A tűzifáról, aprítékról, pelletről, bioáramról és az „ördögtől való klímagyilkos” fosszilis gázról

Dr. Mátrabérci Sándor írása a tűzifáról (Gondolatok a IV. Orsz. Erd. Konferenciához, Erdészeti Lapok, 2010. nov.) Mizik András kollégában ébresztettek gondolatokat  (Gondolatok gondolatokat ébresztenek, EL 2011. január), melyeket talán érdemes lenne, ha kissé szélesebben is kitekintő perspektívából még tovább gondolnunk. A  tűzifáról
 
Mátrabérci Sándor kollégánk tömören foglalta össze, miként „lényegült át” a „tűzifa, rostfa, forgácsfa, papírfa és gyakorta a rönk is 2 m hosszban hasítatlanul „biomasszává”, amelyből 50 százalék körüli víztartalommal szemrebbenés nélkül 20-30 százalék közötti villamos hatásfokkal „zöldárammá” füstölnek el évi kb. 1,5 millió m3-t. (Itt jegyezném meg, akadt olyan közismert, egykor közszereplő erdőmérnök kollégánk, aki erre a számra azt nyilatkozta egy napilapban, hogy ez a hatásfokra vonatkozó érték nem igaz.) Mátrabérci S. megállapította, hogy a 2004-es lakossági ár, mára négyszeresére, 16 000 Ft/m3-re emelkedett. Több erdőgazdaságnál is ez már 18 000Ft-ot is eléri. Tegyük hozzá, hogy az erőműveknek ez lényegesen olcsóbb, az atrotonnás átvételi árból visszaszámítva kb. 12 000 Ft/m3 erdei rakodóra vonatkoztatva. Egy ilyen diszkrimináció, a nyugati világban aligha maradhatott volna életben. Feltehetnénk a kérdést milyen törvényi alapon különböztethetik meg ilyen kirívó mértékben az (egyelőre még) köztulajdonban levő erdőgazdaságok a tűzifavásárlókat, és kötnek kivételezett jogokat, előnyöket hosszú távra is biztosító szerződéseket a biomassza-erőművekkel? Milyen törvényben biztosított jogalap van egyeseknek 40-50 százalékos „árelőnyt” biztosítani, víztartalom levonására? Azt is egyoldalúan megsaccolva és megsarcolva? Vagy a lakosság is levonhatja vagy az erőművek sem. Míg az erőmű megközelítőleg 12 000 Ft/m3 áron juthat hozzá, addig a lakosság 17-18 000 Ft/m3  erdei rakodóáron,  50 százalék vizet is megvásárolva és hazafuvarozva. Így már az összevetésben az erőművi és a lakossági árkülönbözet túllépheti az 50 százalékot is.

