Kishartyán határában erdőtelepítési munkák befejezése alkalmából tartott tájékoztatót április 23-án az Ipoly Erdő Zrt. A felajánlott vezetői prémiumok forrásaiból az Ipoly Erdő Zrt-nél is megkezdődtek az erdőtelepítések. A program két évében az Ipoly Erdő Zrt. mintegy 120 hektár erdőtelepítést tervez a régióban. Idén tavasszal 32 hektár erdősítésére került sor, Honton, Drégelypalánkon, Diósjenőn, Romhány és Bercel környékén, valamint Kishartyánban. Ősszel 49 hektár erdőt fognak telepíteni, melynek előkészítését jórészt már elvégezték. További 40 hektárt 2010 tavaszán erdősítenek. 
Őshonos fafajok - kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, cser, illetve egyéb keménylombos elegyfajok – teszik értékes társulássá az így létrejövő erdőket.
A kishartyáni domboldalban Lengyel László, a társaság szóvivője köszöntötte a megjelenteket, Borenszki Ervin országgyűlési képviselőt, Zagyi Lászlót, a társaság igazgatóságának elnökét, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács titkárságvezetőjét, Serfőző Andrást, a társaság felügyelő bizottsága elnökét, Kiss Ferencet, az NFA Nógrád megyei vezetőjét, valamint Kajtor Zsoltot, az Heves Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatósága erdőfelügyelőjét. A házigazdákat többek között Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Bodolay János főmérnök és Bajnai Csaba a Kisterenyei Erdészet vezetője képviselte.
Borenszki Ervin beszédében elmondta, hogy az erdők sok olyan funkcióval rendelkeznek, amellyel a környezet javításában fontos szerepet játszanak. Kiemelte, hogy minden fa értékes számunkra. A telepítésre térve reményét fejezte ki, hogy más forrásból is kerül pénz az erdősítés folytatására, különös tekintettel a Nemzeti Erdőprogramban kitűzött 27 százalékos erdősültség elérésére. Ez mintegy 800 ezer hektáros erdőterület növekedést jelent. Bízik abban, hogy ezek a tervek meg fognak valósulni. A végszavazás előtt álló erdőtörvényről elmondta, hogy reményei szerint hozzá fog járulni az erdő ügyének jobbra fordulásához. Többek között nő az állam szerepe, intenzívebb lesz a kapcsolat a társdalom és az erdészet között, és sikerül megfékezni az erdőkben tapasztalható falopást a szakszemélyzet bővülő jogosítványaival. Végezetül elismerését fejezte ki a társaság szakembereinek a sikeres erdőtelepítésért. 
Zagyi László örömét fejezte ki, hogy a Föld Napja alkalmából szervezett szemétgyűjtő akciók után egy erdőtelepítés megvalósulását köszöntheti. Emlékeztetett a vezetői prémiumok felajánlására, és a pénz felhasználására a legtökéletesebb célnak nevezte az erdőtelepítést. Mindez pedig további jótékony hatással bír a környék számára, hiszen munkahelyet teremt, és javítja a lakosság megélhetési körülményeit. Reményének adott hangot, hogy hosszú életű erdő növekszik az ültetett csemetékből.
Haraszti Gyula elöljáróban biztosított a hallgatóságát, hogy gondoskodnak a telepített erdőről, a fáknak hosszú, az erdőnek pedig örök életet biztosítva.
A vezérigazgató-helyettes visszatekintést nyújtott a régió szakmatörténeti eseményeire, és kiemelte, hogy Nógrád a legmagasabb erdősültségű megyéje hazánknak. Ezen a környéken évszázadok óta összefonódott az ember élete és az erdő. Egykor kiváló erdők borították a vidéket, és intenzív erdőkiélés folyt. A dokumentumok szerint már évszázadokkal ezelőtt alkalmazták az ardókat, akik feladata az erdők óvása volt. Ezek az idők a török dúlásig tartottak, s az egykor gazdag királyi birtokokat többek között a tartós háborúskodás lepusztította. Az itt húzódó végvári rendszer komoly faigénye, a lassan beinduló ipari tevékenység, a bányászat, a kohászat, a "kis jégkorszak" nagy tűzifaigénye mind-mind az erdő túlzott igénybevételét eredményezte. 
