Szia, Pali bácsi !
……így köszöntelek Téged most is, ahogy szoktalak. Reggel, délben és este; amikor összefutottunk itt ezeken a kis, belső utakon. Vagy akár éjfél után, ha bezörögtem Hozzád itt fölöttünk a műterembe egy üveg whiskey-vel.
Zavarlak ? Kérdeztem; de már tudtam a választ:
Sose zavarsz, gyere csak, Józsikám..!
Itt laktunk, egymástól egy sóhajtásnyira, mint két szomszéd fészekben két jó –időnként rossz - madár.
Aztán elköltöztünk mind a ketten. Te egy kicsit előbb; és a végleges lakodba. Én később…. és nekem még hátravan legalább egy hurcolkodás…
De majd találkozunk, tudom…
Most a Téged ünneplőknek, tisztelőidnek, barátaidnak, szeretteidnek egy általad régen, írásban feltett kérdésedre adandó válaszon keresztül szeretném elmondani, hogyan ünnepeljünk tovább ezen a szép júniusi délutánon…:
A kérdésedet egy cetlire írtad – itt van a kezemben. Majd a cetlit a műterem ajtajának résébe dugtad, mert hiába vártál bennünket, hogy …”körbe menjünk..”; pedig megbeszéltük… Le a vadászházhoz itt ezen a középső úton, aztán vissza a másikon, ahol akkor is, most is mindenféle fontos emberek siettek és sietnek vadászati vagy egyéb életbevágó ügyeiket intézendő.
Nem vártál meg bennünket akkor , Pali bácsi, hanem elindultál… Azért nem egyedül, hanem kedves Palcsi kutyáddal; akit egyébként teljes nevén Csergezán Pálnak szólítottál. S aki becsületes tacskó mivoltához, de főleg nevéhez és gazdájához híven; hihetetlenül konok, öntörvényű, de belül csupa-csupa szív társad volt, és aki most már együtt rója Veled az égi köröket.
A kérdés tehát, amit leírtál, és ami fontos volt Neked, mert alá is írtad; - pedig ezt köztudottan csak a Neked is tetsző munkáiddal tetted meg,- így szól:
( -A hölgyek, akiket Te különleges módon szerettél és tiszteltél, most kérem fogják be a saját és a gyermekeik fülét; mert egy kicsit nyersen hangzik talán. De nem egy párizsi szalonban vagyunk, hanem a szabad magyar ég alatt, és Te írtad, Pali bácsi, én csak fölolvasom - ):
„HOL A PICSÁBA VOLTATOK ILYEN SOKÁIG ?"
A választ, Pali bácsi; nem tudom, ahogy nem tudtam igazán akkor sem…
Össze-vissza szaladgálunk; intézzük a hihetetlenül fontosnak vélt dolgainkat, aztán általában rájövünk, hogy mégsem voltak olyan fontosak…
De nem is ez a lényeg…
Hanem az, hogy most itt vagyunk Pali bácsi; Veled, és mind TÉGED köszöntünk. ….Aztán majd megyünk utánad. Először le a vadászházi úton, aztán vissza ide a műteremhez, és most már ehhez a gyönyörű szoborhoz.
Majd kicsit később, de kivétel nélkül mind, egyenként, követünk Téged oda, ahol most vagy… És az a hely, ahol Te vagy, az csak jó lehet…
Isten éltessen Pali bácsi Névnapodon és a 85.-ik Születésnapod alkalmából…! Isten éltessen; és éltet is Téged örökké!
Isten éltessen mindannyiunkat!
Budakeszi, 2009. június 26.