A Bajor Államerdészet esete a kereskedelmi tisztességgel
Néhány éve a bécsi Kartellbíróság az Osztrák Faipari Szövetség által kezdeményezett eljárás során megtiltotta a Bajor Államerdészetnek, hogy a továbbiakban a Klausner Csoport fűrészüzemeit más vevők áraihoz képest 5 százaléknál is olcsóbban szolgálja ki. Az említett tiroli cég öt fűrészüzemét Németországban üzemelteti, sőt a Bajor Államerdészet sem osztrák fennhatóságú. Azért volt szükség az üggyel az Osztrák Kartellbírósághoz fordulni, mert a német fűrészipar képviseletének a Klausner cég privilegizált faellátásával kapcsolatos kifogása nem talált meghallgatásra. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy nem a Kartell-törvény, hanem a Helyi Ellátásról szóló törvény alapján kell eljárni. A Kartelltörvény alapján bizonyítani kellett volna a Bajor Államerdészet meghatározó piaci szerepét, míg a Helyi Ellátásról szóló törvény alapján csak a kereskedői tisztességet (helyes magatartást) kell vizsgálni. A Kartellbíróság szerint a Bajor Államerdészet nem tanúsított kereskedői tisztességet, és a Klausnernek megengedhetetlen árelőnyt adott. Sőt hosszú távú szállítási szerződést is kapott, a versenytársak viszont kizárólag rövid futamidejű szerződéseket köthettek az állami erdészettel. A Kartellbíróság kimondta, hogy a nagy szállítási (eladási) tételekre adott árengedmény még a nagy tételben vásárló ügyfél megtartása érdekében sem elfogadható, ugyanis a Helyi Ellátási törvény céljai szerint nem tekinthető megvédeni valónak, mert ez erősítené a koncentrációt, aminek éppen ellene szeretne hatni a helyi ellátásról szóló törvény. Az USA kereskedelmi törvénye is előírja, hogy az eladó nem tehet ilyen mérvű különbséget a kis és nagy vevő között. A kis vevő is azonos elbírálásban kell, hogy részesüljön. Érdekes lenne egy próbapert indítani valakinek itthon is.
A hazai erőművek a kb. másfél millió m3 fa elfüstöléséért, és vele együtt a több százezer tonna víz elgőzölögtetésért szinte 100 százalékos állami támogatást kaptak, kapnak, hiszen az erőművek átalakításához vásárlásához, az átvett áramért, és végül a az „energiaültetvények” létesítéséhez is közpénzeket vesznek, nyíltan vagy burkoltan igénybe. Míg a lap- és lemezipar „maradványai” az általa történő fafelhasználás után semmit. A faiparban alacsony értékű faanyagból jelentős hozzáadott értékű terméket állítanak elő, miközben legalább 30-50-szer több embernek képesek munkát adni, mint az esztelen „bioáram” termelés, 3-3,5 százalék úgymond „sötétzöld” áram előállítói! A faipari cégeknek a piacon versenyezni és kockáztatniuk kell, mindez a másik oldalon államilag kiiktatva és a biztos nyereség hosszú távra bebetonozva.
Az Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT) 2005. szeptember 28-án megtartott üléséről:
”1./ napirendi pont: Tájékoztatás a megújuló és a kapcsolt termelés áramdíjon keresztül történő támogatásának alakulásáról, különös tekintettel a VET (Villamos Energia Trv.) 2005. szeptember 1-jei módosítására.
(Az előadás anyaga megtalálható volt a MEH honlapján a Fogyasztói oldal EÉT menü pont alatt.)
„Békés György (MEH): A kötelező átvétel rendszerében az, hogy a villamos energiát, amit valamilyen módon megtermelnek, kötelező átvennie valakinek, maga egy támogatás, hiszen a termelő nincs kitéve a piac folyamatainak, garantált a vevő. A másik támogatási forma, ami konkrétan pénzben mérhető, hogy a kötelező átvétel olyan áron történik, mely a jelenlegi piaci árnál biztosan magasabb.”  Ma az európai piacon nincs villamos energiahiány, kb. 13-14 Ft/ kWh nagykereskedelmi áron  kínálják. A „bioáram” átvételi ára itthon 30 Ft/ kWh körül van.
 Ki fogja ezt az értelmetlen „erdőégetést” unokáink előtt igazolni és hogyan?
Miközben mindent elborítanak a műanyag csomagoló eszközök a fából készült csomagoló-eszközökre termékdíjat vetünk ki. Nem az lenne az értelmes cél, hogy lehetőleg minél nagyobb hozzáadott értéket állítsunk elő a fából? Félreértés ne essék, ahogy a könyveknek, úgy a fának is megvan a maga sorsa. Így az is hozzátartozik, hogy a fát elégessük. De, még a neandervölgyinek is bizonyára több esze volt, aligha égette el 40-50-60 százalékos víztartalommal. Az akkori szellemi kapacitásával, még  ma sem jutna eszébe ilyen víztartalommal tüzet gyújtani klímavédelem címszó alatt. Szerencse, hogy nem jutott ősünk eszébe, ha nem a barlangjában rak tüzet, hanem az erdőben, vége a jégkorszaknak. (Utalás a CO2 megtévesztő klímamelegedést okozó hamis hisztériájára.) Manapság a fát, néha még Juli néni jancsi-kályhájában is legalább dupla hatásfokkal égetné el, közpénz felhasználása nélkül, és azt se felejtsük el, hogy Juli néni legalább 50  százalékkal magasabb áron vásárolja a tűzifát, mint a klímakatasztrófa-elhárító erőművek. Viszont Julis néni azt sem tudja mi az a CO2 kereskedelem. Négyszer dotáljuk a zöldáramot. Egyszer a kötelező áramátvétellel, egyszer kWh-ként, egyszer meg elbújtatva az atrotonna mögé, negyedszer az energia-ültetvények lilaködös víziójával. Hol dugják ilyenkor a fejüket a homokba a versenyhivatal meg a zöld barátaink?

