1931. november 16-án született a Somogy megyei Csombárd községben. Erdőmérnöki oklevelét 1954-ben szerezte Sopronban, ezt követően a Somogyvári erdészet erdészetvezetőjeként dolgozott. 1958. január 1-től kezdődően nyugdíjazásáig (1992) az Erdőmérnöki Kar oktatójaként dolgozott. Oktató- és kutatómunkáját az Erdőtelepítés és Fásítástani Tanszéken kezdte, ahol előbb egyetemi tanársegéd, majd 1961-től egyetemi adjunktus, 1967-től egyetemi docens volt. Kandidátusi fokozatát 1965-ben szerezte, „Az erdeifenyő csemete vízgazdálkodása és telepítési technológiája” címmel elkészített disszertációja alapján. A következő évektől kezdődően tevékenységében olyan szakterületek kaptak egyre nagyobb szerepet, amelyek az akkori erdészeti kutatásban és oktatásban addig egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen voltak jelen. Az erdőtelepítéstan témakörétől indulva előbb a védőfásítások, a parktervezés, az extrém termőhelyek fásítása témáiban publikált, majd az 1970-es évektől kezdődően a tájrendezés, a táj- és térségtervezés, a környezetértékelés módszertani fejlesztése került tudományos munkája középpontjába.
Az 1971/72-es tanév tavaszi félévétől kezdődően kezdeményezésére került bevezetésre az „Erdészeti tájrendezés és környezetvédelemtan” tantárgy, melyet aztán 1991-ig oktatott. Ugyancsak kezdeményezésére és vezetésével született meg az Erdészeti tájrendező és környezetvédő szakmérnöki szak, melynek első évfolyamán 1975-őszén indult az oktatás.
1976-ban Dobos Tibor – valamint az általa oktatott témakörök, tárgyak – átkerült(ek) az Erdőrendezéstani Tanszékre, ahol aztán tanszékvezetőként irányította az erdőrendezéstan, a tájrendezés és tájfejlesztés oktatását, valamint a számítástechnika oktatásának bevezetését.
1982-ben – akkor már beosztott docensként – Tájfejlesztési és Környezetgazdálkodási Kutatócsoportot hozott létre. Az 1982-89 között vezetésével működő kutatócsoport a természet- és tájvédelem területén (tájtervezés, tájesztétika, természetvédelmi értékelés illetve környezet- és természetvédelmi információs rendszerek kifejlesztése témáiban) végzett jelentős kutatásokat, melyek a Kar mai szakjainak tudományos megalapozásában is fontos szerepet töltöttek be.
Ezen időszakban számos tanulmányt, egyetemi jegyzetet publikált. Közülük kiemelkedő jelentőségű – addigi kutatásainak, fejlesztőmunkájának összefoglalásának is tekinthető – az a négykötetes szakmérnöki jegyzet-sorozata, melyet 1984-85-ben Tájrendezés és környezetfejlesztés címmel publikált (I. Ökológiai vonatkozások, II. Környezetvédelmi vonatkozások, III. Környezetértékelési vonatkozások, IV. Táj- és környezettervezési vonatkozások).
Kezdeményezésére az Egyetemi Tanács 1986-ban Környezetvédelmi Tanszéket létesített „a tájfejlesztés, tájvédelem, tájrendezés, környezetvédelem, természetvédelem oktatására”. Dobos Tibor e tanszék munkáját tanszékvezetőként 1991-ig irányította.
Tudományos munkásságát a több mint 100 publikáció, a Környezetgazdálkodás értelmező szótára, A környezetgazdálkodás az emberi lét alapja, valamint A természet védelme és a vadászat című könyvei jelzik. Bejegyzett szabadalmai a duzzasztott perlitben történő növénytermesztés témaköréhez kapcsolódnak. 1974-ben „Kiváló Feltaláló arany fokozat” kitüntetést kapott, 1989-ben az MTA a tudományok doktorává avatta. Pájer József (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)