Civilek az erdőkért (Vitaanyag)
1.) A kormányzati munkamegosztásban az erdészeti ágazat képviselete - területi aránya és jelentősége ellenére - megalázóan alul képviselt. Hazánk területének közel 20 %-át borítja erdő, ez jóval nagyobb érdekképviseletet érdemel!
Az erdészeti igazgatás és kezelés ebben a vitairatban felsorolt elvek mentén történő átalakítása 2006-ban, már a Kormány megalakulásának napján szerepelt a Parlament honlapján, mint a KvVM feladatainak egyike. Aláírók voltak: Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Lendvai Ildikó és Kuncze Gábor, Tehát a politikai szándék egyszer már megvolt!
Mi történhetett az ezt követő 1 órában a Kormány megalakulásáig?
Az történt, ami közel két évtizede folyamatosan történik! A részvénytársaságokban összekovácsolódott erdészeti lobby - kiegészülve egyéb érdekkörökkel - megakadályozta a társadalom széles rétegeinek igényét kifejező, az erdők közjóléti szerepét a gazdasági elé helyező döntés érvényre juttatását
Véleményünk szerint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium területi szerveiként működő zöld hatóságok tevékenységébe az erdészeti hatósági tevékenység egyszerűen és jelentős megtakarítással integrálható lenne. Ezzel megszűnne a párhuzamos hatósági feladatellátás 350,000 hektár védett erdőterületen. Így valóban egy „zöld", külterületi ügyekkel foglakozó hatóság jöhetne létre, melynek kibővítése jelentős személyi konfliktussal sem járna, hiszen csak az erdészeti igazgatás központi egységeit kellene a tárca regionális központjaihoz átcsoportosítani, esetleg kirendeltségeik érintetlenül hagyásával.
Ez a modell megfelelne a szolgáltató állam célkitűzéseinek is, hiszen az egy hatóság keretében végzett tevékenység számos felesleges szakhatósági eljárást kiküszöbölne, csökkentve az adminisztrációt és az engedélyezési eljárás idejét is. Ezen felül további előnye lenne, hogy egy eljárásban lehetne kezelni a víz, az élővilág és az erdők kérdését, melyek a természetben elválaszthatatlan egységet képeznek. Tekintettel arra, hogy ezen élőhelyek a Magyar Állam tartósan állami tulajdonban maradó stratégiai fontosságú területei, indokolt volna egy minisztérium alá vonásuk.
A kiegészülő KvVM-en belül önálló képviselete lenne a környezetvédelmi, a természetvédelmi, a vízügyi és az erdészeti ágazatnak is, szakállamtitkár vezetésével.
Mi a közös a tervezett minisztérium alá tartozó területekben és ezek irányításában:
– tartósan állami tulajdonú területeket kezelnek, valamely speciális szakmai ismeretek alapján
– ezen területek elidegenítési tilalmát törvények garantálják
– ezen területek stratégiai fontosságú árvízvédelmi, természet- és élőhelyvédelmi, közjóléti célokat, szolgálnak
– az összes terület túlnyomó része külterületen található, így egy „zöld", külterületi ügyekkel foglakozó hatóság és kezelőszervezet jöhetne létre,
– sokszor jelentős szakmai átfedések vannak egy területre vonatkozó ügyek között, így az ügyfélnek külterületi kérelmével egy hatóságot kellene csak megkeresnie, s ott az összes szempont szerinti engedélyhez hozzájuthat (egy ablakos ügyintézés).
A KvVM mai szerkezete nagyobb részben már kész erre a feladatra, hiszen a NP Igazgatóságok és a VÍZIG-ok már ilyen elvek mentén működnek! Létre lehet mellettük hozni egy Erdészeti Igazgatóságok hálózatát, mely a nem védett állami erdőt kezelné.
Így a KvVM területi szervei által kezelt területek nagysága és természetvédelmi súlya jelentősen megnő és a kialakult feszültségek illetve ellentmondások csökkennek, mert:
A NP Igazgatóságok vagyonkezelésében van jelenleg 300.000 ha védett terület
A NP igazgatóságok vagyonkezelésébe kerül 350.000 ha védett állami erdő
Vízügyi Igazgatóságok vagyonkezelésében van 170.000 ha állami terület
Az Erdészeti Igazgatóságok kezelnek majd 630.000 ha állami erdőt
Együttesen 1.450.000 ha terület közcélú hasznosítása valósul meg.
