A természet és védőik (Magyar Nemzet/Mezőgazdaság)

2000. 12 - Lecsökkent a természetes fafajok aránya a hazai erdőkben, a tájidegen, más földrészről származó, a mi élővilágunkhoz nem kötődőké pedig megnőtt az iparszerű erdőgazdálkodás miatt. Haraszthy László, a WWF (Természetvédelmi Világalap) magyarországi képviseletének igazgatója a természetvédők és az erdőgazdálkodók közötti feszültség okairól és a közelgő EU-csatlakozásunk miatt várhatóan felszabaduló közel egymillió hektárnyi szántóterület erdősítésének lehetőségeiről beszélt.
A hazai természetvédők és az erdőgazdálkodók közötti feszültség enyhíthető, de Haraszthy László, a WWF Magyarország igazgatója szerint kár lenne illúziókat táplálni, mert rövid távon teljes mértékben nem szüntethető meg. Ennek gyökerei oda vezethetők vissza, hogy - főként az elmúlt ötven évben - megváltozott az erdőgazdálkodás módja, helyenként az iparszerű gazdálkodás felé mozdultak el. Bizonyos folyamatokat gépesítettek, és a minél jobb kihasználtságért nagyobb területekkel gazdálkodtak egyszerre, ez viszont hátrányos természetvédelmi szempontból.
A Magyarországon erdőként nyilvántartott területnek csak a kétharmadát tartják a természetvédők is erdőnek, a maradékot faültetvénynek tekintik. Ez vagy tájidegen, vagy a hazánkban is honos fafajok valamilyen nemesített formájából álló, egységes genetikai összetételű ültetvényét jelenti. Biológiai értelemben azért nem számítják erdőnek, mert az ott élő fák, egyéb növények és állatok fajgazdagsága töredéke a helyükön valamikor állt természetes erdőiének. Erre példa a Duna-Tisza közén lévő homoki tölgyes helyére szabályos sorokba ültetett fenyvesek. Ott az eredeti erdőtársulás megsemmisült és fatermesztő hellyé alakult.
A természetvédők és az erdőgazdálkodók közötti konfliktus a nagyléptékű tarvágásokból fakad. Ez esetben 20-30 hektáron az utolsó szál fát is kivágják, majd mesterséges úton telepítik be a területet, vagy a természetes újulatra alapoznak. Ha nagy területen kivágják az erdőt, megváltoznak a fényviszonyok is. A talaj jobban fel tud melegedni, így más fajok kapnak erőre. Egy öreg bükkösben a fény négy-öt százaléka jut le a földbe, ami nem teszi lehetővé a lágyszárú növényzet kialakulását. Az erdő eltávolítása után megjelennek a fényigényes, agresszív elterjedésű növények. Amennyiben ez a terület nagyon nagy, akkor az eredeti fajok visszatelepülést folyamata hosszabb, mint az ott kialakuló erdő élettartama. A biológiai sokféleség itt száz év múlva sem lesz olyan, mint az első tarvágás előtt.
A WWF az erdőtörvény kapcsán erdőfigyelő programot indított, amellyel mintaterületeken monitorozzák, hogyan tartják be az előírásokat a gazdálkodók. Az ellentmondásokra a nyilvánosság erejével irányítják rá a figyelmet. Durvább esetben az erdészeti hatósághoz fordulnak, intézkedést kérve. Az elmúlt ötven esztendőben a mai tudásunk szerint sok tévesnek minősíthető irányvonal volt. Ezek közé tartoznak a már említett tarvágások. A sok azonos korú, azonos fafajokból álló újratelepítés következménye, hogy egyszerre omlik össze az erdő, vagy azonos időben termelik ki a fákat. A természetes erdei faállományban egytől százéves korig találhatók fák, a bükktől a tölgyig, a gyertyántól a hársig. Amikor az ember közbelép, akkor az elegy fafajokat drasztikusan visszaszorítja.
