2014. december 3. - A kiegyezés Magyarországot addig soha nem látott fejlődési pályára állította.
A magyar gazdaság pezsgésnek indult: bankok, biztosítók, vállalatok alakultak. Európában is igen fontos átalakulás ment végbe ezekben az években: többek között új országok jöttek létre, megkezdődött az európai államok szövetségi rendszereinek kialakulása. A felgyorsult világ egyre nagyobb információéhséget eredményezett Magyarországon is. A külföldi hírek Magyarországra áramlását már több, belföldön is előfizethető külföldi lap, valamint a bécsi távirati iroda, a k. u. k. Telegraphen - Korrespondenz - Bureau (Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda) biztosította. A magyarországi történésekről szóló tudósítás, a belföldi hírszolgáltatás ügye azonban a Magyar Távirati Iroda megalakulásáig rendezetlen volt.
Az 1880 végén alapított, és az 1881-es esztendő elején szolgáltatását elindító Magyar Távirati Iroda létrehozása két országgyűlési gyorsíró, Egyesy Géza és Maszák Hugó nevéhez fűződik. Az alapítók szükségesnek tartották a vidéki lapok hírellátásának biztosítását, valamint az országos tudósítói hálózat kialakítását az ország fővárosa és főbb városai között. Áldozatos munkájuk nyomán az 1882-es évben az MTI a miniszterelnökség támogatásával félhivatalos jellegű tudósítói irodává alakult, illetve megkezdte kapcsolatainak kiépítését a legjelentősebb európai hírügynökségekkel. A k.u. k. Telegraphen - Korrespondenz – Bureau 1882. júliusában megszüntette budapesti fiókját. Nem volt már akadálya, hogy helyébe a Magyar Korona területén kizárólagos hírszolgáltatási joggal bíró, önálló Magyar Távirati Iroda lépjen.
1898. július 19-én a miniszterelnök, báró Bánffy Dezső a 41 éves, több nyelven beszélő, és tudósítói tapasztalatokkal rendelkező dr. Radó Sámuelt bízta meg a Magyar Távirati Iroda vezetésével. A nagy kapcsolati tőkével rendelkező, intenzív publicisztikai tevékenységet folytató újságíró a két alapítóval megkötött egyezsége révén, az MTI-n kívül tulajdonosa lett Maszák Hugó és Egyesy Géza két korábbi vállalkozásának, az Országgyűlési Értesítőnek és az Ungarische Post-nak is. Radó két évtizedes elnöksége idején, 1912-ben az MTI külön szerkesztőséget alapított Vidéki Laptudósító Iroda néven abból a célból, hogy a hírügynökség bel- és külföldi híreivel ellássa a vidéki sajtót.
1914-től 1919-ig
Az 1914-ben kitört első világháború a Magyar Távirati Irodát is igen nehéz helyzet elé állította. A korábbiakban a legfontosabb európai ügynökségekkel (Wolff, Havas, Reuter) kiépített kapcsolatok részint megszakadtak, részint esetlegessé váltak. Egyre kedvezőtlenebbé váltak az anyagi feltételek is. A nehézségek a háború vége felé csak fokozódtak. 1918-ra szinte mindennapossá váltak a panaszok a távirati irodával kapcsolatban. A miniszterelnökség részéről többször szóvá tették a sajtórendelkezések megszegését, a kőnyomatosok ellenőrizetlenségét, a szabályok hanyag alkalmazását.
A zűrzavaros 1918-as esztendő végén Károlyi Mihály miniszterelnök rövid levélben értesítette az MTI igazgató-tulajdonosát, dr. Radó Sámuelt, hogy magánjogi igényeinek érintése nélkül az MTI állami tulajdonba kerül, a hírügynökség vezetését pedig dr. Németh Alfréd és dr. Fabro Henrik osztálytanácsosok veszik át. Németh Alfréd több idegen nyelvet beszélő, a külpolitika útvesztőiben jártas, kiváló szervező képességű ember volt, miniszterelnökségi osztálytanácsosi posztról került a távirati iroda vezetői székébe. Fabro Henrik az MTI vezetésében Németh mellett „félhivatalos” újságíróként tevékenykedett, elsősorban vezetői-szervezői feladatok jutottak a számára. Fabro a hazai gyorsíró iskola egyik megalapítója volt, munkásságával nagymértékben hozzájárult a magyar gyorsírás fejlődéséhez. A Tanácsköztársaság idején a magyar nemzeti hírügynökség nemzetközileg elszigetelődött.
