2001. március 3.
„Mi régen erdő, az ma már Budapest." Ady: A civódó magyar
„... közelebb is mennék hozzátok, de hát ide ültettek a favágók " Egy titkos költő: A fa monológja Temesi Ferenc
Rossz napot! A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Még akkor se, ha mindent megfigyelünk. Sok mindent felfedezhetünk szemi nézéssel is, mondta Józsi bá’ néhai kosárlabdaedzőm. És tényleg. Miért? És ha miért, akkor kinek az érdeke? Minderre a kérdésre egy a válasz: igen. (Legalábbis Józsi bá' szerint.) Fából készült ágy mellett, fa íróasztalon, fapadlós szobában, két könyvtárnyi, fapolcon tárolt könyv között írom e sorokat. Gyilkos vagyok én is. Mint az Erdő mellett nem jó lakni, illetve de jó lakni című roppant tanulmányok szerzői. Semmi se esik messze már a fájától. Mert a fát kivágják. Vagy kipusztul. Pedig ma még - alig hinné egy európai fanyűvő - a szárazföld felszínének 40 százaléka erdő. Csak hát milyen állapotban vannak néma tanúink. Hiszen a folyók, a tavak, a tengerek is haldokolnak. Az ember pedig, ez a láncfűrészes gyilkos újabb és újabb okoskodó dolgozatok ezreit írja, persze papírra. Amikor már húsz évvel ezelőtt is késő volt. Olyan bölcs esszéket is olvastam, amelyek az újra feldolgozható, újból hasznosítható termékek mérhetetlen szennyezéséről szólnak. Pénzért mindenre találsz tudóst. Iparilag sújtott vidék ma már az egész világ. Az afrikai erdők Európába, a latin-amerikaiak Észak-Amerikába, az óceániaiak Ausztráliába, a délkelet-ázsiaiak Japánba tartanak. Nem igaz, hogy elhaltak az erdők. Útközben, hajón, autópályán találkozhatsz velük. Útépítés, állattenyésztés, ipartelepítés, vándorlásos földművelés, szegénység (!) - ez mind halál a fák számára. S ami a halál nekik, az előbb-utóbb nekünk is az. Az ökológia meg olyan, mint a szex: minden nemzedék azt hiszi, hogy ő fedezte fel. Ebben a világméretű ökoszafariban pedig többé már nem az embernek kell megvédenie magát a környezettől, hanem a természetet kéne az embertől. És hogy ne legyen kétségünk afelől, hol fog először összeomlani az egyensúly: van egy hely, amelyet a környezetvédők csak úgy hívnak, a fekete háromszög. Nevezetes pontjai Drezda, Prága, Boroszló (lengyelül Wroclaw). Persze nyilván megnyugtatóbb arról beszélni, hogy a brazíliai esőerdők naponta egy belgiumnyi területtel lesznek szegényebbek. Ha hagyjuk a dolgokat odáig fajulni, hogy a tudósok teljesen leírhassák a baj lényegét, késő lesz már mindenre. Ahová a jó Isten fát ültet, oda esőt is ad, szólt a régi mondás. Ez a szólás nem ismerte még a savas esőt. Sőt a fekete havat, a mérgező ködöt sem. Nem hiszem, hogy itt kéne leírnom azt a jelenséget, amely pont a szén- és olajtermékek és a fák túlzott használata miatt jött létre. A mi derék erdőkerülőink (a szó másik értelmében) úgy védekeznek az igazság ellen, hogy csak az állva meghalt fákat számolják össze (be szép a romantika), amelyek kidőltek, azokat nem. Egy üzleti vállalkozás három alapvető tényen alapszik: 1. mennyit kell befektetni; 2. mennyit hoz a konyhára; 3. mennyi megy veszendőbe. Az ipar túl sokat vesz el a környezettől, termékei túl sok energiát igényelnek, mérgező és szennyező anyagokat hoz létre, és a túlcsorduló fölösleg meg a hulladék halálos az összes fajta számára, beleértve az embert is. A gyilkolás különleges formája, hogy a sokféle zöld helyett egyféle zöldet látunk (mondjuk csak fenyőt), és azt is egy vonalzóval meghúzott, erdőnek csúfolt valamiben, ahol tarvágás előtt sem lehet eltévedni. 1850 óta a szén-dioxid 25 százalékkal, a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid legalább ennyivel, a szén-monoxid 15 százalékkal, a metán 100 százalékkal nőtt a Föld légterében. Az igazi halált a nehézfémek kibocsátásának hihetetlenül magas növekedése okozza, amely megakadályozza az erdei élet normális körforgását, és legyöngíti a fákat. Amelyek így könnyebben válnak tüzek, viharok, gombák, rovarok, baktériumok vagy a klímaváltozás, ultraibolya sugárzás, esetleg nukleáris szennyezés áldozataivá. A szén-dioxid által előidézett globális felmelegedést nem más látta előre (az általa feltalált számítógépet a természetre alkalmazva), mint Neumann János. És ki hallgatott rá?
