
1837-ben memorandumot dolgozott ki az osztrák és magyar állami erdők ésszerű szervezetéről, melyben az erdészeti szaktudást kiemelt fontosságúnak tartotta. Kidolgozta az 1852. évi osztrák erdőtörvényt, amely 1878-ig Magyarországra is érvényes volt. Nevéhez fűződik az Osztrák Birodalmi Erdészeti Egyesület és a Magyar Erdészegylet (Ungarischer Forstverien) megalakulása 1852-ben.
Az erdőrendezés tanárának történt kinevezése után (1835–1847) hamarosan megjelent négykötetes nagy összefoglaló erdészettana. A tanrend szerint az erdőrendezést a kurzus utolsó (harmadik) évében adta elő. Könyvében az erdészeti igazgatástant két fejezetre bontja: 1. erdőrendezéstanra és 2. erdészeti üzemtanra. Munkássága korszakalkotó jelentőségű, tanítása révén a hazai szakemberek megismerték az akkor legkorszerűbb erdőrendezést. A kincstári erdőknek a XIX. század derekáról fennmaradt üzemtervei arról tanúskodnak, hogy a hazai erdőrendezésünk jól profitált Feistmantel előadásaiból.
Az osztrák pénzügyminisztérium nyugalmazott osztályfőnökeként halt meg Bécsben, 1871. február 7-én.