A Tanácsköztársaság bukása után kezdtek feltünedezni azok a személyek, akik az elkövetkező évtizedekben hosszú időre rányomták bélyegüket Magyar Távirati Iroda történetére.
Zimmer Ferenc, a Die Zeit és a Neue Freie Presse című bécsi lapoknak korábbi budapesti tudósítója, a Neues Pester Journal, majd a félhivatalos Budapesti Tudósító munkatársa 1918 novemberétől 1944-ig volt a Magyar Távirati Iroda főszerkesztője. Munkatársa, bizalmasa lett annak a személyiségnek, aki rendkívüli módon meghatározta a XX. századi Magyar Távirati Iroda arculatát: vitéz leveldi Kozma Miklósnak.
Kozmát gróf Teleki Pál miniszterelnök bízta meg 1920. augusztus 17-én „a magyar állam tulajdonát képező Magyar Távirati Iroda szellemi és adminisztratív vezetésével”. Kozma, akinek saját bevallása szerint nemigen voltak elképzelései a távirati irodával kapcsolatban, nagy lendülettel látott munkához. A meghatározó fontosságú bécsi hírügynökségi kapcsolatok fenntartásával az MTI felvette a kapcsolatot Rómával (Agenzia Stefani), a kolozsvári hírügynökséggel (Agence Damian, később Agence Dacia), Prágával, valamint a svájci Schweizerische Depeschenagentur és a lengyel Polska Agencja Telegraficzna ügynökségekkel.
Az 1921. április 21-én megalakult Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság Kozma Miklós vezetésével fokozatosan egyre hatalmasabb médiabirodalommá lett. Megvásárolta a Telefonhírmondó Részvénytársaság részvényeit, megalapította a Magyar Hirdető Irodát és a Magyar Filmiroda Részvénytársaságot. Bővítette külföldi tudósítói hálózatát, valamint a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság létrehozásával 1925-ben megkezdődött a műsorszóró rádió működése Magyarországon. 1930-ban pedig a Magyar Távirati Iroda Rt. felvásárolta Magyar Gazdasági Bank Rt-t. Kozma 1935. március 4-én belügyminiszter lett Gömbös Gyula kormányában, két évvel később azonban visszatért a távirati iroda élére.
A második világháború kitörése előtt nem sokkal egy kódolt, de Budapesten megfejtett, legendássá vált távirat érkezett a Magyar Távirati Irodába. A nemzeti hírügynökség római tudósítója, Badics László meteorológiai jelentés formájában adta hírül 1939. augusztus 17-én és augusztus 19-én a várható eseményeket: ”A meteorológiai jelentések egyébként az utóbbi napokban rosszabbodtak. Augusztus végére nagy kánikulát várnak, amelyet szeptember elején pusztító zivatar, mennydörgés és villámlás követhet…” 1939. szeptember 1-jén Németország lerohanta Lengyelországot, kitört a második világháború.
Csaknem egy esztendővel később a Magyar Távirati Rt. elnökének újabb országos feladata lett, hiszen Kozma Miklóst 1940. szeptember 12-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte az 1938-ban az első bécsi döntés után Magyarországhoz visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosává. 1941-ben Magyarország is belépett a háborúba. A Magyar Távirati Iroda igyekezett mindenben a megváltozott, háborús követelményekhez igazodni. Mivel a rádió egyre nagyobb teret nyert a hírforgalomban megerősödött a rádiófigyelés az MTI berkein belül is. Az e szolgáltatásban dolgozók számára az átlagon felüli tájékozottság, valamint a kifogástalan nyelvtudás alapkövetelmény volt. 1941. december 7-én a rádió adását megszakítva közölte a hírt: 57 évesen elhunyt Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa, a Magyar Távirati Iroda Rt. elnöke.