Az egykori közhatalmi szereplők ezt a negatív folyamatot fölismerve szabályozták az erdei haszonvételeket az ún. faizási jog korlátozásával. Ezzel együtt a mezőgazdasági termelés kiterjedése is az erdők visszaszorulását eredményezte, s a kenézek feladata volt az erdő kiirtása és földművelésre alkalmassá tétele. A nem korlátlanul rendelkezésre álló erdei erőforrások újratermelése és a használat szabályozása vezetett az erdészszakma kialakulásához.
A kutatások szerint Werbőczi Hármas könyvében – amit a nógrádi Alsópetényben írt – esik szó először az erdők értékének számba vételéről. A legnagyobb értékkel az úgynevezett makkos erdők bírtak, majd a bárdos erdők (az épületfát adók), végül a csak tűzifát szolgáltató cserjés-bokros erdők következtek a rangsorban.
Mária Terézia erdőrendtartása annak a felismerésnek a következtében született, hogy szabályozni kell az erdőhasználatot, s gondoskodni kell az újratermeléséről.
Az újkor és a későbbi korok erdőtörvényei már a természetvédelmi szempontokat is magukba foglalták.
A Trianont követő években hazánk az erdőkben legszegényebb országok közé tartozott. Ez inspirálta az akkori erdészeket az erdőtelepítés növelésére. Napjainkban eljutottunk a kétmilliomodik hektár erdőig, ami 21 százalékos erdősültséget jelent.
Sajnos ma nincs nemzeti erdőtelepítési támogatási rendszer, elsősorban a magán-erdőgazdálkodók számíthatnak az EU széleskörű támogatására. Az állami erdőgazdálkodók csupán az első kivitelig részesülhetnek támogatásban, arról nem is beszélve, hogy alig van a kezelésükben erdősíthető terület. Ezért is volt bölcs döntés a Nemzeti Földalap részéről, hogy új földrészleteket vont be az erdősíthető területekbe.
Haraszti Gyula megemlítette, hogy még a magasan erdősült Nógrádban is nagyon sok olyan terület van, amelyet szinte kizárólag erdősítéssel lehet gazdaságosan hasznosítani.
A helyi körülményekre térve elmondta, hogy sok arrafelé az úgynevezett „perctalaj”, amely szinte csak "percekig" művelhető, mert vagy kőkemény a szárazságtól, vagy folyós, csúszós az esőtől. Ezen kívül sújtja az erdőgazdálkodót a pajorkár, a vadkár is. 
Mindezek ellenére úgy gondolják az erdészek, hogy készek további erdősítési feladatokra, hisz’ értenek hozzá, rendelkeznek a szükséges szakemberekkel, infrastruktúrával, kapcsolatrendszerrel. Végezetül a vezérigazgató-helyettes a magán-erdőgazdálkodóknak is fölajánlotta a társaság szakmai segítségét.
Bajnai Csaba erdészetvezető azzal kezdte, hogy aki fát ültet, az bízik a jövőben. A telepítés nehézségeiről szólva elmondta, hogy nem volt ideális a talaj állapota, ezért nem is tudtak makkvetéssel telepíteni. A fafaj elegyarányról megtudtuk, hogy 80 százalék cser, 20 százalék kocsánytalan tölgy került földbe. A pajorkár ellen megelőző védekezést, fertőtlenítést alkalmaztak. A telepítés munkálatairól megjegyezte, hogy a környék hátrányos helyzetű lakosait vonták be az erdősítésbe.
Kiss Ferenc, az NFA Nógrád megyei vezetője a ForestPress-nek elmondta, hogy 25 település 50 ingatlanát vonták be az erdősítési programba. Ezekből 48 az Ipoly Erdő, 2 pedig az Egererdő Zrt működési körzetébe esik. Ezek a területek az életjáradékért felajánlott erdők, amelyekre nem volt más hasznosítási igény. A földek mintegy 15 aranykorona értékűek. Nógrád megyében mintegy 140 hektár erdősítésére kerülhet sor, ebből 120 hektárt az Ipoly Erdő, 20 hektárt az Egererdő Zrt telepíthet.
A meghívottak az újonnan telepített erdő szélén emlékfákat ültettek. (z.)