2002. október 3.
Ötvenméteres drót fogságában vergődött – Szűkül az állatok élőhelye Dunaszentmiklós
Megdöbbentő állapotban lévő állati tetemre akadt kedden Toma Ervin, a dunaszentmiklósi Rákóczi Vadásztársaság hivatásos vadásza. Kínhalálban elpusztult gímszarvasbika maradványait lelte meg a községi szőlők fölött, az erdei részen. Dr. Kocsis Endre, a vadásztársaság elnöke értesítette az FVM megyei vadászati és halászati felügyelőségét. A hivatalból tegnap Mészáros Miklós és Holdampf Miklós vadászati felügyelő ment a helyszínre, hogy szemrevételezze a szarvastetemet.
A jókora bika valószínűleg a közeli szőlők valamelyikében belegabalyodott egy hosszú drótfonadékba. Minden bizonnyal az agancsára tekeredett először a huzal, azt nem lehet tudni, hogy kerítésből származott-e, vagy a kordonművelésű szőlőt kötözték fel azzal korábban. Tény, hogy a bika egyre jobban beletekeredett a drótba, sőt hosszan vonszolta annak egy részét magával. A közeli erdőrészen azután végképp elakadt a fiatal fák ágaiban.
Szemmel láthatólag hosszan küzdött az életéért, nyűtte a faágakat, ám kiszabadulni nem tudott. Oktalan állatként talán megfojtotta önmagát – erről árulkodik, hogy a drót nyakát, száját egyaránt béklyóba szorította. Az is lehetséges, hogy éhen-szomjan pusztult a szerencsétlen pára.
Az eset két– három hete történhetett. A test oszlásnak indult, így az arra járó vadász a förtelmes szag nyomán találta azt meg.
A felügyelők elmondták, hogy hasonló eset fordult már elő, de ilyen látványban még nem volt részük. A szarvasbika legalább ötven méter hosszú drót fogságába esett. Iszonyatos erőfeszítéseket tehetett – hiába. Feltehetőleg örök mementóul a szomorú „trófeát” összetört ágakkal, dróttal együtt kikészítik, hogy láthassa azt az állatszeretők társadalma.
Az elhullással a vadásztársaságot anyagilag is jelentős kár érte. A bika agancsát hat kilogrammosra becsülik, páros tizenkettes, szaknyelven szólva. Értéke a MAVAD-árlista alapján mintegy háromszázezer forint. Az állat középkorú volt, két–három esztendő múlva érte volna el agancsa a kívánatos méretet, addig pedig az őszi barcogáskor továbbörökíthette volna génjeit utódaiban.
Udvardi István, a társaság hivatásos vadásza hozzáfűzte még, hogy az ültetvények kerítései egyre több bonyodalmat okoznak. A vadnak szűkül az élőhelye. Mind több az olyan szarvas, amelyiknek törött, sérült az agancsa. A kerítések nem kedveznek a szabadon élő jószágnak
