ForestPress fotók
2012. november 11. - Beszélgetés Varga Lászlóval, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatójával
A vezérigazgató szülei Keszthelyen, az erdőgazdaság központjában dolgoztak. Az erdőgazdaság udvarán nőtt föl, 16 éves koráig ott lakott szolgálati lakásukban. Ezer szállal kötődik tehát az erdőgazdasághoz. Amikor Sopronba került az egyetemre, tanulmányi szerződést kötött a vállalattal, így természetes volt, hogy amikor elvégezte, 1982-ben ott kezdte a munkát. 1982 szeptemberében hét hónapos kötelező katonai szolgálatra vonult be, ezután 1983. április 1-jén került a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Devecseri Erdészetéhez. Ott végigjárta a szakmai ranglétrát, félév gyakornokoskodás után kinevezték aprítéktermelési műszaki vezetőnek, majd 1984 novemberében átvette a fahasználat irányítását is.
1992. november 16-án kinevezték erdészetvezetőnek.
1999. augusztus 28-ig dolgozott ebben a munkakörben, amikor is az akkori vezérigazgató nem tartott igényt a további munkájára. A munkaügyi pert megnyerte, mégis 2000-től az Állami Erdészeti Szolgálatnál folytatta pályafutását. Tíz évet húzott le erdőfelügyelőként Veszprémben. Ma is szívesen gondol az ott eltöltött évtizedre, a munkatársakra, és különösen azokra a kollégákra – Bús Máriára, Vaspöri Ferencre – akiktől rendkívül sokat tanulhatott.
2002-től osztályvezetőként irányította – a HM és a magánerdők osztályán – az erdőfelügyelő kollégákat.
Nagyon hasznosnak tartja, hogy megismerte a szakma egy másik szeletét is, és hatósági-igazgatási gyakorlatot is szerzett.
Nagyon fontos a szakmában hogy az erdőgazdaságnak és a hatóságnak jó kapcsolata legyen – szögezi le a szakember.
– Mit érzett, amikor lehetőséget kapott a vezérigazgatói tisztség betöltésére?
– Ismert, hogy a Bakonyerdő Zrt. az egyik legnagyobb erdőgazdaság…
– Mondhatni zászlóshajó, igazi erőd…
– Abban a tekintetben mindenképpen különlegesnek számít a társaságok között, hogy itt a hagyományos erdő- és vadgazdálkodáson túl jelentős faipari tevékenység is folyik. Jelenleg 20 ezer m3 fűrészrönköt vágunk fel évente a Franciavágási Fűrészüzemben, és Közép-Európa egyik legmodernebb felületkezelő technológiájával rendelkező Zalahalápi Parkettagyár pedig kiváló minőségben készíti a háromrétegű parkettát. Hogy aztán mindez zászlóshajóvá emel-e minket, annak megítélése másokra tartozik. Abban a tekintetben viszont megállja a helyét, hogy sok mindennel foglalkozunk.
A Bakonyerdő Zrt. kollektívájának nagyon sokat kell dolgoznia, hisz’ nem egyszerűek a feladatok, sokféle érdeket kell egyeztetnünk még a társaságon belül is.
– Milyen szempontokat mérlegelt, amikor az erdőgazdasági újrakezdésen gondolkozott?
– Úgy véltem szakmailag felkészült vagyok. Arra gondoltam itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az eltávolításomra vonatkozó korábbi döntés megalapozatlan volt. Tudtam, hogy ilyen lehetőséget csak egyszer kap az ember életében.
– Bizonyára tisztában volt azzal, hogy a cégnél korábban számos „rendkívüli” esemény zajlott… Hogy csak a valutaárfolyam ügyre vagy a vadászterületi konfliktusra utaljak.
– Amikor, 2006-ban megalakították a Magasbakony Vadászati Sport és Kulturális Egyesületet, attól kezdve reflektorfénybe került a Bakonyerdő Zrt. Ezt tetőzték 2008-ban a két kereskedelmi bankkal megkötött Swap-devizaügyletek. Abban biztos voltam, hogy az erdőgazdaság nincs könnyű helyzetben.
