2012. augusztus 27. - Nem csak a gondviselés vagy a természet hibás
abban, hogy jelentős időjárási károk érnek bennünket – jobban kellene
figyelnünk Joggal érzi úgy az egyszerű polgár, hogy már a természet is harapófogóba kapta. Szélviharok, özönvízszerű esőzések, illetve fullasztó forróság, erdőtüzek és persze károk, károk és károk mindenütt, az elemek sokszor az emberéletet sem kímélik. Mi történik? – kérdeztük Góra Zoltán tűzoltó dandártábornokot, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgató-helyettesét és Aigner Szilárd meteorológust.
Sinkovics Ferenc: Üvegházhatásról, végzetes felmelegedésről, illetve nagy lehűlésről, új jégkorszakról, mindent elöntő tengeráradások veszélyeiről szólnak az újságcikkek szerte a világban. Katasztrófahangulat alakult ki. Önök szerint melyik elem fogja elpusztítani az emberiséget?
Aigner Szilárd: Az élet. Nem kell félni, mert csak a civilizáció élő része pusztul el, egyébként minden megy tovább a rendes kerékvágásban.
S. F.: Van olyan elem, amely fenyegetőbb a többinél? Például hatalmas erdőtüzek tombolnak manapság szerte Európában, nyilvánvalóan a hosszú szárazságnak köszönhetően.
A. Sz.: Ez is így megy évmilliók óta.
Góra Zoltán: Komolyra fordítva a szót, természetesen lehet rangsorolni a veszélyeket. Magyarországgal kapcsolatosan is készített egy úgynevezett kockázatelemzést a katasztrófavédelem, nálunk az árvizek, a villámárvizek és a belvizek állnak a lista elején. De ott vannak mögöttük természetesen az erdőtüzek is, amelyek hazánkban is fel-fel lobbantak időnként, bár a méretük és a pusztító hatásuk kisebb volt, mint az amerikai, vagy éppen az ausztráliai, spanyolországi, görögországi erdőtüzeké. Idehaza a vidékfejlesztési miniszter épp a minap rendelt el tűzgyújtási tilalmat a nagy szárazság miatt, a katasztrófavédelem pedig ellenőrzi, hogy az erdőgazdálkodók, erdőbirtokosságok megtették-e a megfelelő megelőző lépéseket, s megvannak-e az elhárításhoz szükséges eszközeik.
S. F.: Úgy tűnik egyre forróbbak, perzselőbbek a nyarak. Mi az oka ennek?
A. Sz.: Mértek már nálunk 42 Celsiu-fokot is az 1950-es években. A Föld életének elmúlt egymilliárd éves szakaszában a mainál sokkal jelentősebb melegek is voltak. Évmilliók távlatát tekintve tehát úgy is felfoghatjuk, hogy manapság relatíve hidegebb korszakban élünk, de megfordult a tendencia, s most épp a felmelegedés felé tartunk. Ha a földi klíma mindig változó arcát és tulajdonságait tekintjük, akkor ebben sincs semmi különös. Ami pedig a szelet illeti, a hazánkban följegyzett legnagyobb sebességű szél 360 km/órás volt, igaz, ezt csak az általa okozott károk alapján kalkulálták ki, egyébként 1912-ben pusztított.
S. F.: A mi életünkben most mégis annyi az újdonság: egyre nagyobbak az árvizek, 100-150 milliméteres esők zúdulnak alá, a szélviharok háztetőket sodornak el, a cunamik hatalmas károkat okoznak, elég Japánra gondolni…
G. Z.: Ilyen erejű szélviharok, esőzések száz-kétszáz évre visszamenőleg is voltak. Tulajdonképpen nem a meteorológiai jelenségekkel van a baj, hanem például azzal, hogy heves esőzések idején nem működnek megfelelően a vízelvezető rendszerek egy-egy településen. Vagy azért nem, mert amikor megtervezték és kialakították azokat, eleve nem számoltak a szélsőségek lehetőségével, vagy elmaradtak a karbantartási, tisztítási munkák.
