1962. április - A természetes felújítás a magyar erdőgazdaságban már teljesen elfogadott. G y o r s a n és e g y s z e r ű e n meg g y ő z ő d h e t ü n k erről, ha átlapozzuk az utóbbi é v e k vágásterveit. A z alföldi j e l l e g ű t e r m ő h e l y e k t ő l , az akác és nyár á l l o m á ny o k t ó l eltekintve a v á g á s t e r ü l e t e k n e k csaknem egésze f e l ú j í t ó v á g á s o s . Erdőga z d a s á g a i n k r ö v i d n é hány év alatt alaposan t ú l t e l j e s í t e t t é k az 1954. évi erdőga z d a s á g f e j l e s z t é s i határozatban a d o m b - és h e g y v i d é k r e nézve előírt 20—30 s z á z a l é k o s arányt. N e m ilyen egyszerű a kérdés, ha arra k í v á n u n k feleletet k a p n i , hogy m i l y e n módszerrel t ö r t é n i k általában a t e r m é s z e t e s felújítás. A g y a k o r l a t b a n az i l y e n jellegű kérdésre általában azt a feleletet kapjuk, hogy „fokozatos felújítóvágást" alkalmaznak. H a ennek azután utánanézünk, akkor ez alatt a k i f e j e z é s alatt a t e r m é s z e t e s f e l ú j í t á s n a k k ü l ö n b ö z ő v á l t o z a t a i t találju k k ü n n a t e r m é s z e t b e n , az i r o d a l o m h o z p e d i g hiába f o r d u l u n k tanácsért.
A „fokozatos felújító vágás" erdőművelési s z a k i r o d a l m u n k n a k e g y i k legré g i b b kifejezése. A z első m a g y a r n y e l v ű e r d ő m ű v e l é s t a n b a n Illés Nándor (1) a szálalás és k u l i s s z a v á g á s mellett a f e l ú j í t ó v á g á s o k között egyedül a „fokozatos vágást"-t tárgyalja. Meg h a t á r o z á s a szerint ez olyan vágás, a m e l y „folytonos megritkítással taroltatik le, úgy, hogy a mint a csemedék fölveri magát,
fokonként egészen kiszedjük a fát." Vadas Jenő 1898-ban első, 1 9 2 1 - ben m á s o dik kiadásban m e g j e l e n t e r d ő m ű v e l é s t a n a (5) Illés „fokozatos vágás"-ának r é s z l e t e s t á r g y a l á s a m e l l e t t m á r annak módosulatáról, a „gyűrű alakú felújítóvágás''-ról, az ebből l e v e z e t h e t ő „csoportos felújítóvágás"-ról, majd a W a g n e r fé l e szálaló s z e g é l y v á g á s r ó l és ennek k ü l ö n b ö z ő módosulatairó l ír. Róth Gyula a h a r m a d i k m a g y a r e r d ő m ű v e l é s t a n b a n (4) Illés „fokozatos vágás"-át teljesen leszűkíti a német eredetiből szó szerint átvett „ernyős vágás"-ra és megállapítja, h o g y „a fokozatosan felújítóvágás eredeti alakjában ma már alig kerül alkalmazásra . . . a rendszerhez tapadó sok hátrány miatt, célszerű változtatásokkal azonban alapja maradt oly rendszereknek is, amelyek nagy sikerre tettek szert." Ennek utána rendkívüli bőbeszédűséggel t á r g y a l j a m i n d a z o k a t a „célszerű változatokat", amelyeknek azonban e g y f o r m á n az a fő sajátosságuk, h o g y f o k o n k é n t szedik ki b e n n ü k a fát f o l y t o n o s ritkítással. Jablánczy Sándor (2) sokszorosított főiskolai j e g y z e t é b e n végleg megpecsételi a „fokozatos felújító vágás"-nak a sorsát, kijelenti, hogy ez csupán h e l y t e l e n elnevezése az e r n y ő s f e l ú j í t ó v á g á s n a k , i l y e n tehát nem is létezik.
A g y a k o r l a t b a n — m i n t l á t t u k — m i n d e z e k ellenére t o v á b b is él ez a f o galom, k i t e r j e d t e n a l k a l m a z z á k Illés rendkívül kifejező szóhasználatát. Fel is p a n a s z o l j a Róth, h o g y „nálunk még ma is a gyakorlati erdőgazdaságokban ritkán hallani a természetes-felújítás szót, rendesen a fokozatos felújítás kifejezést használják szaktársaink ehelyett akkor is, amikor nem a vázolt eljárásról van szó, hanem a felújító vágások egyéb rendszereiről". Róth n e m figyel fel, J a b l á n c z y p e d i g n em vett tudomást a k ö z n y e l v m é l y l o g i k á j á r ó l . Pedig élénken f i g y e l m e z t e t e t t erre Muzsnay Géza, a szinte v é g r e n d e l e t s z e r ű m e g n y i l a t k o z á sában (3) h a n g s ú l y o z v a , „hogy a fokozatos felújító vágásmód elnevezést a régebbi gyakorlatnak megfelelően kiterjesztem a természetes felújításnak mindazokra az alakjaira, amelyek helyes értelmezéssel az e három szó által kifejezett fogalom alá vonhatók. Semmi elfogadható okunk sincsen arra, hogy a szálerdők természetes felújításának különféle módjaira régebben alkalmazott egyszerű, könnyen érthető magyar gyűjtőelnevezéseket megváltoztassuk. Ezek szerint a szálerdők természetes úton való felújítása történhetik:
1. szálaló vágás útján,
2. fokozatos felújító vágásmód segélyével, esetleg
3. pásztásvágások útján . . ."