Azt is tisztáznunk kellene mi az az erdei hulladék?
 
El kéne fogadnunk (még, ha nehéz is megérteni)  az erdőben, csak az a hulladék, amit a „természetszerető" látogatók ott „felejtenek". Mivel a szakmában a különböző erdőtípus talajok ki- és átalakulási folyamatát is „talaj-evolúciós" fejlődésnek nevezik, mit látnánk ma, ha elődeink is a mai felfogás szerint gondolkodtak volna, és mindent kigereblyéznek az erdőből, a vágásterületről, ahogy azt ma egyesek szeretnék. Ma már a  „zöld” barátaink helyett, helyenként csak a szél járna az egykori erdők helyén. Én még úgy tanultam 100 év 1 mm termőréteg. Meg kellene követelni, meghatározott mennyiség visszahagyását. Törvényben! Az „energiafűz/nyár" meghatározás is megtévesztő, ugyanis azt az információt hordozza, hogy sikerült kinemesíteni egy speciális fűz fajtát, mert a természetben, erdőben található fák, fűzek, nyárak stb. energetikailag nem lennének ugyanolyan megfelelőek. Megítélésem szerint egy-két dologra még fel kell készülnünk, pl. hogy a fatüzelés környezetvédelmi szempontból aggályos! Nem elhanyagolhatóan. Ez paradox módon leginkább a lakossági kategóriába tartozó kazánokat is érinti. Még a korszerűeket is. Pedig ezek elvileg magasabb hatásfokkal képesek hasznosítani a tűzifát, mint a jelenlegi villamos erőművek. Nem látom megkerülhetőnek a fatüzelés további, jelentős elterjesztése esetén (vagy még előbb) a hamu kezelésének, elhelyezésének problémáját sem. Valamint a kéményen át távozó veszélyes hamu és finom porrészecskék veszélyessé fokozódó koncentrációját. Amennyiben csak a lakossági (háztartások) további 10-20 százaléka átállna fafűtésre, már ez önmagában nagyon komoly fejtörést fog okozni. Már az elmúlt 2 télen is a Környezetvédelmi Minisztérium a szezonban többször riasztást adott ki és felszólította a lakosságot, hogy lehetőleg kerülje a fatüzelést. Pont a por az, ami bármilyen kis koncentrációban is egészségre ártalmasnak minősül. A szilárd biomasszát csak szűrővel ellátott tüzelőberendezésekben szabadna égetni. Az EU-ban már hallatják hangjukat ezek a törekvések.

