Faller Jenő bányamérnök Selmecbányán született 1894. szeptember 25-én.
Egyetemi tanulmányait Selmecbányán kezdte, de a háború miatt a mérnöki
oklevelet csak 1921-ben, Sopronban szerezte meg. Tatabányán és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt dorogi bányaüzemében dolgozott. Irányította azokat a kutatásokat, amelyek révén a nagyegyházi és a dudari szénmezők ismertté váltak. 1929-től Várpalotán üzemvezető, 1946-tól pedig az ugyanott székelő dunántúli szénbányászati kerület vezetője. Közben 1940-1946 között Bánfalván igazgatóhelyettes. 1948-1949-ben a szénipari központ vezérigazgatója. Sokat munkálkodott annak érdekében, hogy a Zirc-Dudar vasútvonal építése befejeződjön és a dudari szénbányászat rendelkezésére álljon. Az Észak-magyarországi bányászatban az Ő javaslatára alkalmazták elsőként a frontfejtést. 1950-től tanított, később Sopronban létrehozta a központi Bányászati Múzeumot, amelynek első igazgatója volt. Szaktanácsaival segítette a rudabányai, az ajkai és a salgótarjáni bányászati múzeumok létesítését. Tanulmányainak száma a háromszázat meghaladja, többségük a magyar bányászat múltjával foglalkozik. Helytörténeti kutatásainak központi témája Várpalota volt, sokat foglalkozott a város történetével. Ma is kiváló forrásként használhatók fel Csetény, Szápár és Jásd községekről készült monográfiái. 1966. december 23-án hunyt el Sopronban. Várpalotán utca és szakmunkásképző iskola vette fel nevét s az intézetben bronz mellszobra, Horváth Marietta alkotása látható, Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.