2.) Az erdészeti igazgatás súlyos ellentmondásait fel kell oldani. Tarthatatlan, hogy az erdészeti hatóság egyben tervező és az erdőterveket jóváhagyó funkciót is ellát, az adott tervekben az erdőgazdálkodó és a helyi társadalom igényeit nagyrészt figyelmen kívül hagyva.
A magyarországi erdészeti irányítás és gyakorlat azonban messze elmarad a társadalmi elvárások teljesítésétől, és jelenleg nem szolgálja a társadalom igényeit. Mindezek mind a mai napig úgy valósulnak meg, hogy az állam felesleges kiadásokat vállal magára illetve olyan feladatokat is ellát, amit semmi sem indokol, azok a magánszférában is megvalósíthatók lennének.
Ma az erdészeti ágazat szakmai irányítását a FVM Erdészeti Osztálya végzi, miközben ugyanez a szervezeti egység egyúttal ellátja a másodfokú hatósági feladatokat is. Itt még tehát nem valósult meg a modern állammal szemben elvárható követelmény, hogy minisztériumok ne foglakozzanak hatósági engedélyezési ügyekkel.
Az erdészeti elsőfokú hatósági feladatokat az Állami Erdészeti Szolgálat látja el, melyet látszólag beolvasztottak a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba. A természetvédelmi oltalom alatt álló mintegy 350.000 hektár erdőterületen e feladat ellátása teljességgel felesleges, hiszen ezeken a természetvédelmi hatóság is jelen van.
Mindezeken felül az erdészeti hatóság látja el az erdőtervezési feladatokat is, amit semmi sem indokol. Az egy intézményen belüli hatósági és tervezési feladtok eleve megkérdőjelezhetők. (A vízügyi igazgatóságok 1990-ben történő szétválasztása pont ezen elvek szerint történt.) Sokkal fontosabb azonban ennél az, hogy az erdőtervezést az államnak nem saját apparátussal, hanem a tervezés szabályainak megteremtésével kellene ellátnia, maga a tervezés pedig tipikusan magánszféra által ellátandó tevékenység. Az így, közpénzen készített erdőtervek közérdekű adatnak minősülnek, tehát nyilvánosak.
Ennek ellenére a közpénzen készített erdőterveket a gazdálkodók, de még az ezzel foglalkozó társhatóságok is több millió forintért kénytelenek megvenni, még egyszer kifizetni.
Hihetetlen ellentmondás a ma viszonyok között, hogy a védett természeti terület kezelési tervét 60 napra közszemlére ki kell függeszteni ezzel kell biztosítani társadalom véleményezési lehetőségét a védett terület sorsával kapcsolatban, a körzeti erdőterveket pedig még a tulajdonos is csak akkor ismerheti meg, ha kifizette!
Az erdészeti tervek készítését a magánszféra kell, hogy végezze, úgy mint azt más szakterületeken (környezetvédelem, természetvédelem, vízügy, bányászat stb.). Ebben az esetben sem kerülne többe a gazdálkodóknak az erdőtervezés, de azt valódi piaci alapokra helyezné, a versenyszférába, ahol a Megrendelő tudja, miért fizet, és megszűnne a közpénzek átláthatatlan felhasználása e területen. Fontos érv az átcsoportosítás mellett az is, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőkre kettős tervezési kötelezettséget írnak elő a jogszabályok, mivel azokra tízéves erdőtervet is kell készíteni, illetve a védett természeti területekre is kell egy kezelési tervet készíteni, melyei tízévente felül kell vizsgálni. A párhuzamos tervezési rendszer felesleges állami kiadásokat keletkeztet.
Megjegyezzük, hogy volt idő a közelmúltban, amikor az agrár minisztériumban miniszter helyettes, majd önálló Erdészeti Hivatal irányította az erdészeti ágazatot. Ma az FVM-nél egy osztályvezető-helyettes felel az erdőkért! (Ő sem erdész!)
3.) Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az állami tulajdonban lévő erdőket - amelyek egyértelműen a társadalom igényeit kellene hogy szolgálják - részvénytársaságok kezeljék és ezzel elsősorban a részvénytársaságok (és vezetőik) érdekeit szolgálják.
