Kincset érő somogyi erdők (Magyar Nemzet/Mezőgazdaság)

2000. 12. – Megélhetést nyújtó rengeteg - Somogy megye területének 29 százaléka erdő. A Balaton és a Dráva által határolt megyében található az ország erdőterületének tíz százaléka. Somogy híján van a kőnek és az ásványi kincseknek, ezért évszázadok óta az arannyal csaknem egyenértékűnek tartják az erdő kincsét, a fát.
...A nép szerint magában ebben a rengetegben volt Somogy... A lomb közt a nyájakkal tanyázó külön társadalmit pásztorság népe élte világát, belőle sarjadó vagy hozzá visszatérő betyárok seregével. Védő és mindent gátló őserdő volt ez, amelynek közlekedésre alkalmas első útjait - mint az Írásos emlékek bizonyítják - egy, a vármegye tömlöcéből kiszabadított öreg betyár mutogatta végig a német (útépítő) mérnököknek..." (Takáts Gyula)
Ezreknek nyújt megélhetést az erdőgazdálkodás: építőanyagként, bútoralapanyagként, tűzrevalóként hasznosítják a Somogyban kitermelt fát, és bár az itteni állami erdőgazdálkodó évi 1,2 millió köbméterre tehető fatermése korántsem elhanyagolható, a kitermelési adatok helyett karácsony közeledtével arra voltunk kíváncsiak: miről mesélnek a somogyi erdők és azok gondos művelői.
A 73 éves Geleta Ferenc erdőmérnökkel a Kaposvár közeli Tókaji parkerdőben sétálgatunk, és bár ilyenkor már a hóvirágot lesnénk, a tavaszt idéző decemberben hiába is fürkésznénk a tél eleji avart. Geleta Ferenc - a Felvidékről Somogyba telepítettek egyik ivadéka - hovatovább fél évszázada járja Somogy erdeit, és mert országszerte, no meg a határon túl is az egyik legharcosabb környezetféltőnek tartják, úgy gondolta, az erdők legádázabb ellenségéről, az erdőtüzekről kell megírnia doktori disszertációját. Habár tudományos cikkei korábban is predesztinálták volna a doktori fokozat elnyerésére, Geleta Ferenc már 66 éves volt, amikor formálisan is megvédte disszertációját. Feri bácsiról - Somogyban így nevezik az „erdők doktorát" - azt tartják: amit ő nem tud Somogy erdeiről, az nincs. Erdész társaival ellentétben ő nem puskával járja az erdőt, hanem fényképezőgéppel és jegyzetfüzettel. Ezúttal egy díszes borítású verses kötetet hozott magával, a Pannon táj neves poétájáét, a Kossuth-díjas Takáts Gyuláét. Érzékletesen ír Somogy erdeiről Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben sorozat XIII. kötetében Baksay Sándor, a hajdani csurgói diák - mondja Feri bácsi, majd tovább lapoz a Három évtized Somogy erdeiben című könyvben. „Minden falura jut itt egy-egy erdő. Csak Nagy-Bajomnak nincs és a Sióra dűlő somogyi Kánaánnak a megye csúcsában, ahol Ádánd, Kiliti és Ságvár feküsznek. Legtöbb erdő van a nyugati részeken, hol a területnek fele erdőség..."
Feri bácsi megerősíti, hogy bizony hadtörténeti jelentőséggel is bírtak a somogyi erdők.
- Mivel itt - híján a kőnek - a kezdetektől fogva főként fát használtak építőanyagként, Szigetvár török általi ostrománál is fontos „stratégiai szerepet" kapott a fa. A korabeli krónika szerint a várat védő körárkokba a törökök 12 ezer, a megemelt sáncokba 25 ezer kocsi fát hordtak. Becslések szerint a Szigetvárnál felhasznált fa mennyisége meghaladta a 150 ezer köbmétert. A várvédők által meggyújtott óriás máglyák hetekig égtek... A 48-as forradalom és szabadságharc somogyi kormánybiztosa, Noszlopy Gáspár szabadcsapatainak járműve a
lovasszekér volt, amelyhez a kaposi kocsigyártó zselici fát használt. Fontos alkotórésze volt a puskapornak és a robbanóanyagnak a faszén, az ágyútalp is fából készült, no meg a puska markolatához is keményfa kellett. Fenyőolaj és gyanta szükségeltetett a harci eszközök kezeléséhez, az erdei gyümölcsök és gombák a katonák élelmezéséhez, a gyógyfüvek pedig a harci sebek kezeléséhez kellettek. „Kötelességévé tétetik a népnek, hogy hidak felszedésével, fáknak az utakba hordásával, erdők levágásával az ellenséget a hadi működésében akadályozza..." - olvasható Noszlopy Gáspár egyik felhívásában.
- Somogyban is sok helyütt foglalkoztak faszénégetéssel, amelyre a megye földrajzi nevei is utalnak. A szappanfőzés fontos alapanyaga volt a hamuzsír és a szóda, közös néven a „sal-alkali". A megyében 1756-ban 24 helység 90 kazánjában gyártottak hamuzsírt. A fa nemcsak nyersanyaga, hanem - energiaforrása is volt az üvegkészítésnek, ezért is telepítették az üveghutákat az erdőkben gazdag területekre. A mészégetést is számos leírás őrzi, a téglagyártás pedig Somogyban kiváltképpen jelentős volt. Sajnos emiatt sok erdőt kivágtak - sorolja az erdőkincs számtalan hasznát az idős szakember.
