Míg az Európai Unió (EU) területének 36 százalékát borítja erdő, a csatlakozásra váró Magyarország erdősültsége 19 százalék. A hazai magánföld-tulajdonosok most nagyfába vághatják a fejszéjüket, mert állami finanszírozással - hogy elérjük az EU által előírt 25 százalékot - nagyszabású erdősítési program kezdődik. A természetvédők szerint ezzel csak az a baj, hogy a meglévő erdőkben is katasztrofális állapotok uralkodnak.
A faipar ma világszerte az egyik legjövedelmezőbb üzletág. Olyannyira, hogy az International Herald Tribüné (IHT) közelmúltban megjelent írása a fára épülő ipart világviszonylatban a nyolcadik legnagyobb üzletágként említi. A cikk írója ugyanakkor megkongatja a vészharangot: az erdők pusztulásáról beszélve Európában háromszáz éve nem látott áradásokat, elsivatagosodást említ. Tény, hogy Görögországban tavaly 332 ezer hektár erdő lett a tűz martaléka. Az európai erdők húsz százaléka sérült, lombkoronájuk negyede hiányzik, a mediterrán erdők 85 százaléka mára megsemmisült. Az IHT azt is megállapítja, hogy a fák 77 százaléka veszélyeztetett helyzetben van Európában.
A gyászos kép után kérdés, milyen helyet foglal el a hazai erdészet az európai sorban. A világ legnagyobb nem kormányzati természetvédelmi szervezete, a Természetvédelmi Világalap (WWF) 2000-re vonatkozó európai erdészeti rangsora szerint Magyarország a húsz vizsgált ország közül - megelőzve többek közt Németországot, az Egyesült Királyságot, Franciaországot - 52 ponttal a kilencedik helyen áll. Az összehasonlító elemzés szerint a legrosszabb a helyzet Dániában (36 pont), míg a lista élén Svájc áll, amely a megszerezhető százból 62 pontot birtokol. Az átlagos eredmény 52 pont, amely nagyon alacsony értéknek számít, így még a legjobbnak tartott országok esetén is jelentős előrelépés szükséges az erdők védelmében és megfelelő kezelésükben, hasznosításukban. A WWF európai erdők programjának vezetője egy brüsszeli sajtótájékoztatón ennél egyszerűbben fogalmazott. Per Rosenberg szerint ugyanis az európai országok „nem törődnek erdeikkel".
A legáltalánosabb európai problémák a légszennyezés, a természet közeli erdők területének csökkenése, a védett területek kis aránya, a nagymértékű vegyszerfelhasználás az erdőgazdálkodásban. Az is gondot okoz, hogy az erdőkben a gazdálkodók nem hagynak elhalt fákat, ami számos növény- és állatfaj élőhelyének elvesztését okozza.
Nehéz kiindulópontot találni a hazai erdőterületek változásának számbavételekor, hiszen majdnem az ország egész területén lehetne, lehetett volna erdő. Erdeink egyre csak szegényednek? című tanulmányában a Nyugat-magyarországi Egyetem növénytani tanszékének vezetője, Bartha Dénes a magyarországi erdők természetes vegetációjának arányát 85,5 százalékban állapítja meg. Mint írja, az erdőket már a történelem előtti őslakók irtották azért, hogy legelőkre, illetve a későbbiekben szántóföldekre tegyenek szert. A 85,5 százalékhoz képest az ország jelenlegi területéhez mérten 60 százalékos erdősültség fogadta honfoglaló őseinket. Az Állami Erdészeti Szolgálat nyugalmazott erdőmérnöke, Németh Ferenc azonban kétkedve fogadja ezeket az adatokat. Mint mondja, a sztyepp, a láp- és ligeterdők területeinek faborítottsága elenyésző lehetett, így a honfoglalás idején hazánk tényleges faborítottsága csak 41-44 százalék volt. A pár éve nagy port felkavart szakmai vita ellenére tény, hogy már a XVII-XVIII. században megmutatkoztak a pusztásodás jelei, míg az erdőirtások miatt a sík vidékek mélyebb fekvésű részein megemelkedett a talajvízszint, s a területek elmocsarasodtak. Ezt a folyamatot erősítették - Bartha szerint - a hegy- és dombvidéki erdőirtások is.
Az évszázadokkal ezelőtti árvizek oka ugyanaz volt, mint a maiaké: az erdőtakarók hiánya a vízgyűjtő területeken. Az elmocsarasodott Alföld problémája gyors megoldást igényelt, ezért megkezdődtek a folyószabályozások és a lecsapolások, ezek következményeképp pedig a területek elszikesedése, kiszáradása.
