1972. június - Veszprém megyének különleges szerep jut az urbanizáció
egyre nyomasztóbb terhétől — hacsak időlegesen is — szabadulni vágyó
ember szempontjából. A Balaton megyei jelentőségén messze túlnőve országos, sőt a környező államok lakossága érdeklődését tekintve európai igényeket is kell, hogy kielégítsen.
A tó északi partja változatos, festői tájainak üdülőszerepét igen szerencsésen egészíti ki a Bakony, egyrészt merőben más jellegű üdültetési jellegével, másrészt a fürdésre kevésbé alkalmas időszakokban gyalogos és autós turisztikai lehetőségeket biztosítva. A megye e két kiemelkedő természeti kincsén túlmenően még számos vonzó szépségű táj várja a kirándulni, pihenni vágyó embereket. Gondoljunk csak a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival övezett „körszínpadára", a Keszthelyi-hegység számos igen kedves kirándulóhelyére, Szigliget egyedülálló bájára, a Somlóra stb.
Ez az országos szempontból is kiemelt szerep fokozott felelősséget ró a megyei és országos szervekre egyaránt. A megyei párt- és állami, valamint az érdekelt társadalmi szervek feladata a lakosság részéről jelentkező igények felmérése, azok időben és térben jelentkező különbözőségének a lehetőségek és ésszerűség határán belül való koordinálása, az üdülési programok kidolgozása, megfelelő propaganda biztosítása.
Itt kívánkozik annak megjegyzése, hogy
A BALATONPART ÜDÜLŐERDEI
kialakítása, azoknak a kulturált üdülés igényeinek megfelelő berendezése és fenntartása nem lehet csupán a két érdekelt megye gondja. Ez országos közügy kell legyen, mert nemcsak a két megye lakossága igényeit elégíti ki, hiszen az ország legtávolabbi vidékeiről is vonzza a Balaton a pihenni vágyókat.
Szükségesnek látszik tehát, hogy az igények felmérése után, azok jelentkezése arányában kiemelt feladatként kezelje irányító főhatóságunk Veszprém megye ez irányú gondjait és ezt ne csak erkölcsi támogatással, hanem komoly anyagi lehetőségek juttatásával is fejezze ki.
Az igények felmérése nagy vonalakban most folyik, és az érdekelt két erdőgazdaság által összeállított fejlesztési tervek ezekre alapulnak. Ügy vélem azonban, hogy a balatonparti üdültetési kérdésnek egységes kezelése érdekében nem helyes megoldás az, hogy csak egyes részfeladatokat emelünk ki — pl.: Tihany, Badacsony stb. — és ezekre készítjük el a fejlesztési terveket. Helyesebb volna meghatározni a Balatonhoz tartozó üdültetési övezetet és ennek egészére, az egyes vonatkozásaiban és fontosságában is összehangolt komplex fejlesztési tervet kidolgozni. Ezen átfogó tervnek kiemelkedő fontosságú helyei lennének a jelenlegi fejlesztési tervekben szereplő, előbb említett területek, melyek az üdülőövezet egységes fejlesztését meghaladó mértékben volnának előtérbe helyezendők.
A tó Veszprém megyére eső részének erdei tartoznak. Ezek: Balatonfűzfő, Balatonfüred, Monostorapáti, Vállus és Keszthely.
Az üzemtervek itt 1974—1975-ben kerülnek felújításra. Az üdültetés szempontjából számba jöhető községek felsorolását mellőzöm, a területi megoszlásuk az alábbi: A számokból láthatóan a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében levő erdőkön kívül igen jelentős kiterjedésű termelőszövetkezeti
erdő is van az üdülési övezetben. Ez ismét fokozza a gondokat, mert néhány termelőszövetkezeten túl, amelyek erdeiktől szabadulni szeretnének, a többiek ragaszkodnak az évente lehetőleg egyenletes ütemű fakitermeléshez. Az erdők ökonómiai osztályozása még folyik, kész adataink nincsenek, de az üdültetési övezetbe tartozó erdők többsége küszöb alatti.
A felvetődő problémák megoldására fakitermelési vonatkozásban kínálkozik az a megoldás, melyet Gáspár Hantos Géza felügyelőségvezető alakított ki és alkalmaz a Keszthelyi Erdőfelügyelőséghez tartozó balatonparti termelőszövetkezeti erdőkben. Ennek eredményeként a fakitermelést a termelőszövetkezet végezheti, nyomában csak igen kevés felújítási kötelezettség jelentkezik.
Az üdültetésre alkalmassá teendő erdők kezelési gondjai során egyre inkább hangsúlyt kap az az elgondolás, hogy elsősorban a már meglevő és üdülés szempontjából számba jöhető erdeinket kell feltárni és üdülésre alkalmassá tenni.
Ez már a mai ember számára is pihenési lehetőséget ad, míg a kiemelt helyeken most telepítésre kerülő állományok kedvező hatását csupán a következő generációk élvezhetik.
Az állami kezelésben levő és arra alkalmas erdőkben is folytatható akkor is, ha az üdülőövezetben vagy máshol fejlesztési tervvel érintett területeken fekszenek. Ezt a fejlesztési tervek elkészítésekor kell szabályozni. Kellő gondossággal, körültekintéssel vezetett véghasználat, szépen újuló vágásterület például egyáltalán nem zavarja a turistákat. Az erdőgazdálkodás sokrétű tevékenységének ily módon való szemlélése az erdészeti tevékenység helyes értékelését is lehetővé teszi az e tekintetben egyébként igen tájékozatlan emberek számára. Az viszont tény, hogy az üdülőerdőkben végzett ilyen munkákat nagy körültekintéssel, jó szervezéssel, igen gondosan kell végrehajtani, mert itt a szakismeretekkel nem rendelkezők kritikáját kell eltűrnünk. Olyasféle aprólékos gondoskodásra van szükség, mint pl. a Csopak-Veszprémi úton, ahol egy nagykiterjedésű, mélyforgatásos vágásterületet kb. 1—2 fahossz szélességű lábon hagyott pasztával igen ügyesen takartak el az úton közlekedő nagyszámú kül- és belföldi turista elől. A zöld pászta az állomány alatti cserjeszinttel igen kedvezően szűri meg a nagy vágásterület egyébként kedvezőtlen látványát, — erdőgazdálkodási szempontból pedig hátrányt nem jelent.
Az effajta erdőgazdálkodás során végzendő munkák tervezése, azokra való felkészülés és főként azok igen gondos végrehajtása szemléletbeli elkülönülést igényel a mai vállalati nyereségközpontos szemlélettől és tagadhatatlanul költségesebb eljárást tesz szükségessé, mint a szokásos üzemi munkavégzés. Emiatt, valamint az egész tevékenységgel velejáró aprólékos, bíbelődő, más gondolatbeállítást igényelő hozzáállás miatt igencsak szükségesnek látszik a balatonparti üdülőerdő kezelésére létrehívandó
KÜLÖN SZERVEZET KIALAKÍTÁSA
Olyasféle szervezet lehetne ez, mint a Tátrai Nemzeti Park, vagy a Pilisi Parkerdőgazdaság.
Az 1974 és 1975-ben készítendő új üzemtervek ez esetben már teljesen az itt alkalmazandó elvek szerint, az egész üdülőerdőövezetre egységesen készülhetnének el.
Úgy vélem, hogy a feladatnak ilyen formában való megoldása igen előrevinné azt a közös ügyet, melynek végcélja a korszerű, céljának mindenben megfelelő egységes üdültetési övezet kialakulása a Balaton partján. Iharos Frigyes