A vadászterület esetében még 2010-ben megkértük az NFA és VM meghatalmazását az általunk kezelt erdőterületek képviseletére. A meghatalmazás alapján összehívtuk a Földtulajdonosi Közösség gyűlését, amelyen új közös képviselőt választottunk. Feladata a közgyűlési határozatok végrehajtatása, amelyek alapján – véleményünk szerint alapos indokokkal - a vadászterület bérletét felmondtuk. A VT a döntést nem fogadta el, ezért most a bíróságnak kell döntenie az ügyben.
(Swap ügylet: Valamely pénzügyi instrumentum - általában deviza, értékpapír vagy kamat - cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után.)
Ennek a hatása ma is és még 2013-ban is érvényes lesz. Idén több mint 110 millió forint fizetési kötelezettségünk keletkezett az ügyleteken, ami egyben ennyi eredménykiesést is jelent a társaságnak.
– Nem lehet ennek valahogy elejét venni?
– Amikor átvettük a társaság irányítását, lezajlott egy átvilágítás, amely megállapította, hogy az előző felügyelő bizottság megalapozott feljelentéseket tett. A nagy értékű ingatlanainkra jelzálogot jegyeztek be 1,2 milliárd Ft értékben, ezen felül még 100 millió forint óvadék is a bank számláján van... Az annakidején megkötött ügyletet megtámadtuk, de fizetési kötelezettségünk egyelőre fennáll. A fizetendő összeg mértéke az aktuális árfolyamtól függ, előre csak becsülni lehet. Az ügyletet ugyanis úgy kötötték, hogy az ügyfél korlátlan kockázatot kénytelen viselni, a bank viszont csak bizonyos határig viseli.
– Ezek szerint a konszolidáción még nincsenek túl…
– Még tart.
– Mi a helyzet a fapiacon?
– A 2010. és a 2011. év a fapiacon keresleti év volt. Az idei év második feléről és a jövő évről ez nagy valószínűséggel nem lesz elmondható. 2012-ben és 2013-ban még jobban oda kell figyelnünk a költségekre, mert a korábbi évekhez képest kedvezőtlenebb időszak várható. A többi erdőgazdasággal összevetve a Bakonyerdő az egyetlen, amelyiknél a határon kívüli értékesítés meghaladja a hazai eladást. Az árbevételünk 56-58 százaléka exportból származik. Éppen ezért nagyon érzékenyek vagyunk a forint árfolyam változásaira is.
A Parkettagyárat a válság nagyon megviselte. 2009-ben csak 309 ezer m2 parkettát termelt, mert a raktárkészletek magasak voltak. A gyár szakembereivel egy több éves intézkedéscsomagot dolgoztunk ki, amely elindította az üzemet a fejlődés útján. Termelésünk és értékesítésünk folyamatosan nő. 2010-ben már 512 ezer m2-t, 2011-ben pedig 634 ezer m2-t állítottunk elő és az értékesítés is ezen a szinten volt. Szigorúan meghatároztuk az alapanyag és készáru raktárkészletek optimális nagyságát.
– A munkaerő-piacon viszont túlkínálat van…
- Amikor kineveztek, nagyon fontos útravalóval láttak el minket a munkahelyek megtartását illetően. 2012-ben lehetőséget kaptunk arra, hogy amennyiben a korábban kényszervállalkozókká kiszervezett dolgozók vállalkozása számunkra működési gondokat okozna, akkor ezeket a szakembereket „visszavásárolhassuk”. Ilyen helyzet alakult ki például a franciavágási üzem TMK dolgozóival kapcsolatban, akiknek a kft-je egyik napról a másikra vegetált, viszont az ő szaktudásuk stratégiai fontosságú számunkra a fűrészüzem termelésbiztonsága szempontjából.
Korábban a Devecseri Erdészet is jelentős gépjavító kapacitással rendelkezett, ami időközben szinte teljesen leépült. A vörösiszap-katasztrófa kártételének felszámolása után ismét újjászerveztük a műhelyt. Ott végezzük a garanciális időn túli terepjárók, traktorok és kihordószerelvények javítását. A legoptimistább várakozásokat is felülmúlta a javítások iránti igény. Néhány új dolgozónak sikerült itt munkát biztosítanunk. A későbbiekben szeretnénk a tevékenységét gumijavító-szerelő profillal is bővíteni. Ugyanitt alakítjuk ki a téli-nyári gumik cseréjéhez szükséges raktárat is.
