Mária Terézia 1762. október 22-én az addigi bányatisztképző intézményt az egész osztrák birodalom igényének megfelelő - Academia Montanistica néven - felsőfokú tanintézetté emelte.
A megemlékezést az úgynevezett Deklaráció aláírásának 5-dik évfordulója alkalmával rendezik.
A találkozó célja a világ egyik első műszaki felsőfokú oktatási intézménye előtti tiszteletadás, és az egykori tanárok és diákok (akadémisták) által Selmecen meghonosított – a közös gyökereken alapuló összefogást előtérbe helyező – „selmeci szellem” együttes ápolása. A rendezvényen a diákságon kívül az egyetemek és karok vezetői, az egyetemi és főiskolai városok polgármesterei, valamint a szakmai szervezetek vezetői is részt vesznek Magyarországról, Szlovákiából és Ausztriából.
Az esemény elsősorban a magyarországi és a szlovákiai, illetőleg az ausztriai egyetemek és főiskolák hallgatóinak első nemzetközi hagyományőrző baráti találkozója.
A rendezvény keretében a nyáron nagy média visszhanggal kísért csille- és rönktolás utolsó eseményére is sor kerül. Mint ismert, augusztus 1-11-e között a miskolci egyetemisták egy bánya csillét, a soproniak pedig egy díszesen faragott farönköt toltak el közúton, gyalog Selmecbányára. A miskolci és soproni „relikviák” ünnepélyesen kerülnek végleges helyükre az egykori Alma Mater, a bányászati és erdészeti paloták auláiban.
A Magyarországon elterjedt ballagás szokása és a „Gaudeamus” diákdal is az egykori selmeci akadémistáktól ered, amelyeket a mostani rendezvény során is felelevenítenek a mai utódok.