S. F.: Például azért, mert jött néhány szélsőségesebb vihar nélküli év, s a szakemberek megnyugodtak? Azt hitték örökre így marad minden…
G. Z.: Például.
A. Sz.: Attól is növekszik a bajok és a veszélyek szubjektív érzete az elmúlt húsz-huszonkét évben, hogy megteremtődött a média versenypiaca. Az újságok és a tévék mindenütt ott vannak, s azonnal tudósítanak a károkról. Úgy 1975 körül nem feltétlenül került be egy újságba az, ha szélvihar lesodort néhány tetőt egy kis tiszántúli faluban, vagy fa dőlt rá egy autóra. Ma az újságok, a tévék ebből is szenzációt faragnak. Láncreakció-szerűen söpör végig a média világán egy-egy ilyen hír, s a verseny miatt mindenki ki is színezi egy kicsit.
G. Z.: Ez igaz, bár van az éremnek másik oldala is. A katasztrófavédelemnek nagyon jó a kapcsolata a médiával, s ezt mi sorsdöntő dolognak tartjuk, hiszen a médián keresztül tájékoztathatjuk az embereket a várható bajokra, veszélyekre. Életek múlhatnak ezen. A télen például a médián keresztül figyelmeztettük az embereket a várható nagy havazásra, s arra, hogy aki teheti, hagyja otthon az autóját. És a médiában közölt felhívás után valóban ugrásszerűen csökkent a bajba jutott autósok száma, kevesebb dolgunk volt ezen a téren, máshová tudtuk irányítani a felszabaduló erőket.
S. F.: Mindent értek, de korábban azért időben jobban szétterült például Magyarországon az éves csapadék mennyisége. Most egyszerre zúdul alá 100-150 milliméter csapadék, a felhőszakadások is igen gyakoriak.
A. Sz.: Pedig azelőtt is volt ilyen. Képletesen szólva persze egy jurta alatt simán elfolyt a víz annak idején, vagy ha lapályon állt, akkor arrébb vitték. A mai, minden kényelemmel és elektromos berendezéssel ellátott családi házakat viszont nem lehet arrébb vinni. Megváltozott az ember környezete, a sok beépítés, a felhalmozott értékek miatt valóban nagyok és sokszor látványosak is a károk. Hibáztathatjuk magunkat is. Sok helyen például beszántották, illetve betemették, beépítették a korábban meglévő vízelvezető árkokat, rendszereket. Kint a szántóföldeken azért, mert a földkárpótlási folyamat alapvetően megváltoztatta a táblák fekvését, és az új tulajdonosoknak így útban voltak az elvezető csatornák. Bent a településeken pedig mégiscsak kényelmesebb az új autóval egy szép, széles kapun nagy ívben behajtani az udvarra, mint centizgetni egy pici kis hídon az árok fölött.
G. Z.: A katasztrófavédelem ezért a megelőzésre helyezi hangsúlyt. Idén májusban vizsgáltuk a belterületi vízelvezető rendszerek állapotát országos szinten. Körülbelül 2600-2700 esetben kellett felhívnunk a figyelmet az árkok tisztítására, az árokparti kaszálásra, a cserjék kiirtására, s egyéb műveletekre is javaslatokat tettünk.
S. F.: Sok telek- vagy háztulajdonos úgy tudja, ez az önkormányza-tok feladata.
G. Z.: Erre rendeleteik vannak a helyhatóságoknak, de a legtöbb helyen a telek- és háztulajdonosok kötelességévé teszik az előttük fekvő árokszakasz tisztítását. Ezt öngondoskodásnak hívják. Azon vagyunk, hogy sikerüljön megváltoztatni az emberek szemléletmódját, mert a károk megelőzése érdekében végtére is a tulajdonosok tehetnek a legtöbbet.
A. Sz.: Igen, ha ennyi érték vesz már körül bennünket, arra vigyázni is kell. Persze megvan a hatóságok felelőssége is. Borsodban például megengedték, hogy a beruházók árterületekre építsenek bevásárlóközpontokat. Csak idő kérdése volt, mikor üt be a baj. Két éve beütött.
S. F.: Sőt, Felsőzsolcánál egy bevásárlóközpontnak olyan területre is adtak építési engedélyt, ami éppen akkor másfél méteres víz alatt állt. Egyáltalán: miként történhetett meg, hogy ártéri területre kapjon valaki építési engedélyt? Mert ebből szinte divat lett, főként a rendszerváltás előtti két évtizedben.
