Dr. Pluzsik András - Fotó: ForestPress
Az építési jogszabály érdekes módon a gomba elleni védekezést nem említi. A biztosítók a gomba- vagy rovar okozta kárt nem térítik. Az akác a legellenállóbb.
Beszélgetés dr. Pluzsik András faipari mérnökkel, faanyagvédelmi és faépítészeti szakértővel.
A Faipari Tudományos Egyesület a korábbi évek hagyományát tiszteletben tartva kétévenként rendezi meg a kizárólag a faanyagvédelemmel foglalkozó Faanyagvédelmi Konferenciáját. A tapasztalatok és a nagyszámú érdeklődő jelenléte azt igazolta, hogy szükség van az újabb és újabb problémák megvitatására, a szakemberek találkozójára.
Továbbra is hisszük, hogy a faanyagot felhasználók, az erdőt és a faanyagot védő szakemberek érdeklődésére biztosan számíthatunk és ők is számíthatnak ránk – olvasható az esemény beharangozójában.
A hagyományokat is tisztelve, a Faipari Tudományos Egyesület Budapesti Szervezete sorrendben a hetedik Faanyagvédelmi Konferenciát 2008. április 18-19-én tartja.
Előadóként a faanyagvédelemmel foglalkozó jogalkotókat, a témakörhöz kapcsolódó gomba és rovarkártétel elleni védelemben, a favédő szerek használatában, az építészetben, a témához kapcsolódó közegészségügyben, valamint a környezetvédelemben elismert szakmai előadókat hívtak meg.
– Ma is láthatóak olyan faszerkezetek, építmények, amelyek átvészelték az évszázadokat. A közelmúltban a Szolnok környéki Tisza-mederben találtak római kori cölöpsort. Mióta védi az ember tudatosan a beépített faanyagot?
– Az időszámításunk előtti időkben, a rómaiak már timsóval kezelték annak a hídnak az oszlopait, amely a Vaskapunál az erőmű építése során került az érdeklődés középpontjába. Máshol trágyalébe áztatták tartósítás céljából a faanyagot. De a legjobb védelmet az biztosította, ha megfelelő faanyagot választottak a beépítésre. Ugyanis a hengeres fatest külső része különböző vastagságú szijácsréteget tartalmaz, amelyben folyik a nedvkeringés. Ez pedig a gombáknak és a rovaroknak is kedvező élettér. A mai technológia igyekszik a fatest teljes keresztmetszetét kihasználni, vagyis a szijácsot is. Régebben a rönk felvágásakor a szélekről kikerülő széldeszkát, bőrdeszkát csak kerítéslécnek, disznóól anyagának használták. Tartós építőfának csak a „húsfát”, a gesztet vagyis a fatest belső részét használták. A fának ez a része ilyen tápanyagot nem, védőanyagot annál inkább tartalmaz, tehát tartósabb. Erre két jó példát is említhetek: a Vekerle-telep házainak és a Gozsdu-udvar épületeinek tetőszerkezetét. Mindkét esetben Erdélyből származó, kitűnő geszt faanyagot alkalmaztak, és ezeket még ma is kitűnő állapotban találtam.
A faanyagvédelemnek tehát két része van, a faanyag megfelelő kiválasztása és kialakítása, valamint szükség szerint valamilyen vegyszeres kezelés. Ezt követően pedig arra kell ügyelni, hogy a megfelelő védelmet biztosítsuk. Például a földbe helyezett oszlop nem lesz „örökéletű”, mert a föld-levegő határ a kórokozóknak kedvező lehetőséget biztosít. Ám az állandó víz alatt lévő faanyag megmarad. Erre jó példa a Széchenyi Lánchíd, amelynek pillérjeit vörösfenyőből épített falon belül építették meg, s ezek a törzsek még ma is tökéletes állapotban vannak.
– Mikor kezdődött az „iparszerű” faanyagvédelem, és milyen technológiát alkalmaztak?
