ForestPress fotók
„Nem szerettük volna, hogy bárki is úgy érezze, legyőzték.”
A ForestPress ezzel az interjúsorozattal bemutatja az erdőtörvény megalkotásában közreműködő szakpolitikusokat.
Ezúttal a Gőgös Zoltánnal (MSZP), a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárával készített beszélgetést adjuk közre.
– Van-e kedvenc bakonyi kirándulóhelye?
– Igen, Bakonybél. Nagyon sokat jártunk és járunk arra a gyerekekkel is. De szeretem Huszárokelőpuszta környékét is.
– Vadászként?
– Nem vadászom. Apám vadászott, és sokszor magával vitt. Érdekes, de a vadászat nem vonzott. A nyarakat általában a Balatonnál töltjük – van egy kempingben telepített lakókocsink –, ezért inkább ősszel és télen járunk a Bakonyba. Szánkózni is ott szoktunk, a Bakonybél fölötti mészégetőknél. Ez nem egy kiépített szánkópálya, de vannak erre alkalmas területek. Van egy chopperem, imádok a fő- és mellékutakon motorozni.
– Milyen márkájú?
– Suzuki. Fantasztikus az az illatvilág, amibe az úton beleszalad az ember, például a medvehagyma virágzása idején. Az is félelmetes, ahogy beér az ember Farkasgyepűhöz: mintha egy hűtőszekrénybe futna bele. Érezhetően sokkal hűvösebb van. Nagyon kellemes érzés, főleg, ha az ember hosszabb útra indul, és bőrruhában van. Nagyon szeretem azt a vidéket.
– Ezek szerint kötődik ahhoz a tájhoz…
– Dabronyi vagyok, a dobai erdők is a Bakony erdeinek a nyúlványai, és gyermekkoromban, ötödikes koromtól, szinte minden nyáron, sokat dolgoztam bennük. Becslést, tisztítást csináltunk.
– Miért fordult az érdeklődése a megújuló energia, a biomassza felé?
– Egy olyan állami gazdaságnál dolgoztam majdnem húsz évig, ahol nagyon innovatív vezetés volt. Minden újdonságot kipróbáltunk. Az egyik legelső holland kazán nálunk üzemelt a hibridkukorica szárítóban. Amikor pedig lehetőségünk nyílt arra, hogy pályázzunk, akkor világbankos hitelből vásároltunk egy biomassza kazánt. A csutkát nem nagyon szerette a kazán, ezért vettünk aprítógépet és inkább faaprítékkal dolgoztunk. A gyümölcsösünkből és az erdeinkből kikerülő aprítékkal fűtöttük. Egy másik üzemünkben elhullott állatokat dolgoztunk föl, és ipari zsírral működtettük. Ez a mi szabadalmunk volt. Tehát ebből az időből – már a nyolcvanas évekből – származik ez a „fertőzöttség”. Láttam, hogy mi mindent lehet kihozni ebből. A vezetőnk, Csepregi professzor, is nagyon benne volt a biomassza témában. Egyébként a régi falusi porta nem dobott ki semmit, a kukoricacsutkától kezdve a szárig mindent felhasznált. A téli tüzelőt pedig összeszedtük az erdőben.
– Egyik parlamenti felszólalásában utalt arra, hogy az erdőtörvény jogszabály-alkotási folyamata „nem volt erőltetett menet”. 
– Két év…
– Még ennél is többet, öt évet emlegetnek.
– Igen, de az intenzív szakasz az két év.
– Ez a hosszú vajúdás előnyére vált a törvénynek vagy nem?
– Attól függ, melyik oldalról nézzük. Igyekeztem a minisztériumot végig középen tartani az erdőtörvény dolgában. Nem szerettem volna, ha a törvény irreálisan „zöld” lesz. De azt sem szerettem volna, ha nem veszünk figyelembe alapvető természetvédelmi érdekeket. Ez okozta, hogy a kompromisszum-keresésben nem szerettük volna azt a helyzetet előidézni, hogy bárki is úgy érezze, legyőzték. Azt gondolom, hogy a végeredmény közelít ehhez.
– Tehát sikerült középen tartani…
– Igen.
– A civilek ügyfélként való bevonása az erdészeti szakigazgatás számára nem elfogadható. Erről mi a véleménye?
– Azért, mert nem tudjuk, kik a civilek, kiket és mit képviselnek. Érdekes módon, ez az igény csak az erdőnél merült föl. Megkérdeztem azoktól, akik erőltették ezt a javaslatot, hogy a halászati vagy a növényvédelmi eljárási ügyekben is rész akarnak venni? Mert azok sem teljesen más dolgok. Azokat is szakemberek intézik, és nem gondolom, hogy mondjuk több ezer szereplő jogát csorbíthatja néhány – a dolgokat helyből elutasító – ember.
