2010. július 28. - Sok fajnak még a tápnövényét, vagy telelésének módját sem sikerült tisztázni. Újabb hasznos és szép könyv jelent meg az erdővédelem tárgykörében. Szabóky Csaba és Csóka György látványos és ízléses útikönyve – ahogy a szerzők aposztrofálják művüket – a kevésbé látványos lepkék rejtett világába kalauzol. A kétnyelvű (magyar-angol) kiadvány rovarhatározóként is megállja a helyét, hisz a jószágok (© - Csóka György) életciklusát, tápnövényét, életmódját is leírja. A szöveg mellett kitűnő fotográfiák mutatják be a valóságban apró lepkéket.
Aligha képezheti vita tárgyát, hogy a rovarvilág legnépszerűbb csoportja a lepkék rendje – olvasható a könyv bevezetőjében. A rovarászok legtöbbje - még ha aktuálisan éppen mikroszkopikus törpefürkészekkel, vagy ugróvillásokkal is foglalkozik - pályafutása egy korábbi szakaszában (de az is lehet, hogy egész életében) szinte bizonyosan hevülten lelkesedett a lepkékért. A népszerűségi listát ezen belül is jó eséllyel a nagyobb nappali lepkék, illetve a méretes, éjjel repülő fajok, mint például az arisztokratikus megjelenésű, gyors röptű szenderek vezetik. A képzeletbeli listán valószínűleg jócskán háttérbe szorulnak az aprócska molylepkék. Ezek ugyanis nehezen elkülöníthetők, többségükkel - éjszaka aktívak lévén - gyakran csak az autók szélvédőjén, apró foltok formájában, vagy a konyhában találkozunk. Ezek pedig nem azok a találkozások, melyek során könnyű lenne beléjük szeretni.
Egy rovarcsoport népszerűségét bizonyos fokig érzékelteti, hogy hányan foglalkoznak Vele. A molyok ebben a vonatkozásban is jócskán háttérbe szorulnak. Nem tévedünk nagyot akkor, ha azt mondjuk, hogy általában legalább 5-10 „nagylepkészre" jut egy „molylepkész". Legalábbis Magyarországon nagyjából ez az arány. Valahol igazságtalan ez, hiszen egyfajta mélyen bevésődött emberi értékrendet is tükröz: a feltűnő, a látványos, a csicsás megjelenés mindig előnyt élvez a szerény, visszahúzódóval szemben.
Ha azonban tudjuk hol és hogyan keressük őket, illetve „megfelelő nagyítású szemlélettel" közelítünk hozzájuk, akkor egy olyan csodálatos világ tárul elénk, aminek izgalmai sokszor felülmúlják a nagylepkékét. Megjelenésük, színük és mintázatuk, életmódjuk, táplálkozási szokásaik, túlélési trükkjeik elképesztően változatosak.
A molylepkék egyik legnépesebb családja a sodrómolyoké. Habár köztük néhány faj időnként és helyenként károkat okoz, többségük semmiféle gazdasági jelentőséggel nem bír. Míg az előbbiek életmódját viszonylag jól ismerjük, a többiek esetében finoman szólva is hiányosak az ismeretek. Sok fajnak még a tápnövényét, vagy telelésének módját sem sikerült tisztázni. Szóval bőven van még megválaszolatlan, izgalmas kérdés velük kapcsolatban. Ha valaki elindul megismerésük hosszú útján, akkor bizonyára rögös szakaszokkal is sűrűn fog találkozni. Az út végéig pedig akkor sem fog eljutni, ha ezer évig él. Ezt a tényt viszont ellensúlyozza az, hogy izgalmas látnivalóban biztosan nem fog hiányt szenvedni.
Ez a könyv tulajdonképpen egy kis fényképes útikönyv, mely segít eligazodni a sodrómolyok csodaországába tett utazás során. A két szerző ezekkel a sorokkal kíván jó utat a felfedezőúthoz.
Szabóky Csaba – Csóka György: Sodrómolyok - Az ERTI kiadása, felelős kiadó dr. Borovics Attila, Sárvár, é.n.