Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég hosszú ideig vitattuk az erdőtörvényt, már ami az általános vitát illeti, hiszen ez a harmadik alkalom volt, amikor ezzel foglalkoztunk.
De azt gondolom, ez olyan fontos társadalmi ügy, ami megér ennyi vitát. Az is látszik, hogy igazából a korrekt vita ellenére is nyilvánvalóak a nézetkülönbségek, és abszolút nem pártalapon. Ha most összevetem a Bencsik és a Medgyasszay képviselőtársam által múlt héten elmondottakat, akkor tisztán látszik, hogy itt nem ideológiai vita zajlik, hanem olyan vita, ami általában zajlik az inkább gazdasági funkciót erősítő és az inkább környezetvédelmi funkciót erősítő képviselőtársaim között. Ez teljesen normális dolog, és ezért is próbáltuk meg ezt az erdőtörvényt valahová középre berakni.
Ez bizonyos érdek-képviseleti szervezeteknek túlságosan liberális, a másik oldalon az érdekképviseleteknek túlságosan zöld színű. Innentől kezdve elég nehéz helyzetben van a kormány, amikor egy ilyen jogszabályt kell elkészítenie, de azt gondolom, nem lehetetlen megtalálni az ésszerű kompromisszumokat, persze, ha lehet konkrétan definiálni dolgokat. Itt utalnék arra, amit Velkey képviselőtársam mondott, hogy a társadalmi szervezeteket, civil szervezeteket próbáljuk bevonni az engedélyezési folyamatba; ezt mondta Bencsik képviselőtársam is. Én ezt nagyon szívesen tudomásul veszem, ha konkretizálják, hogy melyek azok. Ugyanis civil és civil szervezetek között legalább akkora vita van, még a magukat természetvédőnek vallók között is, mint a két szélsőség. Ha most betesszük a törvénybe, hogy ezeket vonjuk be, akkor majdnem lehetetlen feladat elé állítjuk a végrehajtási rendszert, hiszen nem lesz olyan koherens végleges álláspontjuk, amit egy határozati javaslatban meg lehet jeleníteni. Ismerjük ezt nagyon sok konkrét ügy kapcsán: pálinkatörvény végrehajtása, bortörvény. Látszik, hogy nincs kisebb nézetkülönbség köztük sem, mint ami megjelenik egy ilyen vitában, és ezt elég nehéz kezelni.
A hatósági ügyekre természetesen figyelni kell, és nem is kívánjuk a természetvédelmi hatóságokat kizárni ezekből. Talán abban megegyezhetünk, itt többen is elmondták, hogy a természetvédelem nem arról szól, sem a természetközeli állapot, hogy van egy mostani képünk, amiről csinálunk egy fényképet. Nyilván az a kép azért ilyen, mert az emberek gondos munkája révén az ilyen lett. Ez igaz a nemzeti parkra, az erdőre, mindenre. Arról készítünk egy fényképet, és utána azt mondjuk, hogy innentől kezdve semmit ne tegyünk, mert akkor beavatkozunk a természetbe. És öt év múlva majd rácsodálkozunk, hogy az egyébként kulturált, gyönyörű környezetből olyan dzsumbuj lett, ami egyszerűen átjárhatatlan, kezelhetetlen. Én azt gondolom, ez senkinek sem jó. Úgy gondolom, ez az egyik szélsőség, de látszik, hogy ennyire biztosan nem igényelné senki ezt a fajta tevékenységet.
Azzal is egyetértek, hogy próbáljuk meg a természetközeli állapot fenntartásánál minél kevésbé terhelni az erdőt gépekkel. Itt mindig egy kérdés adódik, hogy az ebből származó többletköltségeket ki fogja megfinanszírozni. Úgy gondolom, vannak erre jó kezdeményezések a közmunkák, egyebek kapcsán, és talán a mostani, foglalkoztatási problémákkal küzdő időszakban ez még inkább hangsúlyos lehet. Tényleg vannak olyan tevékenységek az erdőben, amiket el lehet kézzel is végezni. Nyilván sokkal több energiát, sokkal több költséget igényel, de én sem vetném el, sőt azt mondom, hogy védett helyeken egyértelműen erre kell törekedni.
Az erdészek értenek ahhoz, amit csinálnak, ez több helyen elhangzott. De Ékes képviselőtársammal akkor is vitatkoztam, amikor ez szóba került Farkasgyepű kapcsán: nem gondolnám, hogy az ottani erdészet és annak vezetője, még a nevét is megmondom, Tímár György ne lenne legalább olyan természetvédő, mint bármelyikünk. És azt is látni kell, aki ott elmegy, hogy amikor kivágták az erdőt, az alatt már volt egy kétméteres természetes növekedés - ez nyilván egy olyan terület, ahol természetes növekmény van, ez egy bükkös volt egyébként -, ami most már ötméteres. Még mindig dzsumbujnak tűnik, de az egy új erdő. Nyilván a régi valahol megérett arra, hogy annak döntő részét kivágják, mert az előbb-utóbb így is, úgy is arra a sorsra jut. Ezen vitatkoztunk akkor is, most is, én biztos vagyok benne, hogy ott kárt senki nem tett, nem is akart. Ez a világ, amióta világ, erről szól. Ezt ugyanúgy tudom mondani a város melletti hegytetőn lévő erdőre. Nyilván egy erdő sokkal lassabban nő, de ez nem azt jelenti, hogy ha vágásra érett, akkor azt nem lehet kivágni. Ennek ellenére én is azt mondom, a törvény is ezt erősíti, hogy ahol lehet, egyértelműen a szálaló technikát alkalmazzuk, mert az sokkal jobb, de van, ahol nem lehet.
