Stasney Albert 1889. november 16-án született Déván. 1907-ben érettségizett a dévai főreálban. Egy évi katonai szolgálat után kezdte el tanulmányait a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolán, Selmecbányán, fémkohómérnök hallgatóként, melyeket 1912-ben fejezett be. November 1-jétől kinevezték az általa nagyon tisztelt dr. Fodor László tanársegédjének. 1917 márciusában tette le a fémkohómérnöki szakállamvizsgáit és fémkohómérnöki oklevelet nyert.
Oktatói munkássága 1914-ben az I. világháború miatt megszakadt, behívták katonának és súlyosan megsebesült. Mint 50 százalékos hadirokkant 1917-1918-ban másfél évig a Fischamendi Katonai Repülőgép és Motorgyár öntödéjében volt műszaki vezető. Itt nem kisebb világnagyságokkal dolgozott együtt, mint Kármán Tódorral és Asbóth Oszkárral.
A háború után visszakerült a selmeci főiskolára. Ekkor a főiskola vezetőségének döntenie kellett, hogy a főiskola Selmecbányán maradjon-e vagy magyar intézményként valamely magyar városban települjön le.
Thurner Mihály, Sopron város polgármestere megfelelő helyet biztosított a főiskola oktatóinak és hallgatóinak.
Az átköltözés irányítását Stasney Albert tanársegédre bízták.
Dr. Fodor László 1924-ben bekövetkezett halála után az ábrázoló geometria tanszék ideiglenes vezetésével bízták meg. 1925-ben adjunktus, 1926-ban főiskolai rendkívüli, majd 1932-ben főiskolai rendes tanári kinevezést kapott. 1934-ben egyetemi nyilvános rendkívüli,
majd 1937-ben egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. A tanszéket nyugdíjazásáig, 1963-ig vezette.
Stasney professzor legfontosabb feladatának az oktató-nevelő munkát tekintette. Az ábrázoló geometrián kívül oktatta még a műszaki rajzot és a géprajzot is. Előadásaira rendszeresen készült, állandóan új és gyakorlati ismeretekkel bővítette azokat. Előadásait a tőle megszokott következetességgel, szemléletesen és érthetően tartotta. Erős akaraterejére vall, hogy sérült keze ellenére kiválóan bánt a rajzeszközökkel.
51 éven át fáradhatatlanul és töretlenül végezte munkáját. Bánya-, kohó-, erdő-, faipari-, földmérő-, geofizikus- és geológus mérnökök sok generációja került ki keze alól, akik a gyakorlati életben jól megállták
helyüket. Tanítványai először az Ő oktatásán keresztül ismerték meg a mérnöki gondolkodásmódot és ennek rajzban való kifejezését. Igazi tanítómester volt. Okosan, céltudatosan bánt az ifjúsággal. Tudta, hogy nem az elnézés és a liberális módszer használ az ifjúságnak. Tudatosan alkalmazta azt a módszert, hogy feladatokkal kell ellátni a hallgatóságot és a feladat teljesítését meg is kell követelni. Előadásaihoz jegyzeteket, számos oktatási segédletet írt.
A sokrétű oktatómunka és egyéb elfoglaltsága mellett kutatómunkára is volt ideje. Ezekben elsősorban bányászattal és geofizikával kapcsolatos problémák foglalkoztatták, melyek grafikus úton, ill. ábrázoló geometriai módszerekkel is megoldhatók. Néhány téma: Két folyosó adott feltételek melletti összekötése, A vető esésvonalán lecsúszott terep vizsgálata, A geofizikával kapcsolatos munkája: Mesterséges rengéshullámokat
reflektáló sík térbeli helyzetének konstruktív meghatározása.
Az oktató-nevelő és tudományos munka mellett nagy lelkesedéssel foglalkozott a korszerű sokszorosítási módszerekkel. E célból mintaszerű könyvkötőrészleggel is rendelkező sokszorosító műhelyt létesített. Szívesen segített másoknak is. Részlet az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatójának leveléből: Professzor úr tervei alapján jobban és olcsóbban tudjuk előállítani a kötészetünkhöz szükséges aranyozóprést, s ez a munkát szebbé teszi, megjavítja és felgyorsítja. Fogadja Professzor Úr hálás köszönetemet..
1920-ban nősült. Házasságukból egy fiú és egy lány született. Fia a II. világháborúban elesett, lánya Miskolcon él.
Számos társadalmi szervezetnek volt tagja, így az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Frankenburg Irodalmi Körnek, a Soproni Városszépítő Egyesületnek, a Hadirokkantak Országos Szövetségének.
Munkássága elismeréseként 1953-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, majd az erdőmérnökképzés terén elért eredményeiért az Erdészet Kiváló Dolgozója kitüntetést, valamint az oktatásban és kutatásban elért eredményeiért egyesületünktől 1969-ben a Mikoviny Sámuel emlékérmet. 1962-ben az egyetemünk által adományozható legnagyobb kitüntetésben részesült, díszdoktorrá avatták. Ugyanebben az évben vehette át fémkohómérnöki aranyoklevelét Miskolcon.
1963-ban történő nyugdíjazása után is rendszeresen bejárt az egyetemre.
Stasney professzor 1971. szeptember 28-án halt meg, temetése október 4-én volt. Az Erdészeti és Faipari Egyetem aulájában ravatalozták fel, és innen kísérték utolsó útjára családtagjai, rokonai, az egyetem oktatói
és hallgatói, tisztelői, volt tanítványai, hogy kegyelettel mondjanak búcsút a kiváló professzornak. Dr. Pilissy Lajos okl. kohómérnök (Bányászati és Kohászati Lapok 139. évfolyam, 1. szám)