Az erdők jelentős része, mintegy 1 millió hektár, van állami tulajdonban. A természetvédelmi oltalom alatt álló erdők esetében 2008-ig a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyoni igazgatóság látta el, míg a nem védett erdők esetében a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet. A vagyonkezelői feladatok azonban még ennél is megosztottabbak voltak, mert ezt 19 (az ÁPV Zrt vagyoni körébe tartozó 100 % állami tulajdonban lévő) Zrt. látta el. További kezelő még a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó 3 ún. HM Erdészeti Zrt., de kezelnek állami erdőket a vízügyi igazgatóságok, illetve a nemzeti park igazgatóságok is. Az erdészeti Zrt.-nek nincs érvényes vagyonkezelési szerződésük a KVI-vel (és a jelenlegi tulajdonossal sem), csak ún. ideiglenes vagyonkezelési szerződés alapján látnak el feladatokat. Az ideiglenes vagyonkezelési szerződésnek azonban mind a mai napig nincs jogszabályi alapja. Ezt a fogalmat azért találták ki, hogy elkerüljék a környezetvédelmi tárca kötelező hozzájárulásának beszerzését. 2008. január 1-től az összes állami erdőterület és az erdészeti társaságok feletti tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt látja el, amely készül az új hosszú távú vagyonkezelői szerződések megkötésére.
Az erdészeti ágazat hazánk nemzeti jövedelmének 0,1 %-át termeli, így a gazdasági jelentősége túlhangsúlyozott, miközben az erdők pihenésre, felüdülésre stb. történő hasznosítása folyamatosan csorbát szenved az éves fakitermelési tervek teljesítése miatt. Az állami erdők 35 %-a védett természeti területen található, azaz nemzeti park, tájvédelmi körzet része. Nincs talán a világon sem még egy olyan ország, amelynek kormánya nemzeti parkokat létesített volna állami erdőben, és azoknak a kezelését utána profitorientált állami részvénytársaságokra bízná. Ennek a problémának a kezelése sürgősen megoldandó feladat, annál is inkább, mert mára lehetetlen helyzet alakult ki azzal hogy az erdészeti részvénytársaságok a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozással szemben kárigényt fogalmaznak meg, és számos ilyen igény ügyében bírósági per van folyamatban. Ez esetleg azt is eredményezheti - ha a bíróság az Zrt.-nek adna igazat - hogy a magyar állam tulajdonában lévő részvénytársaság pert nyer a magyar állam legmagasabb szintű közakaratával, a Parlament törvényével szemben. Vajon ez elfogadható-e egy normálisan működő országban, vajon tényleg ez-e a racionálisan működő állam ismérve? (A perek egy részét a Zrt.-k elvesztették a többi ideiglenesen fel van függesztve).
Mindennek eredményeként a védett és a gazdasági célú erdők megjelenése, erdőképe között alig tapasztalható különbség Magyarországon - tisztelet azoknak az erdésznek, erdészeteknek, amelyek kivételt jelentenek ez alól. Nemzeti parkjaink védett területein jobbára gazdasági célú erdőgazdálkodás folyik.
Védett erdeinket az intenzív erdőgazdálkodás nélkül is épp elég más veszély is fenyegeti:
– a különböző behurcolt és robbanásszerűen terjedni képes, ún. invazív fajok - az akác, a zöld juhar, az amerikai kőris - jelentősen degradálják az életközösségeket
– a klímaváltozás egyelőre nehezen előre jelezhető és modellezhető, de valószínűleg jelentős hatást gyakorol az erdők egészségi állapotára, fafajösszetételére, valamint a biodiverzitásra is,
– víz- és anyagforgalmi egyensúly megváltozása,
– illegális fakitermelés
– az erdei technikai sportok terjedése,
– intenzív turizmus hatásai (szemétkupacok, védett növények gyűjtése stb.).
– defláció és erózió hatásai, (a Kárpátok letarolt erdőségei miatti árvizek, de hasonló jelenségek tapasztalhatók az utóbbi években Észak-Magyarországon is).
4.) Több nyilvánosságot kíván az Rt-k eddigi gazdálkodása is. Az üvegzseb törvény és a közbeszerzés szabályai, mint 100 %-ban állami tulajdonú cégekre, rájuk is vonatkozzon, és akkor megtudhatjuk, hogy a sok milliárdos árbevétel és az 1-2 milliárd adózott eredmény közötti hatalmas pénzkülönbséget mire fordítják.