Az őshonos telepítésről két mondatot. Azt is elfogadom, hogy lehetőleg azt forszírozzuk, és a támogatásoknál is valahol ezt figyelembe vesszük, de hivatkoznék arra, amit itt Ékes képviselőtársam mondott, hogy nagyon sokat változott száz év alatt is a világ, és arra is vigyáznunk kell, hogy ne erőltessünk olyan helyre tölgyet, ahol nincs víz. Lehet azt mondani, hogy csak őshonos legyen. De pont Mádi képviselőtársam, aki ugyanannak a frakciónak a soraiban ül, azt erőltette, hogy lehetőleg ne korlátozzuk például az alföldi területeken az akác telepítését. (Ékes József: A táj adottságaihoz igazodva.) Úgy tűnik, hogy az egy jó fajta lett, ami igazából jól alkalmazkodik, hozzátéve, hogy meg kell tudni tőle védeni az egyéb erdőket. Gyerekkoromban sokat csináltunk ilyet, amikor a friss tölgyest kellett az akáctól megvédeni, és úgy néztünk ki este a fejünkön a tüskékkel, mint a sündisznó. De ez akkor is kitűnő munka volt, én akkor kezdtem megszeretni az erdőt, lehettem vagy nyolcéves, és ez azóta sem változott.
Egyébként azóta is állítom, ez most nem az erdőtörvényhez tartozik, de ennyi kitérőt hadd tegyek, hogy nem kellene a gyerekek munkavégzését 16 évben korlátozni. Igenis hiányzik a fiataloknál például az erdei munka. Gondolom, lehetne is rá találni olyan munkavezetőt, aki erre alkalmas, mert amit velünk is meg tudtak akkor csináltatni, talán most is lehetne. Talán a természet szeretetét is egy kicsit hamarabb beléjük nevelnék. De ez egy külön történet, erről inkább majd az oktatási és szociális ügyekkel foglalkozó társaságnak kell foglalkozni. De én nem korlátoznám ilyen szinten.
Van nagyon sok olyan módosítás, amiben előzetesen folyamatosan egyeztettünk. Megpróbálunk minden szempontot továbbra is érvényesíteni ebben a törvényben, de nem nagyon tudjuk egyik irányba sem eltolni. Nem is engedjük, nem is akarjuk, ezt a középutasságát mindenképpen fenn kívánjuk tartani. De ebbe nagyon sok módosítás belefér. Hiszen hiába formáljuk két éve ezt a törvényjavaslatot, alapvetően a parlament dolga, hogy ezt véglegesre formálja, és itt jelenítsen meg még esetleg olyan ügyeket, amelyek korábban nem hangzottak el. Úgy gondolom, a jövő héten a bizottságok majd döntenek a különböző módosító javaslatokról, utána szerintem újra egy ugyanolyan tartalmas és abszolút szakmai vita keretében folytathatjuk ezt a munkát, mint ahogy eddig is. Reményeink szerint ennek végén, valamikor március vége környékén lehet egy olyan erdőtörvény, ami, igazodva az elmúlt tíz-tizenöt év változásaihoz, új alapokra helyezheti ezt a tevékenységet. Nagyon remélem, hogy ennek meg is lesz az eredménye.
Egy dologra még mindenképpen utalni szeretnék, ez a korlátozottan forgalomképesség, és hogy az állami erdőknél ezt megengedjük. Képviselőtársaim, ennek nagyon praktikus oka van. Ha most mi azt írjuk egy törvénybe, hogy állami erdőt értékesíteni vagy bérletbe adni tilos, akkor nem tudom, mit csinálunk azokkal a területekkel, amiket életjáradékért magán-erdőbirtokosságokból megvásároltunk. Azoknak sokkal jobb helyük van abban a művelési közegben, ahonnan nekünk ajánlották fel, és nem az erdőbirtokosságnak. Ha most ezt kizárom, akkor innentől kezdve azok olyan holt tőkeként maradnak meg az állami erdészeteknél, amire az égadta világon semmi szükségük nincs, viszont kell vele valamit kezdeni.
Azt gondolom, hogy ott egy közösségen belülről felajánlott életjáradékos erdőrészt igenis fel kell ajánlani az államnak annak a közösségnek, hogy vásárolja vissza. Mert valami oknál fogva az azt felajánló idős ember nem bízott abban, hogy korrekt árat kap a többiektől, ezért úgy döntött, hogy inkább az államnak ajánlja fel. Nagyon sok ilyen erdőnk van, több ezer hektár, szeretném jelezni, és ebben nem is akarunk korlátozást. Ezért is írtuk bele, hogy korlátozottan, ez azt jelenti, hogy ez csak kifejezetten olyan szórványterületekre igaz, ahol az állam mint szereplő nem tud érdemi munkát végezni.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek a hozzászólását, és azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ha még esetleg további módosító indítványok alakultak ki e vita kapcsán, van még két óra, azokat nyújtsák be, két hét múlva vitassuk meg, és utána közösen fogadjuk el ezt a törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)