Hazánkban a legnagyobb mérvű erdőterület-csökkenés 1848 és 1878 között volt. Ekkor 1,3 millió hektár erdőt irtottak ki és alakítottak át legelővé. A folyamatot megfékezendő 1879-ben lépett érvénybe az első magyar erdőtörvény. A kialakult fahiány miatt már ekkor megkezdődtek az első telepítések, bár lényeges erdőterület-növekedés csak az 1949-es országfásítási programmal kezdődött. Napjainkig 600 ezer hektárral nőtt az erdőterület, így jutottunk el a mai 19 százalékos erdősültségig.
A Pannon-medence természetes erdőtakarójának változatossága a világon sehol másutt nem figyelhető meg. Az egykori változatos természetes erdőségekből Bartha szerint mára csak 7,5 százaléknyi „természet közeli" erdőterület maradt, az is magán viseli a gazdálkodás nyomait. Emberi beavatkozástól mentes, érintetlen őserdők ma már nincsenek hazánkban. Az őserdők elszegényedett fajkészletű, bizonyos önszabályozó képességgel rendelkező változatai a természet közeli erdők. A további 11,3 százaléknyi területen úgynevezett kultúrerdők állnak, amelyek nagy részét az elmúlt időszakban telepítették. A fatermesztés céljából létrehozott kultúrerdőket főleg idegen földi vagy nemesített fafajokból telepítik. A természet közeli és kultúrerdők arányát tekintve Európában az utolsó helyen állunk.
Az erdőkkel kapcsolatos egyik legnagyobb dilemmának is ez a forrása: nem szeretünk egymástól azonos távolságra ültetett, egy fajtából, egykorú fákból álló erdőben sétálni, ugyanakkor a kultúrerdőkben gyorsan és olcsón megtermelhető faanyagra szükségünk van.
Még egy európai elsőséget tudhatunk a magunkénak a kultúrerdők magas aránya miatt: a mai erdőterületek 46 százalékán már nem őshonos, hanem idegen földi fafajok (főleg akác, tájidegen fenyőfajok) vagy klónozott fajták (nemes nyárfélék) állnak, ezért talán nem meglepő, hogy hazánkban több akácos van, mint Európa többi országában együttvéve.
A magyarországi növénytársulások veszélyeztetettségét bemutató vörös könyvben (1999) a 104 hazai erdőtársulás közül 55-öt fokozott védelemre, 29-et védelemre javasolnak a szakemberek. Bartha szerint a fokozottan védett erdőtársulások fennmaradásának feltétele a gazdálkodás megszüntetése. További problémát okoz, hogy a kárfelmérések alapján Magyarország teljes erdőterületének 60 százaléka valamilyen mértékben károsodott, bár a helyzet a nyugat-európai országokhoz képest még jónak mondható.
Az EU 15 tagországának erdősültségi mutatója 30 százalék feletti, s több ország további erdőtelepítéseket tervez. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalának (EH) elnökhelyettese, Holdampf Gyula a magyarországi erdősítéseket környezetvédelmi és gazdasági okokkal magyarázza. Mint mondja, a hazánkban ez évben kezdődő tízéves, emelt szintű erdősítési program során telepítendő 175 ezer hektár erdő egy részét olyan területeken ültetik, ahol már nem gazdaságos mást termelni.
- Ezeken a helyeken az erdőtelepítés nem az egyetlen, de a legkézenfekvőbb alternatíva - teszi hozzá. Ezt igazolja az érintett egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia által készített elemzések révén kialakult vélemény is, amely szerint mintegy 700 ezer hektárra tehető területen már nem gazdaságos az eddig folytatott agrártevékenység. A középtávon elérendő 25 százalékos erdősültség Holdampf véleménye szerint összhangban van az EU erdősítési terveivel, és ez az a mennyiség, amely még belátható, tervezhető és megvalósítható. A közelgő EU-tagság nem ró váratlan feladatokat az ágazatra, mert a tárgyalások során kiderült: Magyarországnak csak néhány kérdésben maradtak jogharmonizációs feladatai, s a gazdasági, kereskedelmi kvótákról és halasztáskérésekről folyó alkuszerű tárgyalásokban a hazai erdészet nem érintett.
A Brüsszel által hivatalosan nem elvárt és csatlakozásunk napjáig nem támogatott országos erdősítési programhoz az Országgyűlés által tavaly jóváhagyott kétéves költségvetés biztosítja a pénzügyi forrásokat: az idén hatmilliárd forint jut - pályázati formában - 15-16 ezer hektár erdő telepítésére, valamint a korábbi telepítések ápolására, a károk (például aszály) által okozott hiányok pótlására. A feladat nagyságát jelzi, hogy az elmúlt évtized erdősítési programja által előirányzott 150 ezer hektár felét sem sikerült teljesíteni, így a nagyvonalú EU-támogatásokra várva nehéz helyzet állt volna elő, ha Brüsszelben tárgyalási alapként ezt a teljesítményt veszik alapul. A magyar fél azonban a folyamatot hosszú távon az első világháborútól kezdve mutatta be, ennek köszönhető, hogy hazánkkal most, mint olyan országgal számolnak, ahol évi 10 ezer hektár erdő telepítése oldható meg.
Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy állami tulajdonú szabad földterület nincsen, ezért erdőt telepíteni csak magántulajdonú földeken lehet. A szkeptikusok szerint pont ez a baj: a gazdákat nehéz lesz rávenni, hogy a természetvédelmi szempontokat szem előtt tartva, évtizedek alatt megtérülő befektetésben gondolkodjanak, annál inkább, mivel a magánerdők 40 százalékában még egyáltalán nem folyik erdőgazdálkodás.
- Csak kompromisszumok révén lehet az egyensúlyt fenntartani - mutat rá Holdampf Gyula, s egyben emlékeztet rá, hogy a fa az EU-ban is elsősorban gazdasági tényező. - A privatizáció során a nagy, összefüggő és természet közeli erdőket sikerült állami kézben tartani, így a természeti kincsek nagyrészt megőrződtek. Magánkézben a zömükben nem őshonos fafajokból álló erdők vannak, ott a gazdasági célok nyugodtan érvényesülhetnek. De a körülbelül 250 ezer tulajdonos birtokában lévő mintegy 750 ezer hektár erdő csaknem harmadán tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. A nehézkes földnyilvántartás miatt közel 200 ezer hektár erdő tulajdonosa még nem azonosítható: a gazda nem tudja pontosan, hol van az erdőrésze.
A most induló program tervezése során a telepítések szempontjából szóba jöhető valamennyi földrészletet minősítették. A tervek megyékre lebontva készültek el, minden ökológiai szempontot figyelembe véve. A gazdáknak az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) regionális igazgatóságainál kell jelezniük erdősítési szándékukat, ahol segítséget kapnak a telepítési terv elkészítésében. Erre szükség is van, mert csak kidolgozott tervvel lehet engedélyeztetni az ültetéseket. Az elmúlt évtizedben erdősített terület harminc százalékán telepítettek őshonos fafajokat, a többi terület egy része tartósan ültetvény marad.
- Ezt az arányt el kell fogadni, mert a gazdasági átmenet idején az ország még nem engedheti meg magának a totális természetvédelmet - mondja Holdampf Gyula, hozzátéve, hogy a jelenlegi erdőknek csak mintegy tíz százaléka ültetvényjellegű. Ez az
arány a későbbiekben sem változik jelentősen, hiszen az erdészeti törvény szabályozói is garanciát adnak az egyre természetközelibb erdőgazdálkodás megvalósítására.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ügyvezető igazgatója, az erdőmérnök Fidlóczky József szerint nagy a veszélye annak, hogy az erdősítés olyan természeti értékekben gazdag területeket is érint majd, ahol például olyan védett madárfajok élnek, mint a csaknem nemzeti jelképnek számító túzok.
- Az elkészült tervek nem vették figyelembe az adott terület természetvédelmi értékeit - mondja -, mert egyes helyeken gyepet (fontos madárélőhelyeket) erdősítenének, miközben egy másik területhasznosítási koncepció szerint másutt a szántókat gyepesítenék. Együttműködésünket felajánlottuk az ÁESZ-nek, kaptunk is ígéretet rá, hogy bevonnak a munkába, ám végül nem kerestek fel bennünket. Ezért is adtuk közre Az erdőtelepítések egyes vonatkozásai című füzetünket.
Az elmúlt évtizedek erdőtelepítéseinek egyik hibája sokak szerint az, hogy egyhangú ültetvények jöttek létre, méghozzá azokon a területeken, amelyek jelentős természeti értékeket képviseltek (löszgyepek, homoki gyepek, szikesek, sziklagyepek és lejtős sztyeppék). Ezeken a területeken a telepítések végérvényesen tönkretették a természeti értékekben bővelkedő, pannonjellegű életközösségeket.
Fidlóczky véleménye szerint a kiforratlan, természetvédelmi szempontból veszélyes elemeket tartalmazó mostani erdősítési program nem tekinthető országos koncepciónak, mert a tervek elkészítése során nem vették figyelembe az adott területek termőhelyi adottságait, hanem csak a fatermesztés szempontjait. Magyarországnak nagy felelőssége van a védett madárfajok természetes populációinak és élőhelyüknek a megőrzésében. E madárfajok világ-, illetve európai állománya annyira csökkent az utóbbi évszázadban - elsősorban élőhelyeik eltűnése miatt -, hogy létük nemcsak egyes területeken került veszélybe, hanem a faj fennmaradása vált kétségessé.