– Ebben is sajátos a társaság, mert általában szélnek eresztették a gépjavító műhelyek szakembereit.
– Mindegyik előző vállalatvezetésről elmondható, hogy felismerték, a Bakonyerdő Zrt. akkor maradhat meghatározó erdőgazdaság, ha több lábon áll, és nem dől be az olyan „divatoknak”, miszerint bizonyos ágazatokat könnyűszerrel felszámol. Mi most abban bízunk, hogy amennyiben az elsődleges faiparban a visszaesés tartós lesz, a felületkezelő gépsorunkkal viszont újabb nívós piacokat tudunk megszerezni. Idén 650 ezer m2-es termelést és értékesítést tervezünk, de a visszagazolt rendeléseket nézve már 663 ezer négyzetméterre van igény. A jövő évi tervekben ennek megfelelően 700 ezer négyzetméter termelését és értékesítését tűztük ki célként.
Vissza kívánjuk szerezni piacunkat Németországban és az északi államokban, újakat pedig azokban a szovjet utódállamokban, amelyek jelentős ásványvagyonnal rendelkeznek. Ezekben az országokban számottevő építkezések folynak, és ott a parkettánkra is szükség lehet. A faipar, ahol korábban „a lyukakat kellett betömni”, most segíthet abban, hogy ráállhassunk erre a lábunkra is. Abban is reménykedünk, hogy nem csak a tölgy lesz keresett, hanem valamennyire visszaáll a bükk presztízse is. Bízunk a gazdasági élénkülésben, hogy előbb-utóbb Magyarországon is elindulnak az építkezések, a nagyobb állami beruházások. Akkor már a fűrészárura és a parkettára is szükség lesz. Jelenleg a bükk értékesítése, bármilyen készültségi fokról is legyen szó, csak nagyon nyomott áron lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy hosszú az átfutási idő, amíg a pénzünkhöz jutunk. Ezzel együtt úgy gondoljuk, kötelességünk dolgozóink munkahelyeit megőrizni, hogy valahogy átvészeljük ezt az időszakot.
2011-2012-ben a jóváhagyott gazdálkodási tervek szerint a társaság kétmilliárdos beruházást valósít/ott/ meg, zömmel önerőből. (A Balaton-felvidéki Erdei Iskolához kaptunk 58 milliónyi KEOP-os forrást.) A zalahalápi beruházás elkészülte után egy felületkezelő innovációs pályázaton nyertünk 280 millió Ft-ot. Franciavágáson pedig 265 milliós fejlesztést valósítottunk meg, ami brikettálóból és a svédpadló alapanyag gyártósor üzembe helyezéséből áll, és az Új Széchenyi Gazdaságfejlesztési Terv Operatív Program keretében ehhez is nyertünk 118 millió Ft-ot. Likviditásunk szempontjából azonban nagy odafigyelést igényel, hogy a pályázaton nyert összegekhez a leszámolások benyújtása után csak jelentős időeltolódással juthatunk hozzá.
A kétmilliárdnyi beruházás nagyságrendjét az érzékelteti igazán, ha összehasonlítjuk a társaság 450 milliós amortizációjával. Ezek döntően termelő beruházások, és azt célozzák, hogy az emberek munkahelye megmaradjon. A belépő beruházásokkal az amortizáció is növekedni fog, úgy becsüljük, hogy 550-560 millió forint körül lesz. Ha gondosan ügyelünk arra, hogy se az alapanyagkészlet, se a késztermékek ne lépjék túl a meghatározott értékeket, akkor úgy gondolom, hogy meg tudjuk tartani a munkahelyeket.
Fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk a termékeink önköltségére! E téren egyéves, komoly munka alapján minden zalahalápi termékünknél pontosan tudjuk, hogy melyiknek mekkora eredménytartalma van. Nyilván a nagy volumenben keresett terméknél a kisebb árrés is hozhat jelentős eredményt. Ugyanígy elkészültek a franciavágási termékeinkre is az elemzések. Ehhez természetesen, először el kellett készíteni az önköltség-számítási technikákat. A termelésszerkezet összeállításánál azokat a termékeinket igyekszünk előtérbe helyezni, amelyek keresettek és nyereséggel értékesíthetők.
