Szeghalmon (Békés megye) született, földműves családban. A debreceni
református kollégium latin-történelem szakán szerzett tanári diplomát. 1937-től tagja volt a Márciusi Frontnak. 1941-ben újságíróként dolgozott Budapesten, és itt kapcsolódott be az antifasiszta ellenállásba. 1942-ben egy időre letartóztatták, majd az év végén belépett a KMP-be. Szerepe volt a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Tagozatának létrehozásában. 1943 őszétől a KMP vidéki szervezőmunkáját irányította. 1944 nyarán a Békepárt röpiratait terjesztette. Szeptemberben a KMP Katonai Bizottságának tagja lett, ő volt a budapesti partizáncsoportok vezetője, az akciógárdák irányítója. 1945 januárjától részt vett a rendőrség megszervezésében, alezredesként a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Osztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1946 szeptemberétől a Szabad Föld munkatársa, 1947. május 15-től felelős szerkesztője, később a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese és a mezőgazdasági rovat vezetője lett. Az MDP III. kongresszusán 1954-ben az MDP KV póttagjává választották. 1954 októberében a Szabad Nép pártszervezetében tartott lázadásszerű taggyűlésen támadta a lap szerkesztőinek és a párt vezetésének politikáját. 1955. április 29-én elbocsátották a szerkesztőségből, mert nem értett egyet az új szakasz végét jelentő márciusi MDP-határozattal. 1955 márciusában a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatójává nevezték ki. 1956 júliusában a Magyar Partizán Szövetség elnökévé választották. 1956. július 7-én részt vett Nagy Imre születésnapi ünnepségén. 1956. október 23-án tagja lett az MDP KV Katonai Bizottságának. November 2-tól a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, majd november 7-től főszerkesztője volt. 1956. november 7-től az MSZMP KB tagja. Bekerült az IKB-ba, majd a kb-nak haláláig volt a tagja. 1956. november 24-én a lap újságíróinak sztrájkja miatt leváltották a Népszabadság főszerkesztői posztjáról, szerkesztőként azonban 1959-ig a lapnál maradt. 1956. december 11-től 1957 áprilisáig a szénkormánybiztosság vezetőjeként irányította a szénbányászat újjászervezését. 1957 áprilisától az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályát vezette. 1975-ig a PB tagja volt. 1959-ben, az MSZMP VII. kongresszusán a kb titkárává választották. A kb 1962. októberi plénuma az adminisztratív ügyek irányításával is megbízta, de a VIII. kongresszuson már nem választották be a kb titkárságába. 1962. november 27-én miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, ő felügyelte többek között a honvédelmet, a belügyet, a közigazgatást, az igazságügyet, a kereskedelmet és a Népi Ellenőrzési Bizottságot. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. 1970-ben, az MSZMP X. kongresszusán a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnökévé választották. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. A reformok híveivel, Aczél Györggyel, Fock Jenővel és Nyers Rezsővel együtt állították félre 1974-ben: a kb márciusi ülésén kihagyták a kb gazdaságpolitikai bizottságából, és visszahívták a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség éléről. Március 21-én mint a Minisztertanács elnökhelyettesét nyugdíjazták. (MTI)
