2016. április 25. - A felrobbant atomerőmű környezetéből 1986-ban, harminc évvel ezelőtt, százhúszezer embert telepítettek ki.
Hatalmas terület maradt ember nélkül. Bár az első hetekben a növények és az állatok is megsínylették a katasztrófát, néhány éven belül helyreállt az élővilág, azóta pedig soha nem látott virágzásnak indult. Ilyen lenne a világ, ha nem léteznénk? Három évtizeddel ezelőtt két okból is Európa legfontosabb ökológiai kutatási területévé vált a csernobili atomerőmű környezete. A tudósok nemcsak a radioaktív szennyezés környezetre gyakorolt hosszú távú hatásait vizsgálhatják itt, de az ember hiánya okozta változásokat is. Bár az utóbbi években egyre több korábbi lakos költözött vissza a „zónába” – félig-meddig illegálisan –, számuk és a természeti befolyásuk meg sem közelíti a korábbi állapotokat. hirdetés A rendszerváltásig a terület csak néhány kiválasztott szovjet tudós számára volt megközelíthető – és érthető okokból ők is főleg azt vizsgálták, hogy a sugárzás hogyan hat az emberi egészségre. Azonban már a kezdeti helikopteres vadszámlálások alapján is igen drasztikus változásokra derült fény. E változások látszólag pont ellentétesek voltak azzal, amit legtöbbünk gondolna egy radioaktív fűtőanyaggal súlyosan fertőzött területről. Bár a kezdeti időkben növények és állatok milliószám hullottak el – a haldokló fenyőerdők pirossá lett tűlevelei miatt a likvidátorok vörös erdőnek nevezték el a terület jelentős részét borító fenyvest –, alig néhány évnek kellett csak eltelnie ahhoz, hogy a helyi fauna összeszedje magát. Ma vaddisznók, farkasok, jávorszarvasok, hiúzok és barna medvék járják a harminc éve lezárt 4700 négyzetkilométeres zónát. Különlegesnek számítanak a rendkívül veszélyeztetett európai bölények és a Przsevalszkij-lovak. A katasztrófa élővilágra gyakorolt hatása tehát összességében pozitív volt. „Bár a sugárzás megnövekedett lehetséges kockázatot jelent, ha az emberek is jelen vannak, az állatokat egyszerűen lelövik, vagy elveszik tőlük élőhelyüket” – nyilatkozta a The Independentnek Nick Beresford, a lancasteri Ökológiai és Hidrológiai Központ munkatársa. Arról azonban nincsenek átfogó kutatások, hogy a sugárzás mit tett az állatok egészségével, gyakoribbá váltak-e a daganatok és a születési rendellenességek a körükben. Posztapokaliptikus scifi Szerhij Gascsak ukrán biológus – angol kollégáival együttműködve – több éve helyez ki kameracsapdákat a lezárt területen. A fára erősített automata fényképezőgépek maguktól exponálnak, valahányszor egy állat elhalad előttük. A képek a teljes emberiség pusztulása utáni posztapokaliptikus scifik toposzait idézik. Kertekben, parkokban legelésző szarvasok, farkasfalka által körülvett rettegő prédaállat, a hóban békésen baktató hiúz – amelyet korábban kihaltnak hittek a környéken. Szisztematikusan végigfényképezik a kameracsapdákkal a súlyosan, a közepesen és az enyhén fertőzött területeket is. Eközben egyéb mintákat – például ürüléket, szőrt, talajmintát – is gyűjtenek. Az adatokból arra keresik a választ, hogy a jelenlegi csernobili ökoszisztéma különbözik-e bármiben is az 1986 előttitől. A BBC ukrán adásának nyilatkozó Gascsak – mintha csak Magyarországon dolgozna – az alulfinanszírozottságra panaszkodott. Mint elmondta, a kutatási támogatás arra sem elég, hogy az áramot kifizesse az irodában. Az automata fényképezőgépeket is maga vásárolta, illetve a külföldi partnerei biztosították. A zóna jövőjével kapcsolatban azon a véleményen van, hogy a területet bioszféra-rezervátummá kellene nyilvánítani, így biztosítva az eddig visszatért állatok túlélését. Mert amint csökken Csernobil védőernyőjének erőssége felettük, sorsuk megint az enyészet lesz. Illegális fakitermelés a zónában? Noha legálisan csak szervezett túrákon lehet látogatni az erőmű környékét, vannak, akik az illegalitást vállalva, hobbiból bóklásznak a területen. Egyikük a The New York Timesnak azt mondta: Kijevben zsong a feje, de itt ki tud kapcsolni. A furcsa időtöltés nem teljesen veszélytelen, hiszen a növények és a szél fújta por radioaktív lehet, ennek ellenére egyre többen fedezik fel a kikapcsolódás ezen formáját.
Túrázásuk közben ugyanakkor felfigyeltek arra, hogy a helyszínen illegális fakitermelés folyik. Az újságnak nyilatkozó forrás szerint először azt hitték, elszigetelt esetről van szó, ám kiderült: az egészséges fenyőket úgy naplózzák, mintha erdőtűz áldozatává váltak volna, és eladják őket Ukrajnában és Romániában, ahonnan aztán fűrészáruként távoznak Európa-szerte. A forrás szerint a területért felelős bürokraták évek óta szemet hunynak efelett, de ez rendkívüli egészségügyi kockázattal jár.
A tilalmi zónáért felelős ügynökség vezetője határozottan cáfolta a lapnak az illegális fakitermelést hivatalba lépése óta. Ugyanakkor azt elismerte, hogy 2004 óta legális eladni a zónából származó fűrészárut, ha végeztek rajta radiológiai vizsgálatot. Molnár Csaba