Zambó Péter OEE elnök ünnepi köszöntője Dr. Moór Arthur szobrának avatásán

Sopron - 2010. november 19.
Tisztelt Rektor Úr, Intézetigazgató Asszony, Dékán Urak, Tisztelt Házigazdák, Professzor Urak, Művész Úr, Tisztelt Egyetemi Polgárok, Erdészek, Faiparosok, Matematikusok, Kedves Hallgatók, Vendégek, Hölgyeim és Uraim! Szinte pontosan 21 éve, 1989 novemberében, az EFE emlékülésén mondta a ma is közöttünk álló Tamássy Lajos professzor, kollégájáról és  barátjáról, Moór Arthurról szóló megemlékezésében:
„A Soproni Egyetem az újjáéledő magyar egyetemi és közélet nemes hagyományait követi, amikor volt tanáráról, egykori professzoráról megemlékezik.
Saját magát becsüli meg az az intézmény, mely neves halottjait számon tartja."
Most, az elhunyta után negyedszázaddal szervezett emlékülés keretében, legendás professzorunk szobrát avathatjuk fel a Botanikus Kertben.
Dr. Moór Arthur így jelképesen is megérkezett az Őt megillető helyre, Alma Materünk zöld panteonjába - kollégái, az Akadémia legnagyobb oktató egyéniségei közé.
Szeptemberben, az Erdőmérnöki Kar tanévnyitóján az Egyetem és az  Egyesület két évszázados, Selmecről induló közös történelméről, egymástól elválaszthatatlan fejlődéséről, céljainkról, együttműködésünkről beszélgettünk.
Ez a két szervezet egy tőről fakad, azonos értékeket képvisel.
Közös hagyományokra, mentoraink megbecsülésére alapozva éltetjük az
elkötelezettségünkön alapuló összetartásunkat.
Az elmúlt időszakban ismét szorosabbá vált az Egyetem és az OEE kapcsolata.
A mai megemlékezésünk is ennek eredményeként valósulhatott meg.
Köszöntöm Önöket itt, és köszönöm Dr. Faragó Sándor Rektor Úrnak, Dr. H. Temesvári Ágota Intézetigazgató Asszonynak és elődjének, Dr. Horváth Jenő professor emeritusnak, Dr. Náhlik András és Dr. Jereb László Dékán Uraknak és Munkatársaiknak a közös kezdeményezést, a mai rendezvény ügyében tett munkálkodást!
Köszönöm a matematika képviselőinek, hogy Professzorunk szelleméhez méltó előadásokkal tisztelegnek az emléke előtt!
Köszönöm minden tisztelt Támogatónk, kiemelten az Egyetem anyagi hozzájárulását a lehetőséghez, hogy az OEE képviseletében, e jeles alkalommal megszólalhatok!
Természetesen köszönetet mondok minden tagtársunknak, akik a szobor megvalósításának élére álltak.
Töprengtem, hogy milyen gondolattal csatlakozhatnék az egyetemi   Vezetők, a Professzorunkat közelről ismerő Barát és Munkatárs által mellettem elmondottakhoz.
Elképzeltem, ahogy ott állok, a kollégiumtól induló „Balek út" végén, a kultikus F-épület, a Matematikai Intézet előtt.
Ott, ahol annak idején, a Tanszékre megérkezve Arthur összecsukta az esernyőjét.
Ott, ahol a bejárat öt lépcsőfoka elég volt az élsportoló hallgatók megizzasztásához is.
Az ajtó előtt, amely számunkra a megtisztító Purgatóriumba vezetett, és kijövet a Pokol vagy a Menny - álmaink feladásának, vagy a diploma megszerzésének - kapuja volt.
Előre láttam, ahogy a pavlovi reflex megremegteti a lábaimat. Éreztem, hogy a hely szelleme ki fog vetkőztetni az aktuális pozícióimból - felülírva a selmeci diákaforizmát, miszerint egy firma sosem volt balek...
Itt nem lehetek firma, sem egyesületi elnök, sem cégvezető.
Hitelesen csak úgy szólhatok, illetve ma nem leszek más, mint az egykori kezdő egyetemista, sárgáscsőrű, poros hasú, ész és értelem nélküli véglény - azaz Balek.
Biztos vagyok abban, hogy közülünk sokan éreznek ugyanígy.
Dr. Moór Arthur soproni pályafutása alatt 17 évfolyam hallgathatta precíz előadásait, élvezhette egyéni stílusát és izzadhatott vért, amikor vizsgáztatott.
Ő volt az egyik „Nagy Vízválasztó", aki eldöntötte, ki alkalmas mérnöknek - és ki nem.
„Csak az legyen egyetemi polgár, aki idevaló" -vallotta és érvényesítette haláláig.
Egyénisége, korrektsége, kimagasló szellemisége, elegáns tudása fáklyaként világított.
Magát a tudományt hozta le közénk.
Aki egy kicsit is fogékony volt, az megérezhetett valamit ebből.
Arthur szuverén egyéniségként, karakteresen ragaszkodott az elveihez. Habozás nélkül utasított vissza előnyöket, ha azok erkölcsi normáiból engedményt kívántak és vállalt hátrányokat, ha az elvei azt követelték.
