1869. december 9-én született Kiskinizsen Béky Albert erdőmérnök, a
mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora. Tanulmányait a selmecbányai
akadémián végezte. Oklevelének megszerzése után államerdészeti szolgálatba lépett. Néhány évig az erdőrendezés gyakorlatában, majd segédtanárként a királyhalmi szakiskolában működött (1896-1900). Később a szászsebesi, majd a kolozsvári erdőrendezőség vezetője, miskolci kerületi erdőrendező, 1929-ig Debrecenben erdőigazgató. Legtermékenyebb erdészeti szakírónk egyike, közel 200 szaktanulmány fűződik nevéhez.
Béky Albert kiváló gyakorlati erdész-szakember. Szolgálati idejének nagyobb részében a hegyvidéken dolgozott. Erdélyben nagy területen alkalmazta a felújító vágásos termelést a tarvágásos erdőgazdálkodás helyett. Miskolcon a sík és enyhe lejtésű gyepes erdőrészek kihasításával és elkülönítésével megvalósította a legeltetésnek az erdőből való kirekesztését. Foglalkozott az erdőrendezés, az erdőbecslés, az erdőértékszámítás, a természetes felújítás, a csemetenevelés, a legelőfásítás, a szakoktatás kérdéseivel. Munkásságának legértékesebb állomása Debrecen volt, ahol részt vett az Alföldfásítás megvalósításában. Útmutatása nyomán új erdők, alföldi csemetekertek létesültek, alföldfásító szakemberek nevelődtek. 1931-ben írta meg Útmutatás az Alföld fásításának munkájához című oktató kötetét.
1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia a mezőgazdasági tudományok doktora fokozattal tüntette ki.
1956. október 26-án halt meg Budapesten.