Látjuk, hogy’ meg lehet akadályozni, lassítani akár fejlesztési vagy más ügyeket úgy, hogy egyesek nem a közösség ügyét nézik, hanem bizonyos szűkebb körök érdekeit. Az esetleges szereplési kényszerről ne is beszéljünk. Természetesen, az adott helyen, aki érintett, például lakosként, az beleszólhat az ügyekbe. De nem hiszem, hogy a civileket szervezetként be kellene vonni. Nem is tudjuk pontosan, hogy kiket kellene bevonni. Nem tudjuk őket nevesíteni. Van, mondjuk száz ilyen – de állítólag sokkal több –, kértük, válasszák ki azt a kört, amelyikről úgy gondolják, hogy ért hozzá, és nem csak azért szólna bele, mert szerepelni akar. Ez a kiválasztás pedig nem működött. Így viszont megfoghatatlan a dolog. Ellenkező esetben bármelyik falusi egyesület bejelentkezhet ügyfélként és megakadályozhatja az erdőgazdálkodási folyamatot. Azt a rendszert, amelyben világos szabályok vannak lefektetve, és a tíz évre meghatározott folyamatba a hatóság nem enged beavatkozást. Ha valamilyen különleges esemény – természeti katasztrófa – következnék be, akkor viszont kötelező változtatni, de ezt bízzuk a szakemberekre, akiknek legalább annyira érdekük, hogy az erdő megmaradjon és szép legyen.
– A Natura 2000 területek ügye többször is fölvetődött a parlamenti viták során. Ezt az ügyet várhatóan újra napirendre kell majd tűzni. Ennek során a földművelésügyi tárcának milyen érdekérvényesítési lehetőségei lesznek?
– Ez a téma folyamatosan terítéken van. Még nem voltam ebben a beosztásban, de már korábban, képviselőként is jeleztem, mivel sokan megkerestek, hogy egy nagyon átgondolatlan és elkapkodott dologról van szó. Úgy gondolom, hogy egy kicsit kényszerből született mindez. Van egy rossz kiinduló helyzet: nagyon sok a kijelölt terület. Ezt sokan vitatják. Ha viszont így van, akkor el kellett döntenünk – és e téren szerintem jól érvényesítettük az érdekeinket –, hogy amíg mi ezekért a korlátozásokért nem tudunk fizetni, addig nem korlátozunk. Kivéve, ha nagyon indokolt esetről van szó. Ezt eddig tartani tudtuk. Viszont indítottunk – első körben – szántóföldi támogatásokat, madár és vizes élőhely, rét stb. védelmi programokat. A továbbiakban szándékozunk újabb területeken is hasonló programokat indítani. Remélem, hogy meg tudjuk találni a közös álláspontot ebben a dologban is. Ezt segíti majd a Mepar rendszer fedettségének a teljessé válása is.
– Az állami erdők teljes forgalomképtelenségének követelése szembe megy a gazdasági racionalitással. Milyennek tartja a kialkudott kompromisszumot?
– Született egy ésszerű kompromisszum. Megállapítottunk egy korlátot, hogy mekkora az a mérték, amely még elidegeníthető. Azt azonban nem akarjuk korlátozni, hogy például az életjáradék program kapcsán bekerült vagy a gazdálkodótól nagyon távol eső erdőterületeket ne lehessen eladni. A kicsit politikai ízű, teljes privatizációs korlát ésszerűtlen, és nem lett volna jó.
– Nagyon nagyok a várakozások az erdővédelmi szolgálattal kapcsolatban. Tudja majd teljesíteni ezeket az új szervezeti egység?
– A feladatrendszert elég világosan megfogalmaztuk a törvényben. Ebben a válságos időszakban sokkal több erdőforrásunk nem lesz. Azzal, hogy a jogi feltételrendszer megteremtődött, egy kisebb volumenben elkezdjük kiépíteni, és ha úgy látjuk, hogy érdemi hatása van bizonyos területeken – például a falopások terén –, akkor várhatóan lehet ebben a kérdésben mozgásterünk. Most tehát egy próbaidőszak következik azzal a kapacitással, amit most fizikailag és anyagilag megvalósíthatunk. Amennyiben tehát hozza azokat az eredményeket, amiket várunk, akkor lesz bővítési lehetőség.