– A vasútépítéssel kezdődött, a talpfák és a távírópóznák kátránnyal végzett telítésével. Ez megfelelő volt a védelem hatékonysága szempontjából, de ugyanakkor roppant káros volt az egészségre, mivel a kátrány rákkeltő anyag. Ezt a technológiát az egykori MÁVFAVÉD Vállalat alkalmazta. A telítési technológia lényege, hogy egy olyan tartályba helyezték a faanyagot, amelyben csökkentették a légnyomást, ezáltal a levegő eltávozott a fából, s helyére a nyomás alatt adagolt telítőanyag került. Ezt a módszert nevezték – feltalálójáról – Rüpping-eljárásnak.
Ma már csak a váltóknál alkalmaznak fatalpfákat, de ezeket már nem kátránnyal, hanem sóoldattal telítik.
– Napjainkban a faanyagvédelem szerepe fölértékelődik, hiszen a fa felhasználásának ismét reneszánszát éljük. Jól látom?
– Meglehetősen ellentmondásos a helyzet. Először is két csoportra kell osztani a felhasznált fát. Egyik, amely naponta szem előtt van: a bútorok, az ajtó-ablak, a padló. A másik rész pedig a rejtett, vagy amelyeket nem látjuk állandóan, a beépített tartóelemek, gerendák, fedélszerkezetek. Az építési jogszabály előírja, hogy csak olyan faanyagot szabad beépíteni, amelyet rovar ellen védőanyaggal kezeltek. Érdekes módon a gombát nem említi. Ez nyilvánvaló feledékenység, tévedés. Ez azt jelenti, hogy minden olyan faanyag felhasználásához, amelyet építési engedélyhez kötött szerkezetbe építenek be, faanyagvédelmi szakértő szakvéleménye volna szükséges.
– Miért a feltételes mód?
– Azért, mert nem tartják be. A Mérnöki Kamaránál mintegy negyven faanyagvédelmi szakértő van. Ezeknek a szakembereknek alig van munkájuk, holott, köztudott, hogy rengeteg új épület készül, és sok a felújítás is, ahol faanyagot építenek be. Ezekhez mindhez kellene szakvélemény. Utólag tapasztaljuk, hogy a szakértői költségek megtakarítása mennyi többletkiadást jelent az építtetőknek. Például, ha egy rossz állapotú tetőszéket felújítanak, kiemelnek egy gerendát, és újat építenek be helyette, de nem gondoskodnak arról, hogy fertőzött környezetet mentesítsék. Az új gerenda fertőződik, vagyis kidobták a pénzt a tetőn át. Az építési hatóságoknak ezt a jogszabályi előírást komolyan kellene venniük.
– Nemrégen jártam Kárpátalján, ahol Visk 1523 óta református gótikus templomának padozatát cserélték éppen a Nyugat-magyarországi Egyetem szakértőinek irányításával, mivel a könnyező házigomba tönkretette. Még a talajt is ki kellett cserélniük.
– A könnyező házigomba a legveszélyesebb kártevők egyike. Egy nagyon érdekes megbízásunk volt a budapesti Szent István Bazilikában. A II. Világháború alatt megsérült az épület és csak „ideiglenes” helyreállításra került sor. A majd kétméteres téglafalba betelepült a könnyező házigomba. Ebből gyakorlatilag lehetetlen kiirtani a kártevőt. A megoldás az lett, hogy a falba fúrt lyukakon keresztül, kívül-belül átitatták a teljes falat vegyszerrel, így a gombát elzárták a külvilágtól.
– Veszedelmes kártevőről van szó, hiszen a gomba a faanyag lebontásából szerzi a táplálékát, ennek ellenére a téglafalban is megtelepszik…
– Még ennél is meglepőbb teljesítményre is képes, hiszen egy vasbeton lemezen is áthatol, ha „megérzi”, hogy annak túloldalán faanyag található. Ennek a veszélyes gombának a terjedésében az ember is közrejátszik, hiszen a fertőzött épületek bontásánál nem járnak el kellő körültekintéssel. Előfordult, hogy egy lebontott épület fertőzött gerendáit a lakosság tűzifának széthordta, s ahol a kézikocsival elhaladtak, a lehullott fadarabok a gomba hypha fonalaival, egy egész városrészt megfertőztek.
