2015. február 9. - A holt fák fajok sokaságának nyújtanak mással nem pótolható élő- és búvóhelyet, illetve táplálékforrást.
Az odvas, az úgynevezett lábon száradt fáknak, a facsonkoknak, illetve a már földön fekvő holt törzseknek, ágaknak nélkülözhetetlen szerepük van erdeink életében – mondta el érdeklődésünkre Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője.
Azért kérdeztük ismételten, mert több olvasónk is arra volt kíváncsi, hogyan alakul a pilisi erdők világa az elmúlt év végi jégkár után, mi lesz a leszakadt ágak, a kidőlt fák sorsa. A szóvivő többek közt elmondta, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. hatvanezer hektárnyi erdőt kezel, jelentős részüket súlyosan érintette az ónos eső, a jég. Ilyen károk száz-kétszáz évente egyszer fordulnak elő.
– A lombos erdőkben a kidőlt, holt fákban szerencsére nem jelennek meg olyan károsítók – gombák és rovarok –, amelyek továbbterjedve, a visszamaradt élő állományokban további kárt okoznának. A sérült egyedek viszont a következő években is folyamatosan elpusztulhatnak, nem tudnak megfelelően ellenállni a gombáknak és a rovaroknak. Az is várható, hogy több, részben sérült fa a későbbiekben szenved újabb károkat, illetve a lombkoronák sérülése miatt az esetleges aszály sok gondot tud okozni – jelezte a szóvivő.
– Milyen mértékben kell beavatkoznia az erdészeknek a természet rendjébe?
– Oda kell figyelnünk az ökoszisztéma védelmére, helyreállítására, az erdő és az erdőtalaj védelmére, a balesetveszély elhárítására és az erdőgazdálkodásra is. Adott területeken bizonyos mennyiségű holt faanyagot kint hagyunk. Annyit, amennyi nem balesetveszélyes a turistákra nézve, és amennyit a gondos gazdálkodás elve is megenged. A fakitermelések során arra szigorúan ügyelünk, hogy a regenerálódni képes, nem balesetveszélyes fákat visszahagyjuk. Szintén hagyunk vissza letört, kidőlt faanyagot ott, ahol a kár mértéke csekély, mintegy öt-tíz százalékos.
– Mindezt milyen megfontolásból?
– A holt fák fajok sokaságának nyújtanak mással nem pótolható élő- és búvóhelyet, illetve táplálékforrást. Alapvetően szemléleti probléma, hogy a még álló, de elpusztult, illetve fekvő fák általában a beteg, gazdátlan, rendezetlen erdők képzetét keltik a legtöbb emberben. A szakemberek azonban tudják, hogy az odvas, a lábon álló vagy a földön fekve korhadó faanyag több, mással nem pótolható szerepet tölt be az erdők biológiai sokféleségének megőrzésében, az erdei ökoszisztémák egészséges működésében, stabilitásában.
– A holt fákkal a turisták milyen formákban találkoznak?
– A legszembetűnőbbek az úgynevezett lábonszáradt fák. De egyértelműen utalnak a jelenségre például a törzscsonkok, a korhadt tuskók, az élő vagy elhalt fák odvai, üregei, leváló kéreg alatti részei, illetve az avarban fekvő vékony ágak, gallyak.
– Mi a szerepük a holt fáknak az erdők jövőjében?
– Tápanyagokat juttatnak vissza az erdők talajába. A földön fekvő törzsek a lejtős területeken fontos szerepet játszanak az erózió csökkentésében, elősegítik a természetes újulat megjelenését, megmaradását. Fajok ezreinek és az ezekből szerveződő speciális életközösségeknek biztosítanak mással nem helyettesíthető életfeltételeket. Fenyvesi Károly
Féken tartják a problémás rovarfajokat
Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője szólt arról is, hogy a még élő vagy lábonszáradt odvas fák többek közt sok-sok madárnak és emlősfajnak biztosítanak táplálkozó-, szaporodó- és búvóhelyet. Az odúlakó énekes madarak – például a harkályok, a cinegék, a csuszkák – és a denevérek bizonyítottan jelentős szerepet töltenek be a tömegszaporodásra hajlamos, erdővédelmi problémákat okozó rovarfajok fékentartásában.
A szóvivő hangsúlyozta, az elterjedt téves szemlélettel ellentétben az elpusztult és erdőben hagyott fa, a földön fekvő korhadó faanyag – néhány speciális esettől, például a fenyőkultúráktól eltekintve – nem veszélyezteti az erdő egészségi állapotát. A holt fa, a hozzá tartozó életközösségekkel együtt, erdeink immunrendszerének jelentős, életet szolgáló eleme.