Miskolc (ÉM) - A siker furcsa jószág: igazán élvezni, együtt élni vele csak akkor lehet, ha a megszerzéséhez vezető utat közmegbecsülés, elismerés kíséri. Mi sikeres embereket kerestünk szűkebb pátriánkban, olyanokat, akik ahhoz is hozzájárultak, hogy a térségnek, amelyben dogoznak, híre legyen.
- Az egyetem elvégzése után főállattenyésztőként dolgoztam. Harsány, Mezőkövesd, Borsodszirák... Ezeket a szövetkezeteket mindig az elismertek között tartották számon. Jó erőpróbák voltak az életpályámon, mert mindegyik helyen „fenegyerek" vezetőkre találtam. Hagytak dolgozni, volt kibontakozási lehetőség. A Bükki Nemzeti Parknál ugyancsak jó főnököm és tanítómesterem, példaképem volt dr. Bartucz Ferenc igazgató. 1990-ben alakult meg a megyei vadászszövetség, s a kiírt fővadászi pályázatot én nyertem meg.
Gondolom, nem akkor vett először puskát a kezébe...
Nem! Több mint 20 éve vadászok. Immár 11 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozom, ahol jól érzem magam, ahonnan visszatekintve büszkén kijelenthetem: mindig azt csináltam, amit szeretek... Így voltam az állattenyésztéssel, a természetvédelemmel és így vagyok a vadászattal is.
Minek tudja be életpályájának ilyen sikeres alakulását?
Azt hiszem, amibe beleszületik az ember, az egy egész életet meghatározó dolog. Apám, nagyapám gazdálkodó emberek voltak. Állatokat tartottunk és a természetközeli állapot olyan spontán ismeretanyagot biztosított nekem, melyeket később nem kellett tanulnom. Nem véletlen, hogy középiskolai tanulmányaim alatt több biológiai pályázaton nyertem. Egyetemi éveim nyári szüneteiben és minden szabadidőmben a Fővárosi Állatkertben
dolgoztam. Amikor frissdiplomás agrármérnökként Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe kerültem hamar megfogalmazódott bennem, hogy Miskolcon is kell szervezni egy állatkertet. Támogatókra is találtam, így - a miskolciak nagy örömére - széleskörű összefogás és szervezés eredményeként megvalósult a vadaspark.
Aztán jött a vadászat és a vadászszövetség...
Az Észak-magyarországi Vadászszövetség az ország egyik legjobban szervezett és működő szövetsége. Több országos kitekintésű munkát valósítottunk meg, mint például A vadászturizmus lehetőségei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című kiadvány
megjelentetése, Sárospatakon a 2001-ben rendezett Magyar Vadászattörténeti kiállítás, melyek a megye vadászainak, vadászati szervezeteinek hírnevét vitték és öregbítették. Vadászkamarai titkárként képviselem és védem a hivatásos és sportvadászokat a tevékenységük gyakorlásával kapcsolatos ügyekben. A jövő nagy kihívásokat fogalmaz meg számunkra az etikus vadászat, a fenntartható fejlődés tekintetében.
Sikeres életpályáról beszél. Kudarcok nem is érték?
Mindig igyekeztem meggondoltan, megfontoltan cselekedni. Esetenként persze értek kudarcok, de ezek nem rajtam múlottak, én csak elviseltem.
Mi a siker titka?
- Egy nagy és nemes ügyet, a vadat, a vadgazdálkodást és a vadászatot „szolgálva" végzem napi munkámat. Ahhoz, hogy az embert és a munkáját megbecsüljék, elismerjék, sokat kell dolgozni. Én szeretek és tudok is sokat dolgozni. Ha egy ügyet kell szolgálnom, nem ismerek fáradságot. Ezt tartom a sikerem titkának.
NÉVJEGY
SZENDREI MIHÁLY - Szolnok megyében, Tiszainokán született 1944-ben.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Érettségi bizonyítványt a tiszaföldvári gimnáziumban, agrármérnöki diplomát a gödöllői egyetemen kapott. Ugyancsak ott szerezte vadgazdálkodási szakmérnöki diplomáját 1983-ban.
Előfelvételis egyetemi hallgatóként először egy Szolnok környéki téeszben dolgozott. Diplomával a zsebében Borsodból szármázó feleségét követve Borsodba költözött. Először a harsányi, a mezőkövesdi és a borsodsziráki mezőgazdasági szövetkezetben, majd 1985-91 között Miskolcon, a természetvédelemben dolgozott. '91 márciusától megyei fővadász, '97-től a vadászkamara titkára.
2001. december 17. - Beszélgetés Szendrei Mihállyal, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vadászkamara titkárával