– A konferencia egyik érdekesnek ígérkező előadását Kóbor Csaba tartja „Megújuló energiaforrások a tetőn” címmel. Hogy’ kapcsolódik ide ez a téma?
– Ezt a témát én javasoltam, hisz’ ha a Lajtán túl körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok tetőszerkezetre építettek be napcellákat vízmelegítésre vagy áramtermelésre. Ez a megoldás lassan-lassan nálunk is terjed. Félő, hogy ha nem kellő szakértelemmel végzik ezt az építési-szerelési munkát, akkor a tetőszerkezet megbontása után szigetelési hiányosságok maradnak. Ezek pedig beázást, fertőzésveszélyt és teherbírási gondokat okozhatnak. Egyrészt szeretnénk ezekre a veszélyekre előre fölhívni az építtetők és a szakemberek figyelmét, másrészt technikai tanácsokat is tudunk nyújtani. Elkerülendő a fölösleges kiadásokat, érdemes fölkészült szakemberre bízni ezeket a munkálatokat. Feltétel, hogy csak egészséges tetőszerkezetre szerelhető ilyen készülék, továbbá a környező faszerkezetet megfelelő védelemmel kell ellátni.
– Napjainkban az érdeklődés középpontjában van a környezetvédelem. A faanyagvédő szerek viszont mérgező vegyületek. Ezt a kérdést járja körül előadásában dr. Csupor Károly.
– A védőkezelt faanyag és a gomba- vagy rovarkárosított faanyag is veszélyes hulladék. Ez utóbbi, amely biológiai veszélyes hulladék, nagyüzemi kazánban elégethető, mert nem tartalmaz a füsttel kikerülő káros anyagot. Az égetésig eltelő időre pedig biztosítani kell a karantént, hogy ne fertőzhesse meg a környezetet. Ezért nem tanácsos lakossági körben a fertőzött faanyag elégetése. A vegyi anyagot tartalmazó fa elégetése csak ott végezhető el, ahol kellően magas az égési hőmérséklet, tehát a mérgező anyagok lebomlanak.
A faanyagvédő szerekkel szemben az a követelmény, hogy minél hosszabb legyen az élettartamuk, lassan bomoljanak le, ellentétben például a növényvédő szerekkel. A faanyag védelmét hosszú évtizedeken keresztül kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy mérgező anyagokról van szó, nem minden faszerkezetnél javasoljuk az alkalmazásukat. El kell tekinteni a védelemtől a beltéri alkalmazásnál, a gyermekjátékoknál, játszótéri berendezéseknél, növényházaknál, istállóknál, ahol az ember bőrével, állatokkal vagy növényekkel érintkezhet a faanyag. Ezekben az esetekben el kell fogadni, hogy rövidebb az élettartam. Ilyenkor az úgynevezett technikai faanyagvédelem jöhet számításba, vagyis a faanyag megválasztásával, gesztfa beépítésével biztosítható a tartósság. Egyébként a tetőszerkezetek jelentős része is ilyen, nem igényel külön kezelést.
Gyakran találkozunk azzal a félreértéssel, hogy a kezelt faanyag a környezetére is védőhatást fejt ki. Ez tévedés. A kezelés csak az átitatott faanyag számára nyújt védelmet.
– Ezek a vegyszerek fajspecifikusak, vagy általánosan, gombára és rovarra egyaránt hatnak?
