ForestPress fotók
Solymos Rezső 1929. június 12-én született Bejcgyertyánoson.
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya és Erdészeti Bizottsága
dr. hc. dr. Solymos Rezső erdőmérnök, akadémikus 80. születésnapja tiszteletére Erdőgazdálkodás és fahasznosítás – jelen és jövő címmel tudományos konferenciát rendezett 2009. május 21-én az MTA Székházában.
A teltházas ünnepi rendezvényen elsőként Faragó Sándor, a soproni egyetem rektora köszöntötte az ünnepeltet, majd föltette a kérdést, ki is Solymos Rezső? A sok területen maradandót alkotott erdőmérnök a rektor szerint elsősorban az erdész(céh) tudományos vezetője, atyamestere.
Az alkalom az akadémikusról készített videó-portréval folytatódott. Az önvallomásban megtudtuk, hogy egyike volt azoknak, aki rendes tagja lehetett az Akadémiának. Beszélt a szülői indíttatásról, és arról, hogy mielőtt tudományos pályára került volna, tíz évet töltött a gyakorlatban.
Pályája legnagyobb elismeréseként említette a Széchenyi díjat, amelyet a hazai erdészet is kapta – fogalmazott az akadémikus.
Felhívta a figyelmet, hogy az erdészetben paradigmaváltás kezdődött, az első helyre a természet védelme került.
Történelmi visszapillantást adott, amelyben emlékeztetett, hogy az első erdőpusztítás Mezopotámiában volt, amelyről a Gilgamesben olvashatunk. Álláspontja szerint a görög birodalom hanyatlását is az erdő pusztítása okozta.
Az interjú Az élet üzenete című saját versével fejeződött be: „Az Isten rám bízta az erdőt.”
Dr. MÁTYÁS CSABA akadémikus: dr. Solymos Rezső akadémikus munkásságának méltatása című előadásával folytatódott az ülés. Az életet egy hegycsúcs megmászásához hasonlította, és akadémikus társának életútját jellegzetes 20. századi, kelet-európai karriernek nevezte. 
A Szombathelyi Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd következetett az egyetem, a tő melletti munka, majd az Erdészeti Tudományos Intézet, a Földművelésügyi Minisztérium és újra a tudományos pálya.
Hogy honnan ez az elhivatottság a tudomány iránt, valószínűleg a családból hozta és az egyetemen szerezte.
Solymos Rezső érdemeként említette az Acta Silvatica elindítását.
Sajnálkozott, hogy a rövidlátó „projekt-gondolkodás” aláásta a fenntarthatóság kutatását.
Dr. FÜHRER ERNŐ és dr. VEