Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok Szakosztálya és az Erdők a Közjóért Szakosztály kerekasztal beszélgetést szervezett 2009. március 18-án, az Erdészeti Információs Központban parlamenti szakpolitikusok és az erdészeti ágazat vezetőinek részvételével. A kerekasztal beszélgetés a magyar erdőkkel, magyar erdőgazdálkodással kapcsolatos legfontosabb és legidőszerűbb témákat célozta meg, többek között a Nemzeti Erdőprogram és az erdészeti kommunikáció kapcsolatát, az erdészet államigazgatási helyzetét, az adó 1 százalékának erdészeti célra történő felajánlását, a közjóléti finanszírozás helyzetét, az ötéves erdőmérnökképzés visszaállítását.
A kerekasztal beszélgetésen részt vett Herbály Imre, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke és Orosz Sándor, a környezetvédelmi bizottság alelnöke. A szakma vezetőit Náhlik András a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar dékánja, Horgosi Zsolt, az MNV ZRT igazgatója, Támba Miklós, a MEGOSZ alelnöke, Mőcsényi Miklós, a FAGOSZ főtitkára képviselte. A házigazdák pedig dr. Pethő József, az OEE elnöke, Dobó István és Zétényi Zoltán szakosztályelnökök voltak.
A kerekasztal meghívott résztvevői közül Herbály Imre alelnök (MSZP) először is „pozícionálta” magát, mondván, „zöld ember” vagyok, bár nem erdész, de vadász. Az Erdészeti Albizottság vezetését is azért vállalta, hogy az erdőtörvény előkészületeiben részt vehessen.
Elöljáróban megnyugtatta a hallgatóságot, hogy a Nemzeti Erdőprogramhoz össze lehet szedni a forrásokat a legszükségesebb kiadásokra.
Kiemelte, hogy az új erdőtörvény már az elnevezésében is kifejezi az erdők hármas funkcióját. Hangsúlyozta, hogy ő, személy szerint minden erdészt természetvédőnek tekint.
Egyetértését fejezte ki azzal a megállapítással, hogy csak az igazat szabad kommunikálni. Ő is azon az állásponton van, hogy egy természeti erőforrások minisztériumával lehetne az erdész-természetvédő ellentéteket feloldani.
Véleménye szerint van szándék a természetvédelmi törvény megújítására is, de kérdés, hogy ebben a ciklusban sorra kerülhet-e.
Orosz Sándor alelnök (MSZP) reagálva az előbb elhangzottakra, kifejtette, hogy a „természeti erőforrások” terminológia más igazgatási megközelítést igényel.
Leszögezte, hogy ő is a természeti erőforrások minisztériumának híve.
Az erdőtörvényről kifejtette, hogy ezt a jelenleg készülő jogszabályt nem tekinti olyan hosszú életűnek, mint az előzőt. Ma már mások a kérdések, amelyekre választ kell adni, mint az előkészítés időszakában.
Nem tartja jónak, hogy az FVM képviseli a kormányálláspontot, a másik minisztérium (a KvVM – a szerk.) viszont úgy tartja, hogy úgy rossz az egész, ahogy van.
Az új törvény az „élni kell” gyakorlatát folytató emberektől akarja megvédeni az erdőt.
A kommunikációs nehézségekről elmondta, hogy az erdészek fahozamban gondolkodnak. Ehhez képest a közjólét nem külön dolog, célszerű volna komplexitásra törekedni. Az immateriális hozamértéket is számításba kellene venni.
Az erdőkért adható adó 1 százalékról szóló törvényjavaslatot – mint említette – ő maga terjesztette elő annak idején. Tehát ezen a téren számíthatnak rám – mondotta.
A pénzügyminiszter a közelmúltban kihúzta, de napirenden kell tartani.
Álláspontja szerint is fontos lenne, ha az erdészeti igazgatást a helyén kezelnék, ám – mint megjegyezte –, ez nem ennek a törvénynek a tárgya.
A munkaerő-kérdésre térve megjegyezte, hogy nem szentírás az erdőben őrült nagy gépek alkalmazása, vissza lehetne térni a hagyományos munkaerőhöz.
Támba Miklós alelnök (Megosz) megállapította, hogy az óriási kommunikációs küzdelemben nem veszünk részt - sajnos. E téren szükség van a szemléletváltozásra.
Leszögezte, hogy a magán-erdőgazdálkodóknak van jövőképük. Fontosnak tartja, hogy ugyanaz a szakember irányítsa a gazdálkodást és a természetvédelmet. Az erdész szakma úgy teszi a dolgát, hogy biztosítja a tartamosságot.
A kommunikációról szólva kifejtette, hogy nagyon fontos, miként kommunikálunk. Az erdészeti kommunikációnak a saját érdekeinket kell megjelenítenie. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a mi közléseink is a favágásról szólnak.
Álláspontja szerint nincs szükség ágazati szóvivőre, mindenki mondja nyugodtan a magáét.
Az erdőtörvénnyel kapcsolatos vitára térve kifejtette, hogy a követelt ügyfélstátusz óriási veszélyt hordoz magában. A napi gazdálkodásban olyan helyzetet idézne elő, mintha a tiszai halásznak a varsa leszúrásához a parton lakóktól kellene engedélyt kérnie. Ezzel szemben egy kiérlelt javaslat van az Országgyűlés előtt.
A Megosz álláspontja szerint az éves terv visszaállítása elfogadhatatlan számukra. A garanciarendszer is hasonlóan ellehetetlenítené a magán-erdőgazdálkodókat.
Leszögezte, hogy a természetvédő-erdész vita – mások véleményével szemben – nem álvita, hanem – ki kell mondani – kenyérharc. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció pedig nem önmagáért való. (z.)