|
|
Hazánk környezeti állapota szoros összefüggésben van természeti értékeink -
így erdeink - megőrzésére, fejlesztésére, gyarapítására tett erőfeszítéseink
eredményeivel. A magyar társadalom idejekorán felismerte az erdők
jelentőségét, gyarapításuk fontosságát, és ez a felismerés kiterjedt, társadalmi
konszenzuson alapuló erőtelepítési programokban testesült meg. Az
erdészek által irányított erdőtelepítés eleinte elsősorban a termőtalaj védelmét
(pl. futóhomok megkötés, kopár hegyoldalak beerdősítése) az akkor szerény
favagyon gyarapítását, majd egyre inkább az ország környezeti állapotának
javítását, az értékes erdei életközösségek gyarapítását szolgálta és szolgálja.
EU tagságunkat megelőzően nemzeti forrásból, majd azt követően a nemzeti
hozzájárulást kiegészítő EU források felhasználásával - a Nemzeti
Vidékfejlesztési Terv keretében - sok százezer hektár új erdőt hoztunk létre. E
kitartó, nem kevés áldozattal járó munka eredményeképpen hazánk erdősültsége
2006 őszére elérte a kétmillió hektárt. A 2007-2013-as időszakban az
Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv - összhangban a magyar kormány
által elfogadott Nemzeti Erdőprogrammal - is támogatja az új erdők
létrehozását, a folyamat tehát nem áll meg.
Az alábbiakban röviden áttekintjük az elmúlt mintegy 80-90 év erdészeti
vonatkozású történéseit: |
|
A két világháború közötti
korszak |
|
Az I. világháborút követően a korábban erdős - mintegy
26-27%-os erdősültségű - Magyarország egycsapásra Európa erdőben-fában negyedik
legszegényebb országává vált, amelynek erdősültsége még a 12 %-ot sem érte
el. A szakma országos vezetése azonban - élén Kaán Károly
erdőmérnökkel, az államerdészet vezetőjével - gyorsan kidolgozta a gyökeresen
megváltozott adottságoknak megfelelő új erdészeti politikát. Ennek két
egyszerű, világos alapelve volt: 1. Megvédeni és szerkezetükben javítani, a
természetes állapotukhoz minél közelebb visszavinni a megmaradt erdőket. 2.
Minden lehetséges módon növelni az ország erdőterületét, elsősorban
(humánökológiai szempontok miatt is) a fátlan Nagy-Alföldön. A háborút
követő évek nyomorúsága, majd pedig az 1929-1933 évi nagy gazdasági világválság
azonban erősen behatárolta ennek a politikának megvalósítási lehetőségeit.
Azután pedig következett a II. világháború. |
|
A II. világháború utáni évtizedek
A rendkívüli állapotok az 1950-es évek első felében normalizálódtak. Ekkor az
ország export-import mérlegének javítása, a devizaterhek, a súlyos importterhet
jelentő fa- és fatermék-behozatal csökkentése érdekében megkezdődtek az egyre
nagyobb méretű erdőtelepítések, amelyek azután - az állami költségvetés
teherbírásának függvényében váltakozó intenzitással - folytak
napjainkig. A nagyarányú erdőtelepítések következtében (hosszú
évszázadok után először) az ország erdőterülete ismét növekedni kezdett, és
az ezredfordulóig az 1945. évi 11,8%-ról 19,2%-ra emelkedett. Emellett
nagyarányú fásítások is történtek, részben az emberi környezet, részben az
ökológiai adottságok javítása céljával. | |
Mindazonáltal az erdészeti politika nem vált
termeléscentrikussá, hanem éppen ellenkezőleg: többcélúvá. A deklarált és a
gyakorlatban követett hármas funkció a következő: termelés, védelem és
közjólét. |
|
A polgári rendszerváltás után Az
1989/90-es rendszerváltás - a korábbi történelmi alkalmakhoz hasonlóan - ismét
komoly változásokat jelentett a magyar erdészet életében, elsősorban a
tulajdonviszonyokban. |
|
|
|
Az egykor egyéni és közösségi magántulajdonban volt, de nem államosított,
hanem szövetkezeti tulajdonba vont erdőket ismét magántulajdonba adták.
Sőt még kb. 200 ezer hektár állami erdőt is privatizáltak olyan helyeken, ahol a
privatizációs igények kielégítésére rendelkezésre álló földalap kevésnek
mutatkozott. Az összes erdőterületnek csaknem 60 %-a állami tulajdonban maradt.
(Az állami erdők - gyakorlatilag kiterjedésük változatlansága mellett - aránya
folyamatosan csökken a főképp magán erdőtulajdonosok által végrehajtott
erdőtelepítések következtében.)