G. Z.: A jelenlegi szabályozások módosítása már folyamatban van, ezáltal a jövőben ilyen területekre már nem lehet építkezni.
A. Sz.: Mi tizenöt évvel ezelőtt vettünk egy ilyen házat. A régi tulajdonos azt mondta, az addigi legmagasabb vízszint a küszöbig ért, tehát ne aggódjunk. Biztosan igazat mondott. De mióta odaköltöztünk, a Duna már négyszer is átlépett a küszöbünkön. Ilyenkor térdig ér a víz a szobában. Magas kőműves állványokra emeljük az értékeket, mi a felső szinten lakunk, a víz meg az alsón. Megtanultunk alkalmazkodni ehhez az egészhez, megesik, hogy kajakkal járunk ki a házból. Egy aggregátor zümmög nálunk ilyenkor a felső szinten, az adja az áramot.
S. F.: Mennyire lettek megbízhatóbbak a meteorológiai jelentések?
A. Sz.: A harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest már két-három napra is képesek vagyunk megbízható prognózist adni. Persze százszázalékos pontosságú előrejelzés nincs.
G. Z.: Ez a két-három nap nagyon fontos a katasztrófavédelem számára, s általában pontos prognózisokat kapunk a hazai meteorológiai szolgálattól.
A. Sz.: Biztosan hasznosak, feltéve, ha nem dobják szemétkosárba a jelentéseket.
S. F.: Miért, van amikor bedobják, tábornok úr?!
G. Z.: Ugyan kérem!
A. S.: A 2006. augusztus 20-ra vonatkozó előrejelzéseket bedobták. Az áldozatokra és a károkra még emlékszünk.
S. F.: Mi történhetett akkor? Esetleg felülírta a politika a meteorológiai szolgálat előrejelzését, illetve a katasztrófavédelem esetleges figyelmeztetését?
G. Z.: Az esetből minden érintett hatóság levonta a tanulságot. A katasztrófavédelem például a szabadtéri rendezvények biztonságos lebonyolítására jogszabályt módosított és számos más megelőző intézkedést tett, hogy ilyen tragédia ne fordulhasson elő többé.
S. F.: Azt egyikőjük sem mondhatja, hogy egyre kisebbek az időjárás okozta károk. Miért nem készülnek fel az emberek erre?
G. Z.: Amit már a vízelvezetés kapcsán is mondtam, mivel nem olyan gyakoriak az extrém események és értékek, a tervek jó része nem számol a szélsőséges eseményekkel. De világszerte zajlik már a szemléletváltás. Itthon is szigorodnak az építési szabályok és előírások, és a katasztrófavédelem megfelelő tanácsokat és szakvéleményeket ad. A jogszabályokat a kor fejlődéséhez igazítva módosítjuk, lépést tartva a legújabb technológiákkal.
S. F.: A Beregben az árvízkárosultaknak épített új házakat az első Orbán-kormány idején az állam. Előírás volt, hogy ezek az épületek már nyolcvancentis alappal kell, hogy készüljenek. Ilyen előírásokra gondol?
G. Z.: Igen, ilyenekre, de hát először is az árterekre szóló építési engedélyek kiadását kellett leállítani, ez volt a legfontosabb. Mondom ezt azért is, mert a statisztikáink szerint természetesen az árvizekkel volt a legtöbb gondunk az elmúlt húsz évben, s ott a védekezés költségei, de a károk is hatalmasak. A településrendezési szabályok is változni fognak, főként annak tükrében, hogy megtörtént a hazai települések veszélyességi besorolása is.
S. F.: Mit mutat az időjárással kapcsolatosan a katasztrófavédelem statisztikája?
G. Z.: Azt, hogy a helyzet alapvetően nem változott az elmúlt húsz évben. Vannak persze kiugró esztendők, ilyen például az árvizektől sújtott 2010-es év is.
A. Sz.: Városi pletyka csak, hogy megszaporodott volna a szélsőséges értékek és jelenségek száma. Nagyon-nagyon minimális elmozdulás észlelhető az elmúlt száz-százötven év időjárási trendjeihez viszonyítva. A károk persze tényleg nagyobbak, de hogy úgy mondjam, ez mindenekelőtt a folyton gyarapodni, terjeszkedni akaró ember hibája.
Sinkovics Ferenc
