkésfehér színű, abban az időben szinte mindenütt árusított karkötőkre, amelyekről az a hír járta, hogy képesek kigyógyítani az embert mindenféle betegségből. A szakemberek szerint viszont semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy a karkötőkhöz felhasznált cirkónium csakis a csernobili övezetből kerülhetett ki. Tény ugyanis a titáncsoportba tartozó nemesfémből, amely az övezeten belül is a szigorúan védett elemek közé tartozott, mára egyetlen gramm sem maradt. A kérdés egyik avatott szakértője, Volodimir Uszenko energetikus szerint például a zárt övezetből illegálisan kiszállított tárgyak révén kikekerült rádionuklidok összessége közel százszorosa a természetes úton, egyebek között a levegő és a vizek által kikerült mennyiségnek. S mindebben, véli a szakértő, elévülhetetlen érdemei vannak a zónában dolgozó szakembereknek és a szolgálatot teljesítő jogvédő szervek, köztük a milícia munkatársainak is, akiknek tudta és közreműködése nélkül egyszerűen lehetetlen bármit is kivinni onnan. Ma viszont már nem a fémtolvajok jelentik az igazi veszélyt az övezeten kívül élők számára, hanem az orvvadászok és orvhalászok, valamint a gombát, a bogyós gyümölcsöket gyűjtők, akik a rádionuklidokkal fertőzött termékeiket elsősorban a főváros piacain értékesítik, s nem utolsósorban a baltás-fűrészes emberek. Az utóbbiak által kitermelt fából ugyanis valamelyik illegálisan működő üzemben egyebek között bútort, parkettát készítenek. Székely Gergely