A kíváncsi mormota esete Nagy Csabával
Nem tudom, az ausztriai mormoták levonják-e a következtetést a történtekből. Ha nem tudják legyőzni a műszaki dolgok iránti olthatatlan kíváncsiságukat, akkor megszűnik inkognitójuk, sőt, semmi sem menti meg őket a világhírtől.
Nagy Csaba mormotájával ugyanis pontosan ez történt. Az érdeklődő hétalvó megvizsgálta az állványon pihenő kamerát, mire emberünk, kihasználva a ritka alkalmat, megörökítette a szokatlannak tekinthető eseményt: a mormota fotós aspirációját.
Innen pedig - néhány formai elem és egy kevés technikai beavatkozás után - a mormota profilból rögzített képmása megindult a világhírt jelentő falak és kiadványoldalak felé.
Nagy Csaba erdőmérnök tulajdonképpen hálás lehet a mormoták nemzetségének, hiszen ez a kíváncsi egyed világhírhez segítette őt. Háláját leróván, zár kattant, s nem závár. Egyébként az állatokat megörökítő természetfotográfusok alapfilozófiájáról van szó. Olyanok, mint az emlékezetes film szarvasvadásza.
Áruld el, hol csináltad a felvételt, és mivel kented be a gépedet, hogy a mormotakolléga nem tudta legyőzni kíváncsiságát!
– A Most repül a kismadár című képet a fényképező mormotáról az ausztriai Alpokban készítettem.
Persze magától nem megy oda a mormota egy fényképezőgéphez, és főleg nem áll fel mögéje, de egy kis
sárgarépával, hántolt napraforgó maggal rá lehet venni arra, amit a fotós akar tőle. Azzal viszont mindenkinek számolnia kell, hogy esetleg több napig is eltart, mire sikerül a dolog.
– Ezzel azt érzékelteted, hogy nem fáklyásmenet a természetfotózás ...
– Pontosan. A bölömbikás képekre például 6 hét alatt mintegy 70 órát fordítottam, amelyből a ténylegesen fotózással eltöltött idő talán még 10 óra sem volt. Pontosabban 10 órát töltöttem a lessátorban, miközben a madarak összesen legfeljebb fél órát tartózkodtak a léknél. Ezalatt exponáltam 4 tekercs filmet. Az előkészítés 60 órája a kishalak beszerzésével, beetetéssel, lékvágással, megfigyeléssel telt el. Az egyik bölömbikával úgy összebarátkoztam, hogy két méterre odajött az autómhoz a feléje dobott halért.
- A madárfotózáshoz „kéznél van" a Fertő, gondolom, gyakori vendég vagy ott.
- A Fertő és környéke valóban az egyik legkedvesebb területem. A kiállított madárfotók itt készültek, de az ország más részein is szoktam fotózni.
- Aki hallott már szarvasbőgést, a Szeptemberi köd című képed láttán szinte újra átéli a bikák hátborzongató hangja keltette hangulatot. A sejtelmesen szemcsés kép kitűnően érzékelteti a helyzetet.
- A Szeptemberi köd 200-as érzékenységű filmre készült, ezért szemcsés. Ez a szemcsézet tényleg fokozza a kép hangulatát.
- Hasonló hangulatú a rackanyájat megörökítő Telihold. Kitűnő technikával oldottad meg a mozdulatlanul figyelő kosok és a gondtalanul jövő-menő juhok ellentétét.
– A Telihold című képnél két másodpercet exponáltam, hogy a Fertő-menti pusztán éjszakázó, helyére vonuló nyáj mozgásban lévő tagjai létrehozzák azokat az elmosódó foltokat, behúzásokat, amelyek segítségével a mozgó és a mozdulatlan érdekes kontrasztja kialakult.
– Mely témákat szereted a legjobban? Van-e kedvenc „fotóalanyod"?
– Egyformán szeretem a növény-, az állat- és a tájfényképezést vagy bármi egyebet, amit a természet kínál. Hogy mikor, mivel foglalkozom többet, az attól függ, hogy miben látom meg a jó fotó lehetőségét. Ha mégis ki kellene emelni egyet, akkor a növényfotózás lenne az. Könnyű témának hiszik, de ebből csak annyi igaz, hogy egy virágot valóban elég egyszerű lefényképezni, hiszen nem fut, nem repül el. Kevesen csinálnak azonban olyan képeket, amelyeken a növény habitusán túl, a hiteles élőhelyi összefüggések, a növény „egyéniségéhez" illő hangulatok is megjelennek.
- Ilyennek tekinthető - fotóid közül - például a Márciusi alkony és egy bükk alatt gyökeret vert Szártalan kankalincsalád.
– Igen, ezeknél talán valóban sikerült megragadnom ezeket a bizonyos hangulatokat.
– A kiállításokat, pályázatokat megelőző válogatás sokak számára komoly gyötrelem. Segít ebben valaki?
– Kiállításra egyedül válogatok. Könnyen és gyorsan el tudom dönteni, mely képek menjenek pályázatra, kiállításra, hiszen a szelektálást már a képek elkészültekor elkezdem, és egy pályázatra való felkészüléskor csak egy viszonylag szűk anyagból kell választanom.
- Mikor kezdtél fotózni, pályázni?
- Negyedikes gimnazistaként már részt vettem az akkor alakult Nimród Fotóklub pályázatán. Első természetfotós díjaimat egyetemista koromban nyertem a Találkozás a természettel pályázatokon.
- Milyen felszereléssel dolgozol?
– Nikon F-801, Nikon F-301 vázakkal, 2O-tól 500 mm-ig terjedő tartományú objektívekkel.
– Milyen filmet használsz?
– Leggyakrabban - kb. 90 százalékban - Fuji Velviát.
– Hogy archiválod a felvételeket?
– Üveg nélküli keretben, archiváló fóliában.
– Más témákat is megörökítesz?
- Kizárólag természetfotózással foglakozom, de igen nagy érdeklődéssel és élvezettel szemlélem a fotográfia egyéb területein működők szép munkáit.
Zétényi Zoltán