A rendszerváltás után az egész magyar nemzetgazdaság teljesítménye hosszú
évekre visszaesett, s időnként súlyos egyensúlyi problémák mutatkoztak a
központi költségvetés terén is. Mindez azzal a következménnyel járt az
erdészetre nézve, hogy kezdetben a pénzforrások beszűkülése miatt az
erdőtelepítések mennyisége is erősen visszaesett. Napjainkra viszont elérte
a rendszerváltás előtti szintet, melyben a magántőkére alapozott telepítések
dominálnak. Magyarország 2004. május 1-vel az Unió teljes jogú
tagállamává vált. Ez a történelmi lépés új fejezetet nyitott az ország
történetében (új jogszabályok, új lehetőségek stb.). Az
elmúlt tíz év alatt mintegy 90 ezer hektár erdőtelepítés történt, amely az
erdőterület 1%-os növekedését eredményezte. Az ország erdősültsége folyamatosan
javul, bár nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsonynak mondható (EU-15:
35,1%). Hosszú távon (35-50 év) az ország erdősültségét - összhangban a
Nemzeti Erdőprogramban foglaltakkal - az optimálisnak tartott 27%-ra lehet
növelni. A nemzeti forrásból finanszírozott erdőtelepítési programok
teremtette hagyomány miatt a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv 2004-ben
indult intézkedése, a "Mezőgazdasági Területek Erdősítése" című jogcím
nem érte felkészületlenül a gazdálkodókat, s a pályázat befogadását, értékelését
végző Állami Erdészeti Szolgálatot, valamint Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési Hivatalt sem, amit az intézkedés iránt jelentős érdeklődés
és a tényleges szerződéskötések, kifizetések bizonyítanak.
Az intézkedésre a 2004-2006 közötti időszakban összesen több mint
négyezer kérelem érkezett be, és mintegy 40.800 ha új erdő telepítésére nyílt
lehetőség. Az erdőtelepítésre, ápolásra, és jövedelempótló támogatásra fordított
összeg a teljes, húsz éves támogatási időszak alatt mintegy 65 milliárd Forint.
Ezzel az erdőtelepítési programnak nem lebecsülendő pozitív
hatása van a vidék- és térségfejlesztésben, meglévő munkahelyek megőrzésével
és újak létesítésével a vidék népességmegtartó képességének
növelésében. |
|
Nem mindegy azonban, hogy az így létrehozott erdők milyen természeti értéket
képviselnek, mennyire segítik elő egy adott térség biodiverzitásának
növekedését. E szempontok mind hangsúlyosabb érvényesítését szolgálja az
intézkedés támogatási összegeinek differenciálása, valamint a
pályázatokat értékelő pontozási rendszer, melyek a telepítések megítélése
során az őshonos, nagyobb természeti értékű állományoknak kedveznek. Ennek
eredményeképpen például az őshonos állományok aránya a 2004-es 46%-os
területarányról a 2006. támogatási évre vonatkozó jóváhagyott kérelmek esetében
eléri a 71%-ot.
2006 a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv utolsó támogatási éve volt, az
erdőtelepítési program azonban 2007-től az Új Magyarország Vidékfejlesztési
Terv keretében megváltozott feltételekkel, ám kibővült lehetőségekkel
folytatódni fog. A változások részben az elmúlt támogatási időszak
tapasztalatainak visszacsatolásai alapján születtek, de jelentős előrelépés a
nem |
|
A 2004-2006 közötti ciklusra összességében mintegy
80 millió euró állt rendelkezésre. Az egy-egy pályázónak nyújtható támogatás
mértéke függ a telepítendő fafaj mellett a terület adottságaitól és a nyertes
gazdálkodói státuszától is. A támogatási összegekre példa lehet egy konkrét
telepítés, ami jól reprezentálja az átlagot: egy gazdálkodó a 11,81 hektár
szántóterületre telepített kocsányos tölgyes ültetésének elvégzéséért
25.367 Euró támogatást kap, az első öt évben végzett ápolásokért 21.135
Eurót két részletben, és jövedelempótló támogatásként évi 832 Eurót 20
éven keresztül. Ez, a 20 éves időszak alatt, összesen 63.147 Euró kifizetését
jelenti. | | |
mezőgazdasági területeken történő erőtelepítések
támogatási lehetőségének megjelenése is. Várhatóan évente 10-15.000 ha új
erdő telepítésére nyílik lehetőség, mely a 2007-13 támogatási időszakban mintegy
40-60 Mrd Ft kifizetést jelent. |