A faaprítéktüzelésről
A faaprítéktüzelést és a tüzelési célú aprítékféleségeket nyugaton már szabványosították. Az osztrák ÖNORM M7133 szabvány az aprítékokat elsősorban méret és nedvességtartalom szerint csoportosítja, de megadja a halmazsűrűség (térfogatsúly) szerinti osztályozást, valamint a hamutartalommal, idegenanyag-tartalommal és a vizsgálatokkal kapcsolatos előírásokat is. Itthon ilyen szabványról nem tudok. Ha, azt szeretnénk, hogy elterjedjen  a lakossági felhasználása, nyilván szabványosítani kell majd a megengedett víztartalmára vonatkozóan is.
A mikotoxinok egy komoly problémát jelentenek. A nedves  biomasszahalom természetes száradása alatt ideális helyszíne több száz gomba és baktérium faj fejlődéséhez, amelyek nagy része veszélyes az emberek és az állatok egészségére. Nyilvánvalóan a nedves apríték szárítására nem alkalmasak a lakóházak pincéi, kamrái, udvarai semmilyen formában. A szárításnak nyílt, szellős területen kell történnie vagy költséges szárítókban. Az ÖNORM 7133 szerint a 30 százalék feletti víztartalom esetén már csak korlátozottan tárolható. 35 százaléktól pedig csak néhány napig. 35 százalék nedvességtartalom felett tárolva a beindult lebomlási folyamatok miatt néhány hét-hónap alatt szárazanyag-tartalmának akár még a 30 százalékát is elvesztheti. Továbbá az intenzív spóraképződés miatt egészségre ártalmas anyagként kell kezelni! Előbb-utóbb itthon is a faapríték árát annak fűtőértéke kell, hogy meghatározza. Ilyen feltételek esetén kialakuló ár messze meg fogja haladni a mai „szabályozatlan” árakat. Ha csak a jelenlegi  atrotonna ár 10-20 százalékot emelkedne, és a gáz ára marad, vagy 10-15 százalékot csökkenne (ez 2-3 éven belül az előrejelzések szerint bekövetkezik) már elkerülhetik egymást. Hogy a jövőre nézve bárki tervezni tudjon, ahhoz a legelső és legsürgősebb teendő lenne az apríték körüli szabványosítási teendők elvégzése. Nem kifelejtve, sőt előtérbe helyezve a tárolásra vonatkozó szigorú egészségügyi előírásokat is. Akkor még a nyers apríték 1-2 hétnél tovább történő tárolásának közegészségügyi korlátait ne is említsem. Szóval van még mit megoldani mielőtt az orosz Gazpromot sírba vinné a biomassza hazai tömeges elégetése. Itthon az aprítéknak csak akkor lehet esélye jobban elterjedni, ha annak szakmai, jogi (szabvány) hátterét is megteremtették, ami egyúttal rögzíteni is fogja a standard (fizikai) jellemzők mellett a nedvességtartalmat is. Jelen pillanatban az apríték - főleg a favorizált „energiafűz”(?) - (ekkora butaságot még leírni is fizikai fájdalom) fűtőértéke az 5-6 MJ-tól bármi lehet. A nagy kérdés, ekkor mi lesz az apríték ára a gázhoz képest, ha már nem lehet fradikolbászként (=mindent bele) piacra vinni. Tartok tőle, hogy nem annyira a gázt fogja kiváltani a lakosságnál sem, hanem többnyire az eddig hasábfával fűtők fognak áttérni az aprítékra. Tehát a többség nem kizárható, hogy  fáról fára vált. Ma is nagyjából annyi tűzifa fogy, mint a vidéki falvakba történt gázbevezetések előtt. Természetesen lehet és kellene is törekedni a sarangolt fa nagyobb mértékű alkalmazására az energetikában (de ezzel együtt másutt is) de korlátai vannak. A korlátot pedig nem (elsősorban) a fa rendelkezésre álló mennyisége fogja jelenteni, mert a jelenleginél még több tűzifát is égethetne a lakosság, hanem az ár és a piac mellett még a technikai és a beruházási korlátok is. Jelenleg becslésem szerint a háztartások kb. 15-20 százaléka tüzelhet fával. A távhőszolgáltatás fejlesztésével és jobb hatásfokú egyedi fűtések kialakításával 8-10 éven belül elméletileg elképzelhető, sokkal több háztartást (több százezres nagyságrendben) tudnának a magyar erdők kiszolgálni, de lehet, hogy ehhez már a rózsaszínű szemüvegünket is fel kell tenni hozzá. Meg belekalkulálni, hogy évente a „félhivatalos” nyilatkozatok szerint az illegális fakitermelés = lopás évek óta stabilan 300 000 m3 körül van. Amennyiben  a lakosság is az erőművi beszerzési áron, vagy legfeljebb 5 százalékkal magasabban jutna hozzá, korlátoznánk az erőműben eltüzelhető fa mennyiségét, (akár átmérő-limittel is) lehetne gondolkodni, keresni a váltás lehetőségét, módját állami támogatás nélkül is. Ha az erdőgazdaságoknak jó üzlet a jelenlegi áron eladni az erőműveknek, és „nem üzlet” visszaszerezni az elvesztett exportpiacokat, akkor nyilván  nem lehetne veszteséges a lakosságnak is egy hasonló árképzés. Feltehetőleg kompenzálhatná a megnövekedő piaci igény az esetleges, de egyáltalán nem törvényszerű kiesést. Jelen helyzetben joggal merül fel, hogy a jelenlegi monopolhelyzetben, a lakossággal fizettetjük meg az erőművek felé történő jóval alacsonyabb árképzés, kieső bevétel egy részét.
Semmilyen hírverés nem ér semmit, ha a piac el van torzítva. Az ár már önmagában is elegendő hírverés lenne. Ha a gáznak a jövőben nagyon komoly versenytársának szánjuk a dendromasszát, akkor az igen nagy valószínűséggel, zömében csak az apríték lehet, de jelenleg én úgy érzékelem még nincsenek meg a feltételei. Az ország „gázosítása” során a háztartások 90 százalékába lett bevezetve a gáz. Egyedül Hollandia előz meg bennünket, ott ez a szám 100 százalék. Az utánunk következők 30-40 százalékkal lemaradva. Most kezdik rohamléptekkel kiépíteni a hálózatukat. Németországban, 2009-ben 660 000 db fűtőberendezést adtak el. Ennek 70,1 százaléka környezetkímélő földgáztüzelésű kazán volt. A pellet, apríték, hasított tűzifa-égető berendezések együttesen, mindössze 3,1 százalékot tettek ki. Elgondolkodtató.
Ha, a politika őszintén gondolja a fosszilis energiáról a megújítható, és korlátozottan újratermelhető (s nem megújuló! legfeljebb megújítható) energiára való átállást, akkor a szükséges szabályokat és törvényeket is meg kell alkotnia, amelyek a szállított bioenergia igazságos megfizetéséről gondoskodnak.