Először is a fölöslegnek egyenlőnek kell lennie az élelemmel. A természetben az elpusztult egyed, a hulladék táplálja az egész rendszert. Senki sem fogyaszt többet, mint amennyi az élethez kell neki. (Egy átlag amerikai is így gondolja ezt, aki egy nap alatt annyi energiát fogyaszt, mint egy kínai falu egy évben.) Az egész beruházás a természetben nem más, mint a Nap. Az Alzheimer-kór meg az asztma csak két betegség a sok közül, amellyel az embernek természetet pusztító életmódja miatt szembe kell néznie. Ha nem tanulunk meg a természet szabta határok közt élni, nekünk is annyi. Tisztelnünk kell a nem emberi fajok jogait a Földön. Nem a fák számát kell csökkenteni, hanem az emberi pazarlást. Ha az erdőknek végük, végük lesz a városoknak is. Mindez persze falra hányt borsó, amikor jól tudjuk, hogy a Mitsubishinek, a Daishawának, a Veyerheusernek, a Norandának és társainak tarvágási engedélyük van Kanada őserdeiben. És ez csupán egyetlen példa. A brazilok is kimondták már - minden szégyen nélkül -, hogy az Amazonas őserdeit nem fogják szentségként kezelni. Merthogy húszmillió ember él ott, na meg a Föld növény- és állatvilágának 30 százaléka. Ezt kéretik nem tréfára fogni. Az optimista forgatókönyv szerint az útépítések, a bányászat és az állattenyésztés, na meg az erdőégetés miatt az Amazonas vidéki esőerdőknek 28 százaléka fog rövidesen elpusztulni. A pesszimista szerint 42 százaléka. A kínaiaknál más a helyzet. Emlékszem, egyszer egy tájfun után érkeztem egy városba. Az egész város a fák ágait kötözgette a törzshöz, ez volt a legelső dolog, amivel törődtek. Talán nevetségesen hangzik, de egyáltalán nem az, hogy ha a kínaiak leszoknának a fából készült, eldobható evőpálcikáikról, meg tudnák menteni az erdeiket. A Sang-dinasztia óta evvel esznek, és ez évente huszonötmillió fa életébe kerül. A Japánba tartó export ennek az egyharmadát teszi ki. Én bízom a kínaiakban. A taoizmus nem áll messze a panteizmustól. Istenem, amikor először tévedtem el egy erdőben, és egy fát figyelve egy család életébe kaptam bepillantást! Ha egyévnyi gazdagságot akarsz, termessz gabonát. Ha tízévnyi bőséget akarsz, nevelj fákat. Ha százévnyit, nevelj embereket. Tartja a kínai közmondás. Jüan Szou írta azt, hogy a hegyek, a folyók, a fű, a fák, az erdők finom, érzékeny fényt bocsátanak ki éjjel és nappal, ezzel mutatva meg az embereknek a felülmúlhatatlan igazságot. Jól teszi az, aki fát ültet, melynek árnyékában nem ő fog már üldögélni. A természet Isten ruhája. Az ember meg tudja változtatni az éghajlatot, de saját természetét nem. Amikor az ősember végigment az őserdőn, az erdő is végigment rajta. Ezért van az, hogy a C-vitamint magunknak kell bevinnünk a szervezetünkbe. Amíg még lesz természet. A természethez nem kell sok képzelőerő, a természet maga a képzelőerő.
Az olyan sötétek, mint az öreg Zimmerman, alias Bob Dylan persze képesek kimondani:
Én a természet ellen vagyok. Nem csípem, és azt hiszem, a természet nagyon természetellenes. Csak az álmok az igazán természetesek, melyekhez nem férhet a természet pusztító ujja.
Ilyen az, amikor valaki annyit él városokban, hogy a saját belső természetét összekeveri a természeti valósággal. A természet valójában egy változó felhő, amely mindig ugyanaz marad. A természet csupán egyetlen törvényt ismétel a végtelenségig. Hogy is mondta Szent-Györgyi? Isten nem talált ki külön törvényt a krumpli és az ember számára.
A menominee indiánoktól kéne tanulnunk, ők folyamatosan az erdeikből élnek, de ma sincs kevesebb fájuk, mint 1854-ben volt. Ők tudják: a környezet mi vagyunk.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