Kozma halála után két esztendőre Horthy feltétlen híve, vitéz Náray Antal tábornok vette át a hírügynökség vezetését. 1944 elejétől azonban mind az ország, mind az MTI életében drámai módon felgyorsultak az események. A felelős szerkesztő, Zimmer Ferenc a nyilas hatalomátvétel után 1944. októberében nyugalomba vonult.
A front és a háborús körülmények miatt az MTI fennállása alatt mindössze néhány hétig – 1944 novemberétől 1945. január 25-éig – volt üzemen kívül. Az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 20-án egy pár soros, orosz nyelvű levélben megbízta Ortutay Gyulát a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió irányításával.
1945-től 1956-ig
Számtalan elképzelés, terv, javaslat után a Magyar Távirati Iroda 1945. június 11-én a négy koalíciós párt és a szakszervezetek irányítása alá került. Ugyanazon a napon lezajlott a Magyar Központi Híradó Részvénytársaság (MKH) alakuló közgyűlése. Július 24-én pedig dr. Révész Mihály, az új főszerkesztő és Barcs Sándor, az új felelős szerkesztő MTI-kommünikében adta hírül, hogy : ”a mai nappal átvesszük a Magyar Távirati Iroda munkájának vezetését.” A szociáldemokrata kötődésű új főszerkesztő kinevezésekor a pártvezetőséghez intézett levelében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mindvégig a Népszava, illetve a szociáldemokrata pártsajtó munkatársának tekinti magát. A részvénytársaság vezetését a Központi Intéző Bizottság (KIB) vette át, a cég vagyona a magyar államra szállt át. A tervek között szerepelt a Magyar Távirati Iroda nevének a megváltoztatása is. A Magyar Hírszolgálat vagy a Magyar Tudósító új elnevezések közül végül is az újonnan alakult MKH KIB 1945. július 27-én úgy döntött, hogy a kiadványok ezen túl „Magyar Tudósító Iroda” néven jelennek meg. A KIB ülés után derült ki, hogy a Szálasi-adminisztráció szintén ezen a néven adta ki a tudósításokat, így aztán a következő ülés visszaállította a hagyományos, régi elnevezést.
Az egykor hatalmas „MTI-birodalom" egyre kisebbé vált: először megszűnt a Telefonhírmondó, a Magyar Filmiroda Rt., végül 1950-ben, az MTI teljes államosításakor elkülönült tőle a rádió. Az állami felügyelet a vállalat önállóságának elvesztésével járt, az MTI vezérigazgatója 1950 márciusától Barcs Sándor, főszerkesztője az a Kenyeres Júlia lett, aki az 1948-ban a „jobboldali szocdemnek” tekintett Révész Mihályt, majd Baló Lászlót váltotta ezen a poszton.
A Magyar Távirati Iroda, amely a ’20-as évek óta a rádióval közös székházban működött, 1953 tavaszán átköltözött a Naphegyen felépített új, önálló székházba. Az egyre zordabb politikai viszonyokról, a fokozatosan erősödő pártirányításról a számtalan biztonsági intézkedés is tanúskodott. Szigorították a székházba való belépést, a bejáratnál fegyveres rendész teljesített szolgálatot. A napi szerkesztőségi munka kötelező „Szabad Nép 5 perccel” vette kezdetét. A hírügynökség ekkor három fő részlegből, a Belpolitikai Főosztályból, a Külpolitikai Főosztályból és a Gazdasági és Műszaki Főosztályból állt, ezekhez 1956-tól csatlakozott a Fotó Főosztály.
A Magyar Távirati Iroda 1956 októberében, novemberében a nehéz feltételek mellett is végezte a munkáját, tudósította az ország és a világ közvéleményét a magyarországi fejleményekről. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az MTI tudósítói ott voltak az összes budapesti és vidéki helyszínen, tudósítottak a fejleményekről, nyomon követték a régi-új pártok megalakulását, vezető testületeik tanácskozásait és döntéseit, a szakszervezeti mozgásokat.