- A népi étkezés szempontjából is jelentősek voltak erdeink. Kezdetben szervezetlenül és szakértelem nélkül szedték a gombát, ám 1947-ben már az erdészet segítette a közkedvelt foglalatoskodást. Ebben az időben évenként több száz gombagyűjtő tett vizsgát, megyei gombatérkép és gombanaptár készült, és csak az erdészet huszonnégy gombaszárító épületet tartott fönn. Volt olyan év, amikor a megyében begyűjtött száz tonna szárított gombának 70 százaléka export minőségű volt. Híresek a somogyi vadalmafák, az erdei vadkörtefák,
amelyek terméséből, mint ismert, kiváló zamatú pálinka készül. De említhetem a borókát, a szelídgesztenyét, a hársat és a gyógynövényeket - beszél lelkesen és büszkén.
Dél-Dunántúlon sok cigánynak nyújtott megélhetést az erdő, s erről a témáról Geleta Ferenc számos - többek között akadémiai díjjal is elismert - tanulmányt publikált.
- Az 1700-as évektől követhető nyomon a somogyi cigányság élete. Számukra évszázadokon át az erdő adta a védelmet és az élelmet. A beások többsége favágó lett, a lováriak a faszállítást végezték, és mindmáig jelentős a teknővájók, balta- és kapanyélkészítők aránya is. A cigányok jeleskedtek a gomba és vadgyümölcsök begyűjtésében. Megjegyzem, az utóbbi időben éppen e hagyományra alapozva szerveznek a munkanélküli somogyi romák számára gyógynövénygyűjtő tanfolyamokat.
Egyre inkább gyarapodnak a parkerdők, és Somogyban hozták létre az ország első erdei iskoláját is.
A Somogyi Erdő- és Fagazdaság, valamint Lábod község önkormányzata összefogásának köszönhető, hogy 1995 júniusában a dél-somogyi Sziágyon megnyílt az erdei iskola. Ebben nyaranként több száz fiatal kap egész életre szóló leckét természetvédelemből,  természetfejlesztésből, erdőgazdálkodásból és erdészetkultúrából. A sziágyi iskolában egy időben 24 gyerek tanulhat és négy nevelőnek tudnak szállást biztosítani. Érdekes, hogy ott nincs tévé és videó, ám senkinek sem hiányzik, mert a természet kínálta látni-, tanulnivalót a legkorszerűbb technikai eszköz sem pótolhatja. Az erdei kisvasutak pedig igazi élményt jelentenek.
Volt idő, amikor az erdészeti szállításokban nagy szerepet kaptak a keskeny nyomtávú vasutak. Az ötvenes évek előtt csaknem kizárólag ezeken fuvarozták a fát, ma viszont már a turisztikát szolgálják a somogyi erdőgazdaság kisvasútjai is.
Geleta Ferencet felettébb bosszantja, ha illetéktelenek nyúlnak az értékes somogyi erdőkhöz, de főleg, ha tűzzel játszanak a kirándulók. Szomorú látvány az égő fenyves, a tűzből menekülő, netán az abban elpusztuló vad. Bizonyára ezért választotta doktori dolgozata témájául az erdőtüzek vizsgálatát, illetve megelőzését.
- Éppen ötven esztendeje, hogy a véletlen egy hatalmas fenyvestűzhöz vezetett, és azóta állítólag megszállottként kutatom az erdőtüzek keletkezésének okait és megelőzésük, megfékezésük mikéntjét. Négy évtizede idehaza és külföldön is szakértősködöm erdőtüzek bírósági ügyeinél. Hadd mondjak egy megdöbbentő adatot: 1950 és 1993 között Magyarországon 8200 erdőtüzet jegyeztek fel, amely évenként 190 esetet jelent. Somogyban alig több mint négy évtized alatt negyvenhárom erdőtűz volt. A szinte felmérhetetlen kárt okozó tűzesetek közül 211, azaz 47 százalék gondatlanságra, 18 százalékuk gyújtogatásra, 23 százalékuk egyéb okra vezethető vissza és mindössze 12 százalékukért felelős a természet. A gondatlanságnak tulajdonítható erdőtüzek 65 százalékát az eldobott, még parázsló cigarettavég okozta. A tűzesetek háromnegyede az értékes fenyvesekben tett kárt, a lombos fák alkotta erdőkre pedig a tűzkárok egynegyede jut. Alig több mint negyven év alatt a somogyi erdőkben 25 millió forint kárt okoztak a tüzek.
Emellett persze óriási kárt okoznak az erdők fosztogatói is. Nemcsak a fiatal fenyők kivágásával, hanem a szépen fejlődő fák ágainak lekopasztásával is. Bűnbandák járják a legszentebb ünnep előtt az erdőket, ám vannak soraikban vállalkozók is. Olyanok, akiknek van fenyőfaültetvényük, így ha netán úti ellenőrzést kapnak a főváros felé menet, azt mondják, hogy a saját erdejükből viszik az ünnepi dísznek valót. Következésképpen megfoghatatlanok a karácsonyi bűnözők. Hajdanában úgynevezett királyi erdőóvó szervezet vigyázta a favagyont, azután jóval később erdőőröknek és erdőszolgáknak nevezték az őrzőket. Most az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvény szabja meg a védelem mikéntjét, a károkozás módszerei viszont alig változtak. Természetesen a motoros fűrész és a tolvajbandák tagjai közötti mobiltelefon-összeköttetés a korszerűséget mutatja. Ami a szegény ember falopását illeti - feltéve, hogy lehullott száraz ágat, gallyfát, rozsét tulajdonít el kevésbé bünteti a hatóság. Ez utóbbi egyébként is olyan helyen fordul elő, ahol a falu széléhez közel van az erdő, és háton vagy egy rozzant tolókocsin hazaszállítható a tűzrevaló - mondja megértően.
Távozóban a parkerdőből egy élő fenyőt díszítő gyerekcsapat tűnik fel. Nekik két karácsonyfájuk is lesz - mosolyog Feri bácsi.
Gulyás J. Attila