Azt gondolom, hogy ez is fontos eleme az itt zajló szemléletváltásnak.
– Azon csodálkozom, hogy ez korábban nem volt kiemelt téma…
– Volt, de csak összességében vizsgálták, s nem a termékek szintjéig.
– Az elemzéseket hol végzik az üzemekben vagy központban?
– Az egységek főkönyvelői felelősek az adatok pontos szolgáltatásáért, ők végzik az elsődleges elemzéseket, a központban, a közgazdasági osztályon zajlik ezek további feldolgozása, értékelése és a piaci információk alapján a stratégia kialakítása.
– Miként bonyolódik és zajlik a társaság exportja?
– A parketta nagy része – mintegy 80 százaléka – kerül exportra. A késelési és fűrészrönk java is exportra megy. Ezen kívül jelentős mennyiségű bükk, cser, tölgy, gyertyán és fenyő papírfa, rostfa adja még az export-árbevételt. A Bakonyerdő exportból származó bevétele meghaladja a hazai árbevételt. Az idei első háromnegyed éves adatok szerint közel hét milliárd Ft volt a társaság érbevétele, amiből 3 milliárd 627 millió Ft az export. Az adatokból az várható, hogy megint 8,5 milliárd Ft fölött lesz a cég árbevétele. Jövőre viszont tovább csökkenhet a felvásárolt és továbbértékesített faanyag mennyisége.
– Miként alakult a személyi állomány?
– Az elmúlt időszakban jelentős fiatalításon is átesett az erdőgazdaság – teszi hozzá nem kis büszkeséggel a vezérigazgató. – Mondhatjuk, hogy az erdészeteknél és a központban is generációváltás történt. Úgy gondolom, hogy az új kollektíva is kezdi megtanulni azt a régi kifejezést, hogy közösség.
– Megerősödik a szolidaritás?
– Ha jól mennek a dolgok, akkor a közösség felszabadultabban tud együtt dolgozni.
– Érzékeny kérdés az erdészetek száma. Konszolidálódott a helyzet e téren is?
– Amíg nem dolgoztam itt, két erdészet szűnt meg: a sümegi és az ugodi. Jelenleg nyolc erdészettel működünk. Nincs napirenden változás.
– Milyen adatokkal jellemezhető a társaság?
– 62 ezer 410 hektár területen gazdálkodik a Bakonyerdő Zrt. Ebből 22 ezer hektár az elsődlegesen természetvédelmi rendeltetésű, gondoljunk a Balaton-felvidékre, Magas-Bakonyra. A Natura 2000-es területekkel együtt közel negyven ezer hektár védett valamilyen mértékben. Ez tehát nagyon fegyelmezett gazdálkodást követel az erdészeteinktől. Ott csak a vegetációs időn kívül végezhető fakitermelés, tehát nagyon fölkészültnek kell lennünk, hogy az év első három hónapjában az éves fakitermelési tervünk közel hatvanöt százalékát teljesíteni tudjuk. Ehhez sokszor még szombat-vasárnap is dolgoznunk kell, és a faanyag-értékesítésnek pedig ütemesnek kell lennie, hisz hegyvidéken az erdei rakodók nem korlátlan befogadóképességűek. Ez elsősorban a logisztikai érzékenységet igényli a munkatársaim részéről. Úgy gondolom, hogy valamennyi erdészetünk szakszemélyzete képes ezeknek a feladatoknak a megoldására.
Erdészeteink különböző nagyságú területen gazdálkodnak, vannak kisebbek, koncentráltabbak, míg mások sok település községhatárában tevékenykednek.