Az erdészeti társaságok közzétett adatai alapján kiszámolható, hogy 1,6 milliárd Ft adózott eredményt produkáltak 970.000 ha területen, tehát ez hektáronként 1649 Ft, amikor csak az erdős területek vadászati bérletéből származó bevétel is ennek többszöröse. De található még ennél érdekesebb adat is: Minden egyes hektárhoz 4246 Ft értékpapír tartozik, tehát hasonló eredményű (2006) évek esetén 2,6 év teljes eredménye értékpapírokban található, ahelyett, hogy a társaságok azt közcélú alaptevékenységükre fordították volna vagy befizették volna a közös államkasszába. Ha már játszunk a számokkal, ez az összeg Magyarország mindért polgárára 160 Ft terhet ró, tehát ennyivel megváltható volna az összes állami erdő nyereségcentrikus kezelése. Ez ma másfél gombóc fagylalt, vagy egy üveg sör ára. Ha azonban csak azokat az erdőket nézzük melyeket a társadalom vagy belföldi, külföldi szakértők különlegesnek ítéltek és ezért védettnek nyilvánítottak úgy ez az összeg még csekélyebb.
Az erdészeti Zrt-ok közzétett jövedelemtermelő képessége a közelmúltban emelkedett 1,8-ról 3,2 %-ra.
Van olyan Zrt melynek az adózás előtti eredménye 2005-ben 1474 millió Ft nettó árbevételből mindössze 34,2 millió Ft, ami a nettó árbevétel 2,3 %-a egy 50. 000 ha kiterjedésű élőhelyen. Tehát játszunk el a gondolattal: ha ezt a pénzt egy elkötelezett mecénás vagy a társadalom kifizetné, akkor nem kellene sok száz ha kiterjedésű erdős élőhely fáinak az erőműben végezni, hogy pár perces ellobbanásával 3 Ft-nyi pluszpénzt termeljen KW-onként valakiknek. De szerencsénkre ez az elkötelezett mecénás létezik a Magyar Állam képében, e pénz megvan, hiszen azt olvashatjuk az erdészeti társaságok honlapján, hogy e pénzt sem kellett befizetniük, hiszen az „ÁPV Zrt a tulajdonosi elvárások teljesítése érdekében ... nem von el osztalékot, azt visszahagyja az erdővagyon kezelési feladatok színvonalasabb végzésére". Mindezek alapján joggal gondolhatjuk, hogy a társadalom kifizette és folyamatosan fizeti az erdők gondozásáért járó összeget, így csak az van hátra, hogy meghatározza azt, hogy ezért mit vár el. Amennyiben a társadalom nem elsősorban fát kér az erdészektől, hanem árnyat, csendet, élőhelyet, vadbúvót, kirándulóhelyet úgy a Magyar Erdészek képesek ennek biztosítására is. Csak eddig nem kértük hangosan és érthetően Tőlük! Most ennek van az ideje!
5.) Az állami tulajdonban lévő természetvédelmi oltalom alatt álló erdők kezelését természetvédelemért felelős tárcához tartozó nemzeti park igazgatóságokra kell bízni.
A rendszerváltást követő időkben több egymásnak ellentmondó jogszabály is megjelent a védett természeti területekkel kapcsolatban 1993-ban az AB kinyilvánította a társadalmi érdek elsődlegességét a gazdasági érdekkel szemben. Az AB az egészséges környezethez való alkotmányos jogból vezette le, hogy a védett területek a NP Igazgatóságok vagyonkezelésébe kell hogy kerüljenek. Ennek szellemében született az 1995 évi XCIII tv. a védettségi szint helyreállításáról, melynek eredményeként mintegy 150. 000 ha védett természeti területet vásárolt meg a Magyar Állam több tízezer embertől. E területek között nagy kiterjedésben találhatók erdők is. Ugyan ennek az AB döntésnek a szellemében kellett volna átkerülni a védett állami erdőknek a NP Igazgatósásokhoz, de ez a mai napig nem történt meg. Mi a különbség egy TSz vagy magán, valamint a Magyar Állam tulajdonában levő védett erdő között? Semmi, csak az Állam (illetve képviselői) a könnyebb ellenállás irányába érvényesítette saját törvényeit. Könnyebb volt több tízezer emberen keresztülvinni földjeik megvásárlását, mint egy párszáz fős érdekközösséget alkotó erdőgazdasági lobbin az állami föld társadalmi célú hasznosítását.
A hatályos törvények érvényre jutásának több mint egy évtizede történő kijátszása (ideiglenes vagyonkezelői szerződés) valamint a párhuzamosan elfogadott két törvényből (a természet védelméről és az erdőről) csak az erdészeti igazgatási döntésekből fakadó termeléskiesés elfogadása, a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozások jogszerűségének folyamatos megkérdőjelezése mind-mind a rendszerben rejlő hatalmas ellentmondásokat feszültségeket, valamint azt is jelzi, hogy nem lehet pusztán igazgatási eszközökkel megteremteni a hatályos törvények érvényre juttatását. Ha lehetne, akkor az eltelt 12 év alatt miért nem működött?
