2006. március 22.
Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy az emberiség jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.Az ENSZ határozata – többek között – megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a víz szerepére, jelentőségére és védelmének szükségességére.
A „Víz Világnapja” 2006. évi kiemelt témája: a „Víz és kultúra”.
Az ENSZ egyes szakosított intézményeiben és más világszervezetekben is régóta vízválságról beszélnek. Napjainkra egy „vízmozgalom” kezdődött, melyet a segélyprogramok számának növekedése, a nagy létszámú rendezvények, újabb és újabb szervezetek létrejötte, a válsággal, új vízgazdálkodási koncepciókkal kapcsolatos tanulmányok sora jelez.
Ezek közül kiemelkednek a Víz Világfórumok, a Víz Világtanács 2025-ig kitekintő víz jövőképe (ebben a magyar hozzájárulás a "Víz, Élelem és Vidékfejlesztés" című szektorhoz készült) és a Víz Világ Partnerség (Global Water Partnership GWP), a WWF (World Wide Fund) ezekhez kapcsolódó akcióprogramjai. Az ott megfogalmazottak szerint a válság nem a készletek szűkös volta miatt fenyeget, hanem a rossz gazdálkodás következménye.
A világméretű víz-mozgalmak segítettek a víz-tudatosságot elterjeszteni a világban, a víz ügyét a politikai napirenden előre sorolni és világossá tenni, hogy a víz a fenntartható fejlődés záloga.
Az ENSZ közgyűlés 55/196-os határozata már 2003-ban arra kérte a kormányokat, az ENSZ intézményeit és minden más szereplőt, hogy a lehetőségeket kihasználva tudatosítsák a fenntartható édesvíz-használat, -gazdálkodás és -védelem fontosságát.
Magyarország geológiai adottságai folytán a Kárpát-medencében az Alpok és Kárpátok vízgyűjtőterülete. A középkor második feléig a legelő gazdálkodást folytató életmód megfelelően alkalmazkodott a tavaszi, nyár eleji árvízi, belvízi elöntésekhez. Az elöntések lefolyása után a dús legelők hasznosítása zavartalan volt.
A XVIII-XIX. századi polgárosodás, a szántóföldi mezőgazdálkodás elterjedése, a főleg síkvidéki (alföldi) területek betelepülése, kiemelt fontosságúvá tette a Duna-Tisza és mellékfolyóik árvízi szabályozását, a belvízvédelmi létesítmények, a felszíni vízelvezető rendszerek kiépítését és működtetését.
A helyi és a térségi közfeladatok végrehajtói a közel 200 éve hatékonyan működő - a helyi földbirtokosok, parasztok, közbirtokosságok és az érintett települések által létrehozott - ár- és belvízmentesítő társulatok.
A mezőgazdasági termelés biztonsága növelésének infrastrukturális (benne a helyi vízgazdálkodási közfeladatok) és stratégiai feltételeit az FVM-en belül, deklarált ellátási felelősséggel teremtettük meg.
Az FVM kezelésében van 3400 km mezőgazdasági célú belvízcsatorna, 1200 km patak, illetve kisvízfolyás, 500 km öntözőcsatorna, 2500 db műtárgy, 30 db szivattyútelep, 118 db 5 ha-nál nagyobb holtág. A vízitársulatok kezelésében lévő mintegy 50.000 km közcélú vízfolyással együtt az FVM szakirányítása kiterjed a mezőgazdasági és belvízkárelhárítási vízilétesítmények mintegy 80-85 %-ára.
Az agrártermelés biztonságához és a vidékfejlesztés megalapozásához a területi vízgazdálkodást olyan szintre kell emelni és működtetni, hogy - az egyéb tényezőkkel együtt - szélsőséges időjárási viszonyok mellett, a mostohább körülményekkel bíró területek lakosságmegtartó képessége ne csökkenjen, sőt növekedjen. Ehhez az agrárgazdasági rendszerek vízgazdálkodási feltételekhez jobban illeszkedő átalakítása szükséges.
Elengedhetetlen egy új és a mai követelményeket figyelembe vevő közmegegyezés létrehozása (a terület- és tájhasználat, a vízelvezetés és vízvisszatartás, az eltűrhető elöntési idő, a védettség, a kárelhárítás, a kárenyhítés, a feladatok, a felelősség és a finanszírozás jogi, szabályozási, műszaki és közgazdasági kérdésköreiben). A célok eléréséhez nem csak az államnak kell lépéseket tennie, de elengedhetetlen és szükségszerű a helyi érdekeltek, érintettek akarat nyilvánítása, összefogása és áldozat vállalása is.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítani kívánja, hogy a felelősségi körébe rendelt feladatok ellátása - a hazai és nemzetközi vízrendszerek hatékony működtetésével - a földtulajdonosok, földhasználók, önkormányzatok, magángazdálkodók igényeinek kielégítését, az élet- és vagyonbiztonságot, a stabil és versenyképes mezőgazdasági termelés feltételeinek megteremtését szolgálja.