Ezer éve azért irtották ki a hazai fákat, hogy legelőterületet, később azért, hogy szántóterületet nyerjenek. Ez a folyamat a múlt század végén állt meg, akkor már törvény is védte az erdőt. Tíz éve mégis előfordult, hogy egy levágott tölgyes helyébe kevésbé értékes akácost telepítettek. A természetszerű erdők folyamatosan fogyatkoztak, a biológiailag értéktelen telepítések pedig növekedtek. A hazai erdőhasználatra a legkülönfélébb ipari igények jellemzők. A rétegelt lemeztől a parkettán keresztül a bútorokon, lambérián át a pozdorjakészítésig sok mindenre használják a fát. A papírkészítésnek is kelléke, bár van olyan cég, amelyik egyetlen szálat sem használ.
A szocializmus idején a szántóművelést az állam anyagilag is támogatta. A természetvédők már akkor is őrültségnek tartották, hogy gyakran olyan területeket is szántóművelésbe vontak, amelyeken az elvetett vetőmag értéke sem térült meg. Így fordulhatott elő, hogy a minimális tizennyolc helyett már tíz aranykorona értékű területen is búzát termeltek. EU-csatlakozásunkkor közel egymillió hektár szántóterület szabadul majd fel, amely az ország területének a tíz százaléka. Ha ezt erdősíteni akarjuk, akkor évi tízezer hektárral számolva is száz esztendőt jelent. Fel lehet ugyan gyorsítani a folyamatot, de akkor is legalább két emberöltőnyi időszakra lesz erdősítésre, vagy fatelepítésre alkalmas terület.
Természetvédelmi szempontból az volna kívánatos, ha azokkal a területekkel kezdenék az erdősítést, amelyeken száz évvel ezelőtt még természetes erdő volt. A nem erdőtalajon lévő volt szántók valószínűleg csak faültetvényeknek alkalmasak. Az egészséges környezet szempontjából ez nem is olyan nagy baj, vélik a szakemberek.
A WWF száz országban fejti ki természetvédő tevékenységét. Elsősorban az erdőket, a vizes területeket, valamint az óceánokat és partjaikat védik. Az erdőkre különös gondot fordítanak, mert az ember tevékenysége miatt mindenhol csökken a területük. Az elmúlt harminc-ötven évben egyedül Európában növekedett a kiterjedésük, bár ez csalóka adat, mert azt is tudni kell, hogy néhány ezer éve még csaknem az egész kontinenst erdő borította. Magyarország Európa erdőben legszegényebb öt országa között foglal helyet, egy sorban Hollandiával, Írországgal és Albániával.
Az említett egymillió hektár betelepíthető területtel egyedül állunk földrészünkön. Más országoknál már régen beállt az egyensúly. Az uniós országok némelyikében például fizet az állam az agrárgazdálkodás befejezéséért. Nincs szükség a mezőgazdasági termékre, viszont a „modern ugaroltatás" fontos környezetvédelmi célokat szolgál. Öt-tíz éves szerződéseket kötnek a földtulajdonosakkal, de vannak olyanok is, akik egyszerűen beerdősítik a birtokukat.
A WWF álláspontja szerint hazánkban, ahol a termőhelyi adottságok lehetővé teszik, tölgyet és a hozzá kapcsolódó elegy fafajokat kell telepíteni. Ilyenek többek között a madárcseresznye, a hárs és a különböző juharfajok.
A táblázat 1885-től napjainkig mutatja be a hazai erdőkben az egyes fafajok állományát, Magyarország mai területére számítva. Mintegy 20-22 százalékkal csökkent a tölgyesek aránya, pedig ezekhez kötődik a Kárpát-medence biológiai sokféleségének meghatározó része, nem az Amerikából származó akáchoz, amelynek termőterülete kettőről 19 százalékra emelkedett. Egész Európában nincs belőle annyi, mint nálunk. Sokoldalúan hasznosítható faféle, viszont a gyökereivel összegyűjti a levegőből a nitrogént, annak feldúsulása következtében pedig gyomvegetáció alakul ki alatta. A fenyvesek kiterjedése is többszörösére emelkedett. Az erdei- és feketefenyős területeken legtöbb esetben olyan minőségű fák nevelkedtek, amelyek kitermelése ráfizetéses. Hanczár János