Küszöbön áll az új vagyonkezelői szerződések megkötése, melyek aláírásával az erdészeti részvénytársaságok e vagyonértékű jogot hosszú távra (50 évre) kapnák meg. Az erdészeti részvénytársaságok esetleges privatizálásával, vagy egyéb gazdasági befolyás alá helyezésével e vagyon értékű jogok is elvileg megszerezhetők különböző érdekcsoportok számára.
Ennek még a lehetőségét is ki kell zárni. Amennyiben e vagyonkezelői szerződések aláírásra kerülnek, úgy 50 évre megszilárdul a mostani gazdálkodói forma és a gazdálkodás rendszere is. Most jött el az ideje, hogy új, a társadalom és a minket körülvevő élőhelyek javára, hosszú távú érdekeinek megfelelő döntések szülessenek.
Véleményünk szerint a védett erdőknek a funkcióját természetvédelmi és közjóléti vagy idegenforgalmi célokat szolgáló területekként kell meghatározni, mivel az elpusztításukból származó bevétel jóval kevesebbet hoz hosszú távon, mint fennmaradásuk esetén a természetvédelmi kezelés részeként végzett oktatás és idegenforgalmi hasznosítás. Ha olcsóbb és kifizetődőbb életben hagyni valamit, mint elpusztítani, akkor inkább ezt tegyük. A turisták és az állampolgárok ugyanis sokkal szívesebben hallgatják a madárdalos erdő zúgását, mint a motorfűrészekét. Ha pusztán közgazdasági szempontok szerint nézzük, akkor is jó és hosszú távú befektetés ezen erdők hasznosításának újszerű és a társadalom igényeivel összhangban álló megváltoztatása, rekreációs térségekké történő átminősítése.
A védett területeken történő speciális természetvédelmi kezeléssel, a természetkímélő fahasználati módok alkalmazásával, az idegenforgalmi, rekreációs hasznosítással a helyi lakosság bevonható a védett terület kezelésébe, nő a munkahelyek száma és az erdők jövedelemtermelő képessége, valamint erősödik a környezeti tudatosság is.
A tájidegen erdők átalakítása - védett területen - kiemelt feladat, amelyet az igazgatóságokra kell bízni. A javasolt változtatások jelentős költségvetési megtakarítást keletkeztetnek azáltal hogy:
– Nem kell a 19 zrt vezérigazgatóját és helyetteseit, igazgatótanácsát, felügyelő bizottságát és könyvvizsgálóját fizetni.
– Megszűnik a szakmán belüli ellentét és párhuzamosság, ami jelentős állami megtakarítást eredményez.
– A tervezés a privát szférába kerül, amely hatékonyabb, gyorsabb lesz, szakszerűségéről az állam szabályozó tevékenységének keretében tud gondoskodni.
– Megszűnik a párhuzamos tervezés, jelentős költségmegtakarítást eredményezve.
Az intézkedés várható politikai előnyei:
– a társadalom hite térhet vissza a döntés végrehajtásával, hiszen egyszer azt láthatja, hogy a jó ügy is győzhet (népmesékbe vetett hit)
– A közhangulat javulása a társadalmi igények jobb kiszolgálása által.
– A szolgáltató állam egyik kézzelfogható megvalósulási formája
– Állami költségek keletkeztetése nélkül a közjó szolgálata.
– Környezetvédő civil szervezetek évek óta folyamatos kérésének, követelésének teljesítése, bátor politikai lépés, amelynek kedvező hatása lehet e szervezeteken keresztül olyan intézkedések elfogadtatására, amelyek kevésbé lesznek népszerűek.
– Nemzetközi elvárások teljesülnek.
6.) Hazánk erdőterületeinek csak a 20 %-a áll természetvédelmi oltalom alatt, ezért elvárjuk, hogy ezen a területen elsősorban a természetvédelmi értékek védelme (fenntartás és megőrzés) kapjon elsőbbséget. A nem védett erdőterületen pedig többcélú és tartamos erdőgazdálkodást folytathatnak továbbra is az erdész szakma képviselői.