A vezérigazgató azon az állásponton van, hogy – különösen a szétszórt, nagy kiterjedésű erdészeteknél – meghaladott, ezért átgondolandó az erdőművelési és a fahasználati műszaki vezető külön munkaköre. Ugyanis az erdeik döntő többségét természetes úton újítják föl, s a törvény szerint is engedélyezett taravágás csak az akácnál, égernél, illetve a fafajcsere miatt a fenyőnél végezhető. A természetes felújításnál ugyanis nehéz meghatározni, hogy mikor ér véget az erdőművelés és hol kezdődik a fahasználat.
– Először a Keszthelyi Erdészetnél alakítottuk ki az erdőgondnoki rendszert. Majd a Devecseri és a Pápai Erdészetnél is bevezettük. Hasonló megbízást adtunk az átszervezésre a bakonyszentlászlói erdészeti igazgatónak is. Ettől azt várjuk, hogy az erdőgondnokok ismerjék és vigyék végig valamennyi folyamatot a területükön.
– Ehhez egy kissé más szemléletű kollégák szükségesek, akik nem csupán egy ágazat szemüvegén keresztül és annak érdekei szerint tekintenek a feladatokra.
– Igen, olyat nem lehet elfogadni, hogy valaki kitermeléskor ne törődjön, mondjuk az újulat megmaradásával. Mert neki kell szembesülni azzal is, ha az újulat károsodott. Már a vágásbesorolásoknál sokkal alaposabban kell ismernie az állományait, hogy hol találhatóak az újulat foltok, merre haladjon a véghasználat. Így válhat tényleges gazdájává a területnek, és dönthet jól az erdő sorsáról.
– Szinte mindenhol akut gond a vagyonbiztonság. E téren mi a helyzet itt?
– A napi postából is látható, hogy jóval több feljelentést teszünk, mint a korábbi években. Jellemzően kisebb tételekben, egy-egy teherautónyi mennyiségben, első sorban az erdei rakodókról tűnik el a fa. Sajnos a rendőrségtől általában az a visszajelzés, hogy a tettes ismeretlen. Igyekszünk a területileg illetékes kapitányságokkal minél szorosabb kapcsolatot kialakítani, munkájukat támogatni. Nemrégiben terepjárót biztosítottunk használatra a Pápai Rendőrkapitányság részére. Azon is gondolkodunk, hogy térfigyelő kamerákkal ellenőrizzük a készletező helyeket és a forgalmasabb erdei utakat. Számos hétvégén szerveztünk közös akciót a rendőrséggel és az erdészeti hatósággal a bűnelkövetés megelőzésére, földerítésére.
– Mi a helyzet a lejáró és induló üzemtervek területén?
– A 2009. évi új erdőtörvény felborította az erdőtervezési körzethatárokat, hisz’ községhatáronként alakították ki az új körzeteket. Korábban egy erdészetnek egy üzemterve volt. Emiatt át kell tervezni az érvényes üzemterveket is, ami jelentős többlet feladatot ró az amúgy is túlterhelt erdőtervezőkre. Egy-egy erdészet vonatkozásában sokkal átláthatatlanabb lesz a tervezés. A Bakonybéli Erdészet esetében például három üzemtervezési körzet találkozik. Ezért sokkal alaposabban kell a vágásbesorolások alkalmával elemezni, ellenőrizni a kitermelési lehetőségeinket.
Várhatóan még néhány évig 300-310 ezer bruttó m3 lesz az üzemtervi kitermelési lehetőség. Új „színfolt” az átalakító üzemmód és a folyamatos erdőborítás az erdőkezelésben. Ez utóbbinak vannak előnyei, hátrányai, és még sokáig folyhat erről polémia. Azt el kell ismerni, hogy egy erdő annál állékonyabb és ellenállóbb, minél nagyobb a biodiverzitása, minél több fafajból áll.