A hallgatóival igazságos, hozzáértésében, munkabírásában utolérhetetlen professzort az anyagiak, a sallangok nem érdekelték.
Kevés vezető egyetemi oktatót említenek hallgatók egymás között a keresztnevén, talán csak a legnagyobbak kiváltsága ez.
Arthur olyan léptékű fogalom volt, hogy eszünkbe sem jutott elgondolkozni ennek a helyességén, kezdettől fogva természetesnek vettük.
A legjobb középiskolákban maturált balekokat is képes volt hatékonyan megóvni az önteltség elhatalmasodásától.
Kimért udvariassága nyomán bennünk, „tisztelt hallgatókban" szétspriccelt az adrenalin.
A feszültség ritkán oldódott, pedig Arthur humora és öniróniája is kifogástalan volt.
Ha véletlenül valamit elírt a táblán, nem mulasztotta el megjegyezni: „Jaj, de csacsi vagyok!"
Általában az a derűs, könnyed magabiztosság sugárzott belőle, ami a legnagyobb tehetségek között is ritka adomány lehet.
Valószerűtlenül törékeny, a hétköznapi életben csetlő-botló, jellegzetes alakját, egyéniségét, számunkra felérhetetlen magasságokban szárnyaló    szellemét félelemmel vegyes, mérhetetlen tisztelet övezte.
Arthur diákemlékezetből kitörölhetetlen mítoszának pillérei a munkásságát átívelő, máig közszájon forgó anekdoták.
Ezekből egy csokorra valót egy, a mai alkalomra megjelent könyvecskében fogunk Önöknek közreadni. Köszönet érte a szerkesztőinek, a szerzőknek és a támogatóknak!
Ha megengedik, magam is felvillantanám egy távolról szépülő, személyes emlékemet: Harminchárom éve, innen pár lépésnyire, levezetésem végeztével a táblánál álltam. Reszkető ujjakkal markolásztam a kopott krétacsonkot, átizzadt zakóm a hátamra tapadt.
Arthur felpillantva váratlanul odavetette:
- Kérem, törölje le azt az i-betűt!
Opálos tekintettel futottam át azt a háromtáblányi jelhalmazt - amit felírtam, és amiről az előbb még azt hittem, hogy értem.
Első nekifutásra tizennyolc i-betűt számoltam meg.
Pulzusom zakatolt, tétován letöröltem az egyiket.    
- Nem, nem... azt írja vissza, az jó helyen volt!
Remegve, újabb bizonytalan spongyamozdulatot tettem. Majd - Arthur türelmét igazolva - ezt még négyszer megismételhettem!
- Na, végre, hát mégiscsak tudja ezt maga...    
Tamássy professzortól tudjuk, hogy Arthur munkásságának eredményét száznál több, többségében német nyelvű publikáció jegyzi.
A szakterületén ma is Ő az egyik legtöbbet idézett szerző.
Azt, hogy - kivételes alkalommal - nem matematikai szaklapokban is publikált, bizonyítja „Az Erdő" 1968. szeptemberi számában megjelent írása is. A cikk egy szakkönyvet bemutatva hangsúlyozza a matematika jelentőségét a gazdasági életben.
Arthur kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolatokat ápolt - egészen   Japánig.    
Szaktudására csúcstechnológiákkal foglalkozó cégek is igényt tartottak.
 Moór Arthur, a matematikatudomány nagy egyénisége 1985. augusztus 26-án hunyt el.
Sírjánál a nemzetközi tudományos élet képviselői is lerótták kegyeletüket. Koporsóját soproni mérnökhallgatók vitték utolsó útjára Budapesten.
Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Intézetigazgató Asszony!
Tisztelt Dékán és Professzor Urak, Hölgyeim és Uraim, Firmák és Balekok!
Amikor az Országos Erdészeti Egyesület erejével kiállunk a soproni erdőmérnök-képzés kizárólagossága mellett, az a meggyőződés vezérel, hogy egyedül itt garantálható az ökológiai és a mérnöki tudományokat átfogó, korszerű műszaki, biológiai és gazdasági ismeretek megszerzésének lehetősége.
Az OEE egyik stratégiai célja az erdészeti oktatás és továbbképzés színvonalának fejlesztése. Az egyre nélkülözhetetlenebb műszaki és gazdasági ismeretek egyik alapja a matematika. Meggyőződésem, hogy a soproni matematika-oktatás máig őrzi Moór Arthur szellemiségét!
Ez a szellemiség - benne a becsület, a karakán következetesség, a minőség mindenekelőtt való megtartása és tisztelete - sokat segíthet a hétköznapi életben való eligazodásban, megfelelésben is!
Mi más ez, mint amit rendszerváltók egyik jelszava mondott: „Különbnek lenni"!
Hozzá is méltóan, tekintsük elsőrendű feladatunknak szakmánk rangjának, befolyásának, az Alma Mater és az Egyesület presztízsének megerősítését!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Az Országos Erdészeti Egyesület nevében eredményes munkát és tanulást, sok sikert és jó egészséget kívánok!
Jó Szerencsét! Üdv az Erdésznek!