– Mi a helyzet a „rokon” szervezetekkel: vadőrökkel, halőrökkel, mezőőrökkel, természetvédelmi őrökkel?
– Ők egymásra vannak utalva. Mi azt szerettük volna, ha nagyjából a természetvédelmi őrök jogosítványait megszerezve egy kategóriába kerülnek, ez részben sikerült is. Ha funkcionálisan egymás segítségére lesznek, akkor még hatékonyabb lehet a működésük.
– A Nemzeti Erdőprogram tizedik kiemelt területe a kommunikáció. Végül az erdőtörvénybe is bekerült egy passzus az erdészeti kommunikációról. Lesz erre valahonnan forrás?
– Az biztos, hogy ami az erdőt illetően európai uniós ügy, arra lesz, hiszen erre kötelezettségünk van. Hogy ezeket a forrásokat milyen helyekről szedjük össze, az valóban majd egy nemes feladat lesz a kollégák számára. A minisztériumnak is vannak forrásai a kommunikációra, és az erdő elég jó szintet – húsz százalék a területaránya – képvisel az ágazatban. Azt gondolom, hogy ebbe a tevékenységbe a magánerdő-tulajdonosoknak is be kell kapcsolódniuk. Azt sem zárom, ki hogy lesz ilyen témájú pályázat is. És azt sem feledhetjük el, hogy az állami erdészeteknek most is vannak ilyen típusú feladataik: közjóléti tevékenységet folytatnak, erdei iskolákat működtetnek, amelyek eleve jó kommunikációs lehetőségeket biztosítanak.
– Ennek két nagy hiátusa van, egyrészt az általános kommunikáció hiánya, hogy az emberek megtudják, Magyarországon nem csökken az erdőterület.
– Így van, hanem folyamatosan nő.
– De a közvélemény ennek az ellenkezőjét hiszi.
– Igen, ráadásul a hatóság által engedélyezett mennyiségnek csak a kétharmadát vágják ki.
– Az erdészet államigazgatási struktúrában elfoglalt helyét sokan át szeretnék rendezni. Ismertek a természetvédők ilyen irányú törekvései.
– Igen, ez időről időre előkerül, de ez most nincs napirenden.
– Az erdészet minisztériumon belüli presztízse az elmúlt évtizedek alatt nagymértékben csökkent. Korábban miniszterhelyettesi, államtitkári rang fémjelezte az erdészetet.
– Én úgy gondolom, hogy ha összevetjük a többi szakterülettel, semmivel sem nem kisebb rangú. Sőt, miután Természeti Erdőforrások Főosztálya működik, és ott nemcsak erdészet van, hanem sok minden, és ennek erdész a vezetője.
– Ez a helyzet elvileg bármikor megváltozhat.
– De előtte is erdész volt a vezető.
– Akkor Erdészeti Hivatal illetve Erdészeti Főosztály volt…
– Amikor létrehoztuk ezt a főosztályi struktúrát, ami a kormányzati reform szűkítési folyamatának része volt, akkor arra figyeltünk, hogy azon a főosztályon belül ez az egyik leghangsúlyosabb terület. Azt is tudni kell, hogy a területet igazgató szakállamtitkárától sem idegen az erdő.
– A védett erdőterületek átengedésében ugyan az agrártárcának nincs „vétójoga”, mégis milyen álláspontot képvisel az FVM?
– Megegyeztünk egy szakmai programban, ez a legutóbb mintegy 8 ezer hektár volt. Ez még valamennyivel bővíthető, nyilván megfelelő indokolással. De nem támogatnánk több százezer hektár védett erdő kezelői jogának átengedését. Amelyek átadása – például a területi elhelyezkedésük, szórvány jellegük folytán – indokolt, azzal egyetértünk. A szakmai véleményünk e téren világos.
– A rendezetlen erdők és az osztatlan közös tulajdon esetében lehetőséget ad az új erdőtörvény az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenységre. Megoldást jelenthet ez az áldatlan helyzet megszüntetésére, vagy ki kell várniuk a sok milliárdos költséget igénylő szétmérést?
– A szántóföldeken folyik ez a tevékenység, de úgy gondolom, hogy nem indokolt ezt fölgyorsítani. Nem látjuk ennek a hasznosításban jelentkező kárát. Akinek ez nagyon fontos, azt nyilván nem akadályozzuk meg a költségráfordításban. Ebben a gazdasági helyzetben nem tartom kiemelt állami feladatnak, hogy az adófizetők pénzét erre fordítsuk. Ami most a törvényben van, az egy próba, azt gondolom, hogy segíthet a vitás kérdések megoldásában. Zétényi Z.