Kovács Gábor válaszbeszéde 2012. július 7-én, Miskolcon Meghatódottan állunk itt az OEE 143. közgyűlésének résztvevői előtt. Nehéz megfelelő szavakat találni, ezért engedjétek meg, hogy elfogódottságomat egy régi emlékemmel oldjam:
Kezdő mérnök koromban az erdőgazdaságunk igazgatója magas kormánykitüntetést kapott. Összehívta legközvetlenebb munkatársait (véletlenül és méltatlanul kerültem közéjük), és illő módon, igen szép szavakkal megköszönte munkájukat, azt, hogy a magas kitüntetéshez hozzásegítették. Azzal zárta: dolgozzatok ám tovább szorgalmasan, mert van ennél magasabb kitüntetés is.
Mi, akik most itt előttetek állunk ezt nem mondhatjuk, mert erdész számára Magyarországon nincs a ma itt már kiosztott, és a még kiosztásra kerülő elismeréseknél rangosabb kitüntetés. Köszönet illeti mindazokat, akik Ásotthalmán és Szegeden, továbbá Debrecenben és Nyíregyházán, valamint itt Miskolcon, és az Északerdő egész működési területén sokat tettek azért, hogy a mellettem állók, jómagámmal együtt, a legmagasabb kitüntetésben részesülhessenek.
Köszönet illeti helyi csoportjainkat, a régiós képviselőket, az elnökséget és személyesen Elnök urat, hogy felfigyeltek munkánkra. Nemcsak erdészként végzett szakmai tevékenységünkre, hanem arra is, amit e 3400 tagot számláló civil szervezetben évtizedek óta kifejtünk. Külön öröm számomra, hogy a helyiek, vendéglátóink ajánlására olyan kollega áll
itt mellettem kitüntetettként Bak Julianna személyében, aki példamutatóan sokat tett az Egyesületért helyben, és az országos szervezetben is.
Személyes örömömnek is hadd adjak hangot. Kitüntetésben részesült – méltán – Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, annak az erdészeti oktatási intézménynek az igazgatója, amelyiknek névadója ugyanaz a kálnoki Bedő Albert, akiről az általunk most átvett emlékérmet is elnevezték. Az égiek kifürkészhetetlen akarata, hogy az én édesapám - aki fiatal erdészként ott, a Királyhalmi Alerdész Szakiskolában volt gyakorlatvezető erdész a múlt század harmincas éveiben - a 42 évvel ezelőtti nyíregyházi vándorgyűlésen - szintén Bedő-díjban részesülhetett.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik e nagyon szép hivatás felé utunkat egyengették, s azoknak is, akik a pályára érve családként mellénk álltak, most is mellettünk vannak támogató szeretetükkel, újabb és újabb energiákkal frissítve időnként bizony lankadó lelkesedésünket.
Tisztelt Közgyűlés!
Az erdész szakmának ma meglehetősen sok nehézséggel kell megküzdenie. A legfontosabb kovász - mint 160 év alatt annyiszor - az Országos Erdészeti Egyesület lehet. Mi, akik megtisztelő javaslatotokra, szavazataitokkal elnyertük az Országos Erdészeti Egyesület legmagasabb elismerését, kérünk benneteket, őrizzétek meg e nagy érdekérvényesítő képességre alkalmas szervezet egységét. Az együttműködésben, választott tisztségviselőink törekvéseinek segítésével keressük a mostani gondjainkra a megoldást.
Végül, mint aki társai nevében szót kapott, Debrecenből, a kálvinista Rómából is érkezve hadd zárjam szavaim a pár évvel ezelőtti Debreceni Vándorgyűlésen kitüntetett kollegánk által gregorián dallamokkal megszólaltatott kálvinista hitvallással: SOLI DEO GLÓRIA!
Egyedül Istené a dicsőség!