- A regionális léptékű tervezésnél is vigyázni kell - teszi hozzá az igazgató -, hogy ne maradjanak figyelmen kívül a nagyobb összefüggések. A túzokos élőhelyeket például nemcsak a füves területek, hanem a beékelődő szántók, parlagterületek erdősítése is veszélybe sodorja. Mi nem ellenezzük az erdőtelepítéseket, sőt ellenkezőleg: fontosnak tartjuk az ország erdősültségének növekedését, de csak ott és úgy, ahol nem veszélyeztet természeti értékeket. Ezt pedig körültekintően kell megtervezni.
A füves élőhelyek fenntartása viszont csak legeltetéssel oldható meg. Fidlóczky szerint azonban a legelőkről egymillió állat hiányzik. Ha az EU-csatlakozási tárgyalások során a mostani helyzetből kiindulva állapítják meg a kvótákat, a füves élőhelyek tönkremehetnek, ezért jó lenne, ha a problémát nem pusztán mezőgazdasági kérdésként kezelnék.
– Ugyanakkor nem látom, hogy az EU-t érdekelné, mi történik a mezőgazdasági művelés alól kivont területekkel. Ha elegendő lesz a pénz az eredeti tervek megvalósításához, kérdés, 20-30 év múlva miként alakul az addig telepített erdők sorsa. Kérdés az is, hogy a hazai faipari termékek a csatlakozás után - figyelembe véve a trópusokon folyó nagy eukaliptusztelepítéseket - mennyire lesznek versenyképesek.
A természetbarát erdőgazdálkodás terén azonban még van mit tennie a hazai faiparnak. A Pro Silva nevű nemzetközi szervezet erdészei számára deklaráltan fontos a rájuk bízott terület biológiai sokféleségének megőrzése, a talaj és a klíma védelme, az erdők közjóléti szerepének erősítése. De a huszonkét hazai erdőgazdaságból eddig csak négy csatlakozott a Pro Silva magyar szervezetéhez.
Magyarország ugyanakkor oly mértékben jelen van a faipari termékek nyugat-európai piacán, mint ha már tagja lenne az EU-nak. A természetvédelem és erdőgazdálkodás nonprofit minősítő szervezete az 1993-ban alapított Erdőgondozási Tanács (az angol szavak rövidítéséből: FSC). A szervezet a piaci elvárásoknak megfelelően terjeszkedik, és válik egyre fontosabbá, hiszen ma már világszerte egyre nagyobb igény mutatkozik az iránt, hogy a megvásárolt erdészeti és fűrészipari termékek útja az erdőtől a végső felhasználóig nyomon követhető legyen. Az FSC-minősítés garantálja a vevő számára, hogy a termék megfelelően kezelt, kitermelt, majd újratelepített erdőből származik. Az FSC logója hazánkban is egyre több bútoron tűnik fel, de ezek nem magyar termékek. Az első hazai erdőgazdaság, a Nyírerdő Rt. az idén januárban nyert FSC-minősítést. Nem a honi igények miatt: külföldre szállít. Grimm Balázs
A magyar erdészet újkori történetének legfontosabb dátumai
1791 - az Országgyűlés megalkotja az első feudális erdőtörvényt
1879 - kihirdetik az első modern polgári erdőtörvényt
1920 - az első világháborút lezáró békeszerződés következtében az ország elveszíti erdeinek 84 százalékát, az erdősültség 26 százalékról 12 százalékra csökken
1935 - az 1935. évi IV. törvénycikk kihirdetésével érvénybe lép az ország megváltozott természetföldrajzi viszonyainak megfelelő erdőtörvény és egyben az első magyar természetvédelmi törvény
1936 - Magyarország rendezi a II. Erdészeti Világkongresszust és a IUFROIX. kongresszusát
1945 - a 100. kat. holdnál nagyobb magánerdőket államosítják, illetve a 10-100 kat. hold nagyságúakat állami kezelés alá vonják
1959-60 - ez erdőbirtokossági társulatokat leépítik, az erdők kb. 30 százaléka szövetkezeti tulajdonba kerül
1961 - megjelenik a szocialista tulajdonformára alapozott 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról
1996 - a rendszerváltást követően az erdőknek kb. 40 százalékát magánosítják, a többcélú tartamos erdőgazdálkodás törvényi szabályozásához az Országgyűlés elfogadja az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvényt
Az élőfa-készlet változása
Az erdőtelepítéseknek köszönhetően Magyarország másodpercenként 0,37 bruttó köbméter élő fával gyarapodik, melynek megoszlása a következő:
Fenyő (16,9%)
Egyéb lágy lomb (6,5%)
Nyár (10,9%)
Egyéb kemény lomb (8%)
Akác (20,9%)
Bükk (7,5%)
Cser (8%)
Tölgy (21,3%)'