Az erőművi fatüzelésről
 
Az „energiaültetvények” aprítékjának fűtőértékét max. 9-11 MJ/kg-mal szabad kalkulálni 35-40 százalék víz mellett. 50 százaléknál már csak 7 MJ. Betakarításkor min. 50 százalék (de inkább 60 százalék) a víztartalom. A gáz fűtőértéke 34 MJ/m3. Tehát  3,5 kg apríték = 1 m3 gázzal a fűtőértéküket számba véve. Egy gáztüzelésű erőmű hatásfoka legalább 2x-szer olyan jó, mint egy fatüzelésű erőműé (nem kapcsoltan is 50-60 százalék).  Azaz, a 3,5 kg apríték-szükségletet meg kell még szorozni 2-vel, így ebben az esetben már 7 kg apríték = 1 m3 gázzal fűtőérték és erőmű-hatásfok alapon. 1 m3 gáz a nyugat-európai szabadpiacon (tőzsdén) a nagyfogyasztók számára cca. 60 Ft/m3. Az ukrán-magyar határon 65-70  Ft körül van. Hogyan lesz a konyhai gázcsapnál 120-130 Ft/m3 az már más lapra tartozik. Ha, az adófizetők pénzéből szemérmetlenül támogatott biomassza erőműveknél 20 000 Ft/att–val kalkulálunk, akkor fűtőérték alapon még akkor is, belekalkulálva a beszállítási költséget = kb. 98-100 Ft-os aprítékköltség áll szemben a 60-70 Ft-os gázköltséggel. Magyarán a jelenlegi villamos erőművi fatüzelésnél apríték 2,88 Ft/MJ körül, míg ugyanez az energiamennyiség  gáztüzelésnél  1,91 Ft. Tehát a gáz költsége csak 66 százaléka a fáénak. Gondolta volna valaki is? Egy gázerőmű beruházási költsége német adatok szerint 130 000 Ft/kW, míg egy biomasszaégetőé 700 000 Ft/kW. Azaz több, mint ötszöröse! Ennek közpénzből, adókból való támogatására vállalunk törvényi kötelezettséget a megtérüléséig.  Ésszerű ez? Hasznos ez a társadalom és unokáink számára?
Tisztelt akadémikusaink és politikusaink, ki fogja ezt a pazarló őrültséget, és egyáltalán nem környezetkímélő 3 százalék bioáramőrületért  unokáinknak megmagyarázni és hogyan?
 