1956-ot követően az MTI pártonkívüli vezérigazgatóját, Barcs Sándort „ellenforradalmi tevékenység” miatt följelentette az MTI keményvonalas főszerkesztője. Barcs, aki Kozma Miklós mellett a legjelentősebb huszadik századi MTI vezető volt, megúszta a fegyelmi eljárást. Valaki ugyanis mellé állt, valaki, akit akkor vett oda az MTI-hez, mikor a férje még Rákosi börtönében ült. Az illetőt Kádár Jánosnénak hívták.
A sajtó megrendszabályozásával a forradalom leverése után berendezkedő új hatalom nem sokat várt. A hírügynökség hírszolgálati szerkesztéspolitikájában az MSZMP KB Politikai Bizottságának illetve a KB. Agitációs és Propaganda Osztályának irányelvei váltak mérvadóvá.
1965-ben már öt szerkesztőség: a Külpolitikai Szerkesztőség, a Külföldi Sajtószolgálat, a Belföldi Szerkesztőség, a Külföldi Adások Szerkesztősége és a Fotó Szerkesztőség működött, több mint 200 újságíróval. Önálló szervezeti egységként létrejött az MTI Dokumentációja. A magyar és idegen nyelvű lapok, valamint dokumentációs kiadványok rendszeres feldolgozása 1971-ben kezdődött meg. Az Európai Hírügynökségek Szövetsége (Alliance) 1970-ben tagjai sorába vette a magyar hírügynökséget.
A távirati iroda 1980-ban a naphegyi székházban egy MTI-történeti kiállítással, illetve a Néprajzi Múzeumban „Az MTI jelenti” címmel rendezett kiállításokkal ünnepelte alapításának 100 évfordulóját. 1980. október 14-16. között a magyar hírügynökség iránti tiszteletből, az MTI meghívására Magyarországon tartották soros tanácskozásukat az akkori szocialista országok hír-, sajtó- és fotóügynökségeinek vezetői.
A 70-es 80-as évek fordulóján a lapok, a rádió és a televízió nagyon alacsony előfizetési díjai miatt az MTI kénytelen volt felfedezni a szolgáltatási szférát. A nyolcvanas években megindult a Teletext-Képújság rendszeres kísérleti adása, Panoráma elnevezéssel pedig színes, érdekes anyagokat, háttereket, hírmagyarázatokat készítő új rovat indult a Külpolitikai Főszerkesztőségben. A nagyvilág politikai, gazdasági és sporthíreit tartalmazó Hotel Monitor szolgálat indult 1985-ben a szállodák zártláncú televízióin keresztül a külföldi vendégeknek. Jelentős műszaki fejlesztések történtek, amelyeknek köszönhetően a távirati iroda a nyolcvanas években a sajtóelektronizálás hazai műhelyévé vált.
1987-től önálló szervezeti egységként megkezdte működését a Sportszerkesztőség, amely korábban a Belföldi főszerkesztőség egyik rovata volt. 1988. április 1-jétől megkezdte munkáját a megyei sajtószolgálat, az MTI Press, amely a Budapress sajtóügynökségre támaszkodva látta el a szükséges cikkekkel és fotókkal a megyei lapokat.
1988 júliusában elindult az MTI ECONEWS, amely az első kifejezetten gazdasági hírszolgálat az MTI -nél, igaz, ekkor még csak angol nyelven, ám 1993-tól magyarul is. A Sajtóadatbank (SAB) 1989 januárjától nyújtott információszolgáltatást külső szervezeteknek is. 1989 márciusában az MTI létrehozta az Országos Sajtószolgálatot, hogy az alakuló pártok, civil szervezetek ezen keresztül teljes terjedelmében közzé tudják tenni nyilatkozataikat, állásfoglalásaikat. A távirati iroda teljesen nyílttá tette kiadását, a korábbi "bizalmas" kiadványokról eltűnt ez a jelzés.
A Magyar Távirati Iroda 1997. július 15-e óta újra részvénytársasági formában működik, jelenlegi működési kereteit a Nemzeti Hírügynökségi Törvény, az 1996. évi CXXVII. sz. törvény adja meg.
Az első, és eddig egyetlen MTI történeti összefoglaló munka Pirityi Sándor „A nemzeti hírügynökség története 1880-1996” című munkája 1996-ban, a millecentenárium évében jelent meg az akkori elnök, Alexa Károly ajánló soraival.