Ezzel bezárul a kör — visszajutottunk Illés klasszikus megfogalmazásához.
Van tehát fokozatos felújítás, de ez nem egyetlen vágásmód, hanem gyűjtőelnevezése az e fogalom alá vonható eljárásoknak. Valószínű, hogy ezt Illés is így fogta fel és úttörő munkájában csupán a lényeg megfogására irányuló törekvés miatt részletezte a fokozatos vágás ismertetése során egyedül annak legegyszerűbb alakját. A módszer kialakítását ösztönző célszerűségre való törekvés már eleve kizárja, hogy valaki is annak mechanikus alkalmazására gondoljon, sőt, parancsolólag megköveteli, hogy mindenkor az adott helyzethez, terephez igazodjék térben és időben. Ennek során azután természetszerűleg alakul ki az a számos, helyileg alkalmazott, vagy kiötlött eljárás, módosulat, vagy változat, amik között Róth könyvében már meglehetős gondot okoz az eligazodás.
Muzsnay ilyen értelemben fejleszti tovább Illés elgondolását és a fokozatos felújító vágásmódokhoz sorolja:
a) a fokozatos felújító vágás közönséges alakját,
b) a csoportos felújító vágást és
c) a szegélyező vágást.
„Az elnevezések szűkebb határok közé szorítása mellett szól — írja Muzsnay — az is, hogy sok olyan eljárás van a szálerdők természetes felújításánál alkalmazott eljárások között, amely felett máris többé-kevésbé napirendre tértek a gyakorlatban. A túlságos disztingválás, a túlságos felaprózása a fogalmaknak idézte elő tulajdonképpen azt a végnélküli zűrzavart, ami a különböző természetes felújítási eljárások elnevezése és csoportosítása körül uralkodik."
Ezt a zűrzavart az azóta eltelt huszonegynéhány év alatt sem sikerült megszüntetni.
Az erdőgazdálkodás fejlesztésére vonatkozó határozat végrehajtása
érdekében kiadott és ma is iránymutató Erdőrendezési Utasítás (7) sommásan intézi el a kérdést azzal, hogy egyszerűen három felújítási mód előírását rendeli el:
fm. — felújító vágás magról,
fs. — természetes felújítóvágás sarjról, és
at. fm. — alátelepítés után felújítóvágás magról.
A felújítási módokat is részletesen szabályozni hivatott Erdőnevelési Utasítás
ugyanakkor teljesen Jablánczy elgondolásaira épült (6). Kerüli a fokozatos
felújítás kifejezést és csak felújítóvágásról szól. Megállapítja, hogy ezeknek
„általában három módja használatos: az egyenletes bontáson alapuló felújítás, az egyenlőtlen bontáson alapuló felújítás és a kulisszavágásos felújítás."
A szakmai köztudatba ivódott „fokozatos" szóhasználat erőszakolt kerülése
Jiblánczyt a „fázis" használatára kényszeríti, az Erdőnevelési Utasítás pedig
szakaszoknak ismeri el az „előkészítő vágást", a nem is kimondottan, de értelemszerűen említett vetővágást és a „végvágást".
A zűrzavar tehát változatlanul fennáll, de fenntartása semmiképp sem lehet célszerű. Megszüntetésére most, hogy főiskolánk erdőműveléstani tanszéke új vezetőt kapott és készül az új erdőműveléstan, gondolom itt a legjobb alkalom. Térjünk vissza, vagy induljunk ki újra Illés meghatározásából és fogadjuk el Muzsnay gondolatmenetét.
A szálalás különválasztása mindenképp indokolt. Ez alapjában v é v e nem is felújító vágás, hanem elsősorban állománynevelés, készletgondozás, az újulat csak természetes következménye. A kulisszavágást Illés „felújító tarvágás" - ként tárgyalja. Ilyen értelemben helyes is a különválasztása. Minden egyéb, ma ismert felújítóvágás azonban Illés „fokozatos felújító vágás"-ának fogalma alá vonható. Ezen belül lehet a bontás egyenletes, vagy egyenlőtlen, indulhat ki pontból v a g y vonalból, lehetnek a felújítási gócok véletlenek, vagy szándékosak, állhatnak a csoportok szétszórtan, v a g y gyöngysorként felfűzve, alakulhatnak szegélyek vonal, v a g y ékalakban stb, de mindenképpen jellemző rájuk, h o g y „amint a csemedék felveri magát, fokonként egészen kiszedjük a fát."
Í g y jogaiba helyezzük vissza egyik legrégibb szakkifejezésünket, hivatalosan is elfogadjuk a gyakorlat megszokott szóhasználatát és egyszerű áttekintést biztosítunk ebben a fontos szakkérdésben. J É R OM E R E N É
1. Illés Nándor: Erdőtenyésztéstan 1871. Budán;
2. Jablánczy Sándor: Erdőneveléstan II. jegyzet 1954. Sopron;
3. Muzsnay Géza: A fokozatos felújító vágásmód múltjából a régi Magyorországon.
Erdészeti Lapok 1935. 826—833 és 919—925 old.;
4. Róth Gyula: Erdőműveléstan II. kötet: Alkalmazott rész. 1935. Sopron;-
5. Vadas Jenő: Erdőműveléstan második kiadás 1921. Sopron;
6. Erdőnevelési Utasítás 1956. Budapest;
7. Erdőrendezési Utasítás 1955. Budapest