Ismerve az erdőtervezők, -felügyelők létszámát, helyzetét, kérdéses, hogy mennyire megbízhatók az üzemtervek. Hogy’ zajlott azelőtt egy előzetes tervtárgyalás? Kiértékeltük az előző tíz évet, hány százalékban teljesítette az erdőgazdálkodó az előírt használati kötelezettségeit, hány üzemtervtől eltérő használat volt, mennyire voltak ezek indokoltak, mennyi egészségügyi termelésre került sor. Meghatároztuk a fafajok vágásérettségi korát védett és gazdasági célú erdőben. Egyszerűbbek és követhetőek voltak a viszonyok. Ma nagyon sokan igyekeznek beleszólni abba, hogy mi is az erdő érdeke és nekünk reagálni kell mindenre. Azt gondolom, hogy a korábbi erdőtervi előírások sokkal megbízhatóbbak voltak, az erdőrészletekben nyilvántartott és a kitermelhető fatérfogat viszonylag pontos adat volt. Ha az erdőtervezőknek nincs kapacitásuk, akkor az erdőgazdálkodónak az érdeke, hogy ellenőrizzék az erdőrészlet fatérfogatát. Mi ennek a megvalósításán gondolkoztunk, és a pápai erdészetünknél a következő időszakban véghasználattal érintendő faállományok térfogatának felmérését megkezdtük.
A gazdálkodási elvekben könnyen egyetértünk az erdőtervezőkkel és a felügyelőkkel. A terepi felvételek elkészülte után megbeszéljük az erdőrészlet-osztást, a várható újulatok függvényében hol és milyen mértékben legyenek véghasználatok, a nevelővágásokat a záródás függvényében milyen eréllyel írják elő.
– A természetvédelmi vonallal is ilyen harmonikus a kapcsolat?
– Elmondhatom, hogy kiegyensúlyozott, jó kapcsolatunk van a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, ahol szintén vezetőváltás volt a közelmúltban. A kollégák – a tő mellettiek – rendszeres kapcsolatban állnak a természetvédelmi őrökkel.
– Mi a helyzet a civil szervezetekkel?
– Előfordultak kisebb-nagyobb konfliktusok itt is. Olyan is történt, hogy fakitermeléskor a tanösvényre dőlt egy fa, de az ilyesmit is komolyan vesszük és rendet teszünk. (Erre egy civil természetvédő hívta föl a figyelmünket, s megköszöntük neki.) Máskor előfordult, hogy a talajvizsgáló gödrökbe valaki szemetet hordott, s ezt lefényképezték és elküldték nekünk. Ezt is a lehető leghamarabb kitakarítottuk. Tehát nem mérgesíteni akarjuk a viszonyt, hanem a normális megoldásokat választjuk.
– Milyen társadalmi és közönségkapcsolatai vannak a társaságnak? Például a cég lapjának a kiadását miért tartják fontosnak?
– Azt gondolom, hogy szívesen olvassák a munkatársaim ezt a 600 példányban készülő lapot. Mindig van benne valami érdeklődésre számot tartó cikk, egy-egy értékelő beszámoló. Olvashatnak benne érdekes emberről, rendezvényről. Az erdészeteknél általában a pénztár mellett helyezzük el, és így a külső munkatársaink is hozzájuthatnak.
Fontosnak tartjuk, hogy a helyi, Pápa Városi Televízióban is rendszeresen szerepeljen a társaság. Kéthetente egy-egy 3 perces, többször ismételt híranyagot sugároznak a társaságról.
A megyei lap, a Napló is rendszeresen érdeklődik az eseményeink iránt.
Cégünk kommunikációs vezetőjét delegáltuk „A mi erdőnk” szerkesztő bizottságába is.
Egy állami cégnek a termelésen kívül kiemelt feladata az is, hogy a működési területén az önkormányzatokkal is megfelelő kapcsolatot alakítson ki. Falunapokat támogatunk, de például Bakonybélben egy zarándokhely felújításában is részt vettünk. Ugodon az iskola felújításához parkettát biztosítottunk. Devecserben, az iszapkatasztrófa után nem csak a mentési munkákban vettünk részt, hanem a kastélyparkban segítettünk a vörös iszapot eltávolítani, a sérült fákat kitermelni, a földet visszapótolni.
A Magyar Fejlesztési Bank és a 22 állami erdőgazdaság összefogásának eredményeként megépítettük az „Újjászületés Kápolnáját”. Emellett évről-évre kedvezményes áru tűzifát biztosítunk a rászorulóknak. Rendszeres résztvevői vagyunk a Pápai Agrárexpónak és a városi rendezvényeknek.
Igaz a mondás, nem elég jól dolgozni, azt be is kell tudni mutatni! (Z.Z.)