Az európai társadalmak igényei az erdőkkel szemben az elmúlt évezred vége felé alapjaiban változtak meg. Az erdők materiális javaival (kitermelt fa, mellékhaszonvételek) szemben mára fontosabbá vált az erdők közcélú -, védelmi, közjóléti, természetvédelmi - szolgáltatása. Magyarországon a társadalmi elvárásoknak megfelelő erdészeti igazgatás, kezelés még nem alakult ki, sőt, még a megszületett törvények alkalmazása is folyamatosan csorbát szenved az erdészeti igazgatási és gazdálkodói csoportok érdekei miatt. Az évtizedeken átnyúló halogató taktika az erdésztársadalmon belül is feszültségeket okozott.
Ezzel egy időben a nem védett erdőkben és fásításokban lehetőség van a korszerű és gazdasági célú erdőgazdálkodásra.
7.) Az utóbbi néhány évben a tűzifa termelés és a hőerőművek kiszolgálása arányaiban nagyságrendekkel megnőtt. Szükségesnek látjuk a helyi lakosság tűzifa igényének kielégítését előtérbe helyezni az erőművekben történő elégetéssel szemben.
Szabad-e az erdőnek egy hosszú idő alatt létrejött életközösség elpusztításának ennyire rövid távú, pillanatnyi érdeket szolgálni a harmadik évezredben, ráadásul védett területeken?
Az erőművekkel kapcsolatban ugyanaz történik, mint korábban, csak jelentős munkaerő kihagyásával. Korábban a kemény lombos erdőkből kikerült fatömeg egy jelentős része bányafaként feldolgozva lekerült a föld alá, s a felhozott szenet tüzelték el az erőművekben. Ma a termeléshez arányosan ugyanez a famennyiség egyenesen az erőművekbe kerül; egy-egy hektár erdő pár perc alatt eltűnik a levegőben, a
belőle mesterséges értékrend alapján képződött haszon pedig egy szűk érdekcsoport zsebébe kerül. Az Aggteleki Nemzeti Park Bioszféra rezervátumának területe azért nem kerülhetett át a NP vagyonkezelésébe, mert az ott termelt tűzifa mennyisége szükséges volt a Kazincbarcikai Hőerőművel kötött szerződés teljesítéséhez.
A megfogalmazott kormányprogramban kiemelt helyen szerepel az idegenforgalom fejlesztése, melyhez jelentős források állnak rendelkezésre a 2008-2013 közötti időszakban. E beruházások jelentős része a legkiemelkedőbb természeti és kultúrtörténeti értékeket magukban foglaló nemzeti parkokban várható. Képzeljük el, hogy mit ér, hogyan tölti be szerepét, és hogyan térül meg egy olyan erdős területen történt beruházás, ahol pár év múlva egy tarra vágott terület fogadja a látogatókat.
A világban mindenhol felértékelődtek az erdők védelmi és közjóléti szolgáltatásai, amelyek értéke legóvatosabb becslések szerint is négy-ötszöröse a kitermelhető faanyagnak. Az élő erdő sokkal többet ér, mint a kivágott erdő!
8.) Elismerés illet minden erdész szakembert, akik az állami erdők érdekében szolgáltak és szolgálnak.
Meggyőződésünk, hogy e szolgálat a közcélú erdőgazdálkodás keretében még eredményesebben végezhető. A kerületvezető erdészek visszakapnák az erdő védelméhez szükséges alapvető jogaikat és a társadalmi életben korábban megszolgált egzisztenciájukat!
9.) Örömmel tapasztalható, hogy az erdészeti felsőoktatás már felismerte az erdőkkel kapcsolatos társadalmi változásokat, hiszen 2007-ben már több természetvédelmi mérnök végzett Sopronban, mint erdőmérnök.
10.) Felhívjuk az erdők sorsáért aggódó állampolgárokat és közösségeket, hogy csatlakozzanak a Civilek az erdőkért mozgalomhoz!
Különösen számítunk a települési önkormányzatokra, természetvédő környezetvédő szervezetekre, a természetjáró mozgalomra a tájékozódási futókra, kerékpárosokra, lovasokra, íjászokra, falusi és ökoturizmusban, erdei iskola szolgáltatásban érdekeltekre, az erdőkért aggódó vadászokra, város és faluvédő egyesületekre, települési közösségekre, stb.
11.) Civilek az erdőkért kezdeményezésünket megküldjük a közjogi méltóságoknak a minisztériumok vezetőinek, valamint a média képviselőinek!
Kelt: Csákváron, 2008 augusztusában.