Landwirt und Forstwirt als Energiewirt (konferencia, 2004. Klagenfurt):
„Számos aprítéktüzelő berendezésben relatíve nedves aprítékot égetnek el. Mérnökök és politikusok dicsőítik magukat, hogy erőműben a friss termelésű aprítékot el tudják égetni, anélkül, hogy arra gondolnának, hogy ez nem más, mint a nagy értékű biomassza nagystílű elpazarlása! Ezért kell mindenkinek, de mindenek előtt a politikusoknak feltenni a kérdést, vajon és milyen hosszan engedhetik meg maguknak az ilyen masszív pazarlását a megújuló energiának, tekintettel az üvegházhatásra és ezzel együtt járó klímaváltozásra. Egy gyors szemléletváltásnak kell bekövetkeznie a jelenlegi energiapolitika radikális megváltoztatásával, a fosszilis energia, fűtőolaj, szén (megj.: a gázt nem említi!) radikális megtakarításával és a megújítható bioenergia tömeges bevetésének gátat vetni!”
Ettől függetlenül én is úgy gondolom, a fa sohasem fog kiszorulni a tüzelőanyagok sorából, de remélhetőleg mihamarabb a nagyerőműi  villamos áram hazai előállításából igen. Ez lenne nagy vonalakban az erőművi oldala az ügynek.
 
Nézzük a lakossági oldalról
 
Ez már valamivel kedvezőbben fényezhető. Egy lakossági kondenzációs gázkazán 105-110 százalék hatásfokkal is égetheti a gázt. Szezonálisan 95 százalék feletti hatásfokra lehet képes mindenképpen. (Az sem lényegtelen, hogy harmada-ötöde az ára egy spec.fatüzelésesnek.) Magánzó földi halandó, (erőműveken kívül) nem fog venni 20 000 Ft/atrotonna áron a jövőben  aprítékot. Ennyibe kerül a plebsz számára 1 m3, 50 százalék vizet tartalmazó hengeres tűzifa hazaszállítva. De, legyen otthon 20 000 Ft-ért 1 tonna legalább 50 százalék nedvességtartalom mellett, „ismeretlen” összetételű aprítékunk is. Amennyiben ezt égethető, ésszerű víztartalomra akarjuk leredukálni, akkor 20-22 százalék nedvességtartalom mellett (de hol tudják ezt tömegesen és mennyi idő alatt leszárítani, főleg cellulóz lebomlási veszteség nélkül?) akkor kalkulálhatnánk 13 körüli MJ-lal (a fűtőérték a fafajtól, kéregszázaléktól és a tüzelő méretnagyságtól stb. is függ). Mivel legalább 20 százalék szárítási veszteség és esetenként 6 hónap alatt  még kb.5-10 százalék tárolási/minőségi veszteség is felléphet, máris 26-28 000 Ft/t árnál tartunk, ami még kedvezőnek is mondható. Egy aprítéktüzelésű, korszerű kazán prospektusa szerint 90 százalékos hatásfokú, pelletkazánból sem sikerült szezonálisan 75-78 százaléknál több hatásfokot kicsiholni (Deutsche Warentest Institut). Akkor fűtőérték alapon 2,6 kg apríték egyenértékű 1m3 gázzal. Tehát 2,6 x 28 Ft/kg x 1,3 ~100 Ft aprítékköltség áll szemben kb. 120-130 Ft gázzal. Abban az esetben, ha 20-22 százalék nedv. tatalmú és nem számolunk tárolási költséggel és veszteséggel. Mindez 30-35 százalék víztartalomnál már semmissé válik. A döntéshez még egy nagyon fontos szempontot is számba kell vennünk.
 
