Belházy Emil erdőmérnök 1840. december 24-én született Besztercebányán.
Az Erdészeti Akadémia elvégzése után gyakornok, majd erdőpénztárnok
Vukováron és a szomszédos Illokon. 1868-ban Diósgyőrött, 1879-től Máramarosszigeten, 1880-ban a Földművelésügyi Minisztériumban kapott beosztást. 1881-ben főerdőfelügyelő, 1884-ben főerdőtanácsos és az erdőrendezési ügyosztály vezetője. Főleg erdőrendezéssel, erdészeti méréssel foglalkozott. A róla elnevezett speciális erdészeti mérőműszert szerkesztette.
Korának kimagasló képességű erdőrendezője volt.
Az Országos Erdészeti Egyesület közgyűlése 1886-ban megbízta az Erdőrendezéstan című kézikönyv megírásával. Az erdőrendezéstan kézi könyve. I. rész: Erdőrendezés 1895-ben került ki a nyomdából. A szerző az előszóban jelezte, hogy a könyvet egyaránt szánta tankönyvnek és gyakorlati kézikönyvnek. A második rész nem készült el a szerző halála miatt.
Kidolgozta továbbá azt a módszert, amely az 1879. évi erdőtörvény megjelenése után az üzemtervek készítésére kiadott miniszteri utasításhoz alapul szolgált. Az üzemterv elkészítésével kapcsolatban példával illusztrált dolgozatot tett közzé az Erdészeti Lapokban. Üzemterveinek hatósági példányai a megyei levéltárakban mindmáig fellelhetők, erdészettörténetünk egyik legbecsesebb és legfontosabb dokumentumai.
Budapesten hunyt el 1898. április 25-én.