- A Nemzeti Erdőstratégia minden fejezetében hangsúlyozza a kommunikáció fontosságát. Ebből két dolog következik: eddig nem volt elég hatékony, illetve javítani, erősíteni kell az erdészeti ágazat kommunikációját. Egyetért ezzel?
- Igen. Sajnos az erdészetre általában jellemző, hogy nagyon rossz a kommunikációja. Ez lehet, hogy sommásan hangzik, mégis ez a véleményem. Az erdészek közössége egy nagyon fegyelmezett és zárt körű társaság, elsősorban egymás között cserélnek véleményt, s a nagyközönséggel még ma sem tudnak jól kommunikálni. Ez ma már egy külön szakma, amit a világ legtöbb helyén tanítanak. Jó néhány évvel ezelőtt részt vettem egy tanulmányúton az Egyesült Államokban, ahol részletesen bemutatták, hogy miként mennek elébe a felmerülő problémáknak, hogyan kommunikálják a gondokat a nyilvánosság felé.
- Milyen példán lehetne ezt bemutatni?
- Egy nagyon látványos példát említettek Pennsylvania Államból, a pettyes bagoly esetét - ez a mi lángbaglyunknak megfelelő fajta -, amely ott erdőségekben él. A fakitermelés következtében a fészkelésre alkalmas fák megfogyatkoztak, és a kiveszés fenyegette ezt a madarat. Egy széleskörű programot indítottak, és hatalmas területen korlátozták a fák kivágását. Emiatt viszont több nagy fűrészüzem kénytelen volt bezárni, s emberek ezrei váltak munkanélküliekké. Ez érthetően nagy társadalmi konfliktust váltott ki a természetvédők illetve a fakitermelők és a lakosság között. Ennek a megoldását mutatták be, hogy miként készítették elő a sajtóban az intézkedéseket és kérték a lakosság együttműködését például az átképzési programokban. Nagyon rossznak tartották, ha egy ágazat el akarja titkolni vagy kenni a gondokat, és azt vallották, hogy legjobb a felmerülő gondoknak elébük menni, a „szennyest” inkább maga az ágazat teregesse ki. Kérjen társadalmi segítséget és javaslatokat a megoldásra. Sajnos mi még nem élünk efféle megoldásokkal. A kollégák többsége még ma sem törődik a nagyközönség véleményével. A szakmára szorítkozó belső kommunikáció ma már nem elegendő. Ennek számlájára is írható, hogy sajnos az erdészet megítélése negatív: mi csak kivágjuk a fát, irtjuk az erdőt. A szakmáról kedvező képet kialakító információk pedig nem jelennek meg. Magyarul, nem tudjuk jól „eladni” magunkat.
- Külföldi internetes honlapokat böngészve szembetűnő, hogy az erdészeti szolgálatok honlapjain mekkora teret szentelnek az erdők közjóléti szerepének. Ez a téma - az erdőnek ez a funkciója - nálunk még elég kevés nyilvánosságot kap.
- Így igaz. Pedig a magyar erdészet, 1971, a Buenos Aires-i kongresszus óta, - amikor az erdők közjóléti funkciója előtérbe került -, nagyon sokat tett ezen a területen. Kiépült a parkerdők országos hálózata, komoly szakirodalmi, elméleti háttér-támogatással (számos kolléga, többek között Mészöly Győző, Éder Sándor, Halász Tibor szakmai munkásságát kell megemlítenem). Városi zöldövezeteket, kiránduló- és sétaerdőket alakítottunk ki sok-sok ezer hektáron. Óriási táj-átalakításokat hajtottunk végre, hogy csak egyet említsek: a debreceni erdős pusztákat, ahol a vízüggyel összefogva tórendszert alakítottunk ki. Máshol is végeztünk hasonló nagyságrendű munkákat. Csodálatos arborétumok, élőfa gyűjtemények létesültek szerte az országban, például Kecskeméten. Ezek a beruházások sok milliárd forintba kerültek, és a fenntartásuk is komoly összegekbe kerül. Ezek, az erdészek által elvégezett, hatalmas munkák sehol nincsenek megjelenítve a társadalom felé. Holott a társadalmi tudatformálás szempontjából rendkívül fontos dologról van szó, hiszen a rekreáció, az üdülés és az egészséges életmód napjainkban az érdeklődés és a kommunikáció központi témájává vált. Ezzel szemben állandóan konfliktusba keveredünk a zöldekkel, akik egyoldalúan csak az erdő megőrzésére figyelnek, a megújításra, a nevelésére nem. Közismert az a kommunikációs közhely, hogy az nem hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem csak az, ha a postás harapja meg a kutyát. A fakivágás, egy-egy erdőrészlet letermelése botránykő, de a telepítés vagy éppen az ott már növekvő újulat soha nem számíthat a sajtó érdeklődésére.
- Mit lehetne tenni a természetvédelem kommunikációs előnyének kiegyenlítésére?
- Öt-hat évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy igyekszünk javítani a társadalmi megítélésünkön. Mint mindenhez, ehhez is sok pénz kell. Az eszközeink és a lehetőségeink nagyon szerények. Sőt, sokszor meg kell küzdenünk a kollégák ellenállásával is. Vannak pozitív fejlemények, készültek tévéműsorok, létrehoztunk egy Erdészeti Információs Központot a Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészete keretén belül. Itt arra törekszünk, hogy közvetlen kapcsolatot alakíthassunk ki az erdőt járó nagyközönséggel. Létrehoztunk egy erdei iskolai hálózatot, amelyet aztán mások is utánozni kezdtek, és a babérokat ők aratták le. Ezekben évente több ezer gyermek fordul meg, akiknek a szemlélete a természet szeretetére való nevelés, a megszerzett ismeretek által megváltozik. Ez várhatóan az erdészetről alkotott képet is kedvezően alakítja.
- Az erdészeti felsőoktatásban is nagyobb hangsúlyt kellene talán helyezni a sajtó szerepének a megismertetésére. E téren milyen támogatást adhat az Erdészeti Hivatal a soproni egyetemnek?
- Nekünk nincs közvetlen befolyásunk az oktatásra, de közvetve, a szakma iránti elkötelezettségből kiindulva ahol csak lehet, támogatjuk a képzést, például gyakorlatok, tapasztalatcserék, tanulmányutak finanszírozásával. Nagyon sok kiadványt, könyvet is megjelentettünk az utóbbi időben. Tapasztalataim szerint a fiatalabb nemzedék már jobban érzékeli azt, hogy a PR-munka, a kommunikáció szerepe milyen fontos, és ezzel a szemlélettel felvértezve kerülnek ki az egyetemről.
- A sajtóközlemények statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy a természetvédelemről, a vadászatról sokkal több közlemény szól, mit az erdészetről. Ön szerint mi az oka ennek?
- A természetvédelem, a vadászat sokkal érdekesebb és látványosabb, mint az erdőgazdálkodás. Ez a két terület jobban érdekli az újságírókat, és a súlyuknál sokkal nagyobb teret kapnak a sajtóban. Az erdészek pedig csöndben dolgoznak, és nincsenek az érdeklődés középpontjában. Nagyon kitartó és hosszú munkát igényel, hogy az eredménye - az erdészet megítélésének változása - érezhető legyen a társadalom különböző rétegeiben, és mérhető legyen a közvélemény alakulásában.
Z.Z.