A lényeges különbség most következik:
 
Kondenzációs gázkazán 2-300 000 Ft és használati melegvizet (HMV) is ad. Egy korszerű fatüzelésű 1-1,5 millió. HMV-vel közelít a 2 millióhoz. Ha, majd a lakosság is levonhatja a víztartalmat ugyanúgy, mint az agyondotált erőmű, és esetleg azonos áron juthatna hozzá, még akkor sem biztos, hogy lehet elkezdeni gondolkodni, hogy eléggé motiváltak-e  = gáz vagy apríték? Az egymilliós beruházás megtérülése nem valószínű, sőt kizárható a fatüzelésű kazán élettartama alatt. Egy éve nyitották meg Bécsben a Blaue Laguna nevű készház parkban az Energiavilág bemutatót, amely interaktív technikával ad tanácsokat az új házat építőknek, valamint a felújítóknak is. A konferencia és bemutató egyértelmű üzenete az volt, hogy nem a fűtési mód váltása hozza meg a kívánt eredményt, hanem a hőszigetelés. A kiállítás bemutatta, pl. hogy a falakat milyen anyagokkal, milyen vastagságban szükséges hőszigetelni, és, hogy a 3 rétegű üveggel ellátott ablak kevesebb energiát enged ki a szabadba, mint a 20 évvel ezelőtti téglákból épített falak. Rávilágítottak arra is egyszerű számításokkal, hogy pl.: a hazai pelletkereskedőink reklámjai, miszerint fűtsön a gázár feléért pellettel, durva szemfényvesztés. A pelletfűtés egy fillérrel nem olcsóbb a gáznál, sőt költségesebb. A bemutatón kiderült: Alsó-Ausztriában például, ha egy szülőkből és két gyerekből álló család éves jövedelme nem haladja meg a 62 ezer eurót, akkor 30 ezer euró összegű, 1 százalék kamatozású hitel jár az építéshez, 27,5 éves futamidővel. Ehhez további kedvezményes hitelt lehet felvenni attól függően, hogy mennyi energiát fogyaszt a ház. Ezzel is a szigetelés elsőd- legességét kihangsúlyozva. A fatüzelés további elterjesztéséhez, nem valószínű, hogy elegendő lesz gázválsággal, emelkedő gázárakkal bombázni a laikus kisfogyasztókat. Ennél sajnos sokkal több kellene. Kiotó éppen a gáz útjában álló versenyképes alternatívákat takarította el az útból, mert akiknek majd be kell tartani az emissziós vállalásokat annak nincs más választása, mint a gáz! „A gáz kínálati többlet növekedése várható a következő években is. A kereslettel nem fedezett, kihasználatlan termelőkapacitás 2015-re elérheti 200 milliárd köbmétert világszerte – állítja az IEA (Nemzetközi Energiaügynükség).
Sőt, a földgázt exportáló Hollandia több ezer megawatt kapacitású,  több blokkból álló szénerőművet épít Rotterdam kikötőjében az olcsó dél-afrikai és ausztrál import szénre. Németországban több, mint 20 szénerőmű áll építés és tervezés alatt. Három éve Alsó-Szászországban egy falut telepítettek át új szénbánya nyitása miatt. A falu több száz éves templomát több millió eurós költséggel görgőkön utánuk vontatták az új/szomszédos faluba.
Ettől függetlenül a fáknak az (is) a sorsuk, hogy évezredek óta tüzeljük és a jövőben is így fog történni. Csak remélni lehet nem egészen úgy, ahogy azt jelenleg egyes dilettáns energiapolitikusok, közgazdászok, pénzügyi befektetők  szeretnék balga módon az országra rákényszeríteni. Sajnálatos, hogy ezt még 5 év folyamatos figyelemfelhívása után sem lehetett világosan megértetni. Jelenleg az itthon még trendi biomasszaőrület miatt nem elfogadásra, de legalább megértésre gondolnék. Mahatma Ghandi gondolataival zárva, vagy remélhetőleg egy előremutató jellegű eszmecserét éppen megnyitva:
„A világ elegendő forrással rendelkezik, hogy kielégítse mindenki igényét, de nem eléggel mindenki kapzsiságának kielégítésére." Istvánffy László