– Különböző vegyszereket használunk. Vannak úgynevezett átmeneti védőszerek, amelyek csak egy bizonyos ideig fejtik ki hatásukat, majd lebomlanak. Mások hosszú ideig, tartósan hatnak. A vegyszerek közül egyesek csak a rovarok ellen, mások elsősorban a gombák ellen, a legerősebb szerek pedig gomba és rovar ellen egyaránt használhatóak. Ma már telítést ritkán alkalmaznak, mert igen nagy a faanyag iránti igény. Elsősorban felületi kezelést végeznek, áztatást, ecsetelést. Ez a kezelt rész a faanyagnak csupán 1-3 mm-es rétegét jelenti. Ha tehát a fán időközben mély repedések, sérülések keletkeznek, akkor ezek a „sebek” védtelenné teszik. Ugyanez következik be, ha a ma már kapható védőkezelt fáról a megmunkálás során eltávolítják ezt a védő réteget. Ebben az esetben utólagos védőkezelésre van szükség.
– Mint minden területen, az emberi tényező itt sem hagyható figyelmen kívül. Erről Rabb Péter fog beszélni.
– Kockázati tényezőnek kell tekinteni az olyan eseteket, amilyen az előbb említett városrészt megfertőző történet, továbbá a szakszerűtlenségből adódó gondokat. Egy példával világítom meg az utóbbit is. Az egyik negyedik emeleti lakás padlójában találtak könnyező házigombát. A szakértőnek az is feladata, hogy kiderítse a károsítás okát, eredetét. A légszáraz parkettán a gombaspóra nem tud megeredni, tehát valami nedvességforrásra van szüksége. Egy földszinti lakó is jelezte, hogy nála is gombásodik a padló. Az ok a lakásban tartott szobanövény lyukas alátétje volt, amin keresztül szivárgott a víz, és így tudott megtelepedni a gomba. De ez még nem magyarázta a negyedik emeleti gombásodást. Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a gomba áthatolt a födémen, és a pincében képezett kiterjedt telepet. A termőtest aztán ráhullott a negyedik emeleti lakó szenére, amit az szép nyugodtan fölvitt a lakásába. A fertőzés először a kályha körül mutatkozott.
– Fontos szempont az ingatlan forgalmi értékének meghatározása során a beépített faszerkezet állapotának felmérése. Erről Ön tart előadást.
– Egyik alkalommal felkért a vevő a tetőszerkezet vizsgálatára. Az eladó nagyon meglepődött, amikor megnyitottam a hengeres gerenda felszínét, és csak úgy hullott ki a cincérkárosítás por alakú nyoma. A kívülről látszólag tökéletes gerendákon csak a kirepülő nyílásokat lehetett fölfedezni, de a tönkretett belső szerkezet nem volt látható. Egy másik esetben az ázástól megsüllyedt és megrepedt fal miatt a látszólag tökéletes parketta alatt a párnafa és a vakpadló teljesen korhadt volt. Máskor a mennyezet síkját nem találtam rendben, és a gerendák vizsgálatánál kiderült, hogy van közöttük olyan, amelyik már ezt sem bírta ki és leszakadt. A szakértő bevonásával sok peres ügy előzhető meg. Például egy kívülről felújított ház értékét nagyon befolyásolja az is, hogy vajon a tetőszerkezet, a padlózat milyen állapotban van, azt is felújították-e.
Érdekes aspektusa a témának, hogy a biztosítók nem vállalják az épületek faszerkezetének gomba- vagy rovar okozta kárainak megtérítését.
– A fafajok különböző mértékben állnak ellen az „idő vasfogának”. Hogy néz ki ez a sorrend?
– Az akác a legellenállóbb. Olyan sűrű az anyaga, hogy a gombafonal nem képes áthatolni rajta. Hasonlóan tartós a vörösfenyő. Jól ellenáll a tölgy, a kőris és a száraz bükk is, de a cser már nem. A leggyengébbek a nyarak.
A harkányi gyógyfürdő szakértőnk által tervezett és 1972-ben átadott, akácból ragasztott 34 méteres fesztávú tetőszerkezete azóta is dacol a kénhidrogén gőzökkel. Zétényi Z.