Ábelfalva evangélikus lelkészének, Mikoviny Sámuelnek és feleségének, Ilonának 1700-ban született meg harmadik gyermeke, aki apja nevét kapta a keresztségben. Születésének pontos idejét nem tudjuk, a rendszeres anyakönyvezést csak évtizedekkel később rendelték el, az ábelfalvi kéziratos egyháztörténeti naplóban pedig csak születésének évét jegyezték fel. Ez is valóságos csoda, hiszen Ábelfalva meglehetősen kicsike, három-négyszáz lelkes szlovák falu volt a XVIII. század elején, Besztercebánya közelében. A kutatók szerint valószínű, hogy Mikoviny Sámuel a besztercebányai gimnáziumban járt középiskolába, és vélhetőleg itt ismerkedett meg Bél Mátyással, aki a középiskola tanára volt. Bél nagyon korán felfigyelhetett a tehetséges diákra, hiszen egy 1719-ben készített metszetét már felvette 1723-ban Nürnbergben megjelent munkájába.
Mikoviny felsőbb iskoláit a jénai egyetemen végezte. Oklevelét 1723-ban kapta meg. Egy évvel később európai körútra indult, megismerkedett szinte egész Nyugat-Európával. 1725-ben tért vissza, és Pozsonyban telepedett le. Itt születtek gyermekei is Gilligin Anna Reginától. Az első két fiúnak, Sámuel Farkasnak (1728) és Károly Szaniszlónak (1730) Bél Mátyás lett a keresztapja. Ekkor már közeli munkakapcsolatban állt egykori tanárával, aki a pozsonyi evangélikus líceum igazgatója volt. Megállapodást kötöttek, hogy a vármegyék térképeit Mikoviny Sámuel készíti el Bél tervezett munkájához. Mindössze huszonhét éves volt, amikor Pozsony vármegye mérnökévé választották. Ez azonban meredeken ívelő pályájának csupán a kezdete. Elméleti és gyakorlati kérdések megoldásával egyaránt foglalkozott. 1730-ban a kör négyszögesítéséről értekezett (Epistola de quadratura circuli, Bécs), majd 1732-ben, Bél Mátyáshoz írt Epistolájában lefektette a modern térképészet alapelveit. Nem csoda, hogy hamarosan tagjai közé választotta a berlini tudományos akadémia.
Tudományos munkával foglalkozni azonban - jól jövedelmező birtokok vagy állami hivatal nélkül - mindig lehetetlen volt. Mikoviny Sámuel azon kevés tudósaink egyike, akiket mind kortársai, mind az utókor megbecsült. 1735-ben a bécsi udvari kamarához nevezték ki, s ezzel biztos anyagi hátteret tudott teremteni nagyszabású tervei megvalósításához. Reisz T. Csaba kutatásai alapján lett ismeretes a közelmúltban a bécsi kamarai levéltárban őrzött iratok között fennmaradt kinevezési okirat és Mikoviny 1735. január 8-án írt kérvénye, amelyben az uralkodótól hasznos szolgálat végzésére kér megbízatást. Ebből a levélből ismerhetjük meg korábbi munkásságát, mérnöki, bányamérnöki és térképészeti tevékenységét.
Mikoviny Sámuelt 1735. július 29-én III. Károly az udvari kamara szolgálatába fogadta. Az udvari haditanács tagja lett, császári geometria és a bányavárosok gyakornokainak tanára. Annak érdekében, hogy a katonai munkákban ne civilként vegyen részt, kinevezték őrnaggyá. A gyakornokokat Selmecbányán november 1-jétől májusig naponta két órán át oktatta aritmetikára, sík- és föld alatti geometriára, trigonometriára, mechanikára, építészetre, aerometriára, hidraulikára, statikára és hidrostatikára. A nyári hónapokban folytathatta megkezdett munkáját, az egész Magyar Királyság és a magyar koronához tartozó országok felmérését és lerajzolását. Az uralkodó kötelezte az összes bányaváros, Besztercebánya, Libetbánya, Körmöcbánya, a (zólyomi) lipcsei és likavai uradalom már meglevő, valamint a még el nem készült selmecbányai, bakabányai, újbányai térképek elkészítésére, illetve az udvari kamarához történő benyújtására is.
Hatalmas feladat! Kisebb tehetségű és szorgalmú ember számára négy-öt élet is kevés lett volna hozzá.
Mikoviny 1735 nyarán Selmecbányára költözött, és odahagyta Pozsony vármegyei mérnöki hivatalát. Mária Terézia a selmeci „Bergscolá"-t, Bányatisztképző Intézetet Mikoviny bevonásával alapította, hogy végre meginduljon a szakemberképzés.
Szinte hihetetlen, hogy rövid élete alatt micsoda hatalmas művet hozott létre. Még háborúban is járt: 1745-ben a sziléziai hadjárat mérnökkari őrnagya volt. Egy évvel később megbízást kapott a tatai, ószőnyi és almási mocsarak lecsapolására. De ő fejlesztette a pozsonyi meg a budai árvízvédelmi töltést is. Vízmérnöki munkájának talán legkiemelkedőbb teljesítménye a selmecbányai tórendszer tervezése. A víztárolók összesen hétmillió köbméter víz befogadására voltak alkalmasak. Mária Terézia a budai vár helyreállítási munkálatainak irányításával bízta meg.
Ötvenéves korában váratlanul érte a halál. Egy felső-magyarországi folyószabályozás munkálataihoz utazott, amikor megbetegedett, és rövid időn belül meghalt. MAGASS LÓRÁNT
Hogy (Mikoviny Sámuel) menynyire mestere volt a mechanikának, bizonyítja a sok hidraulikus szerkezet, melyet Selmecbányán, Pozsonyban, Budán és Magyarország más helyein szerkesztett; azt meg, hogy a csillagászat és geometria terén milyen nagy volt, bizonyítják a vármegyékről csillagászati-földrajzi módszerekkel készített nagyszerű térképei, melyek Bél Mátyás kiváló munkáját díszítik. Nem beszélve Magyarország úgyszólván valamennyi jelesebb városának és mezővárosának felméréséről, a várak megerősítéséről, a hidak, valamint a hegyeken átvezető utak nyomvonalának megkereséséről és kijelöléséről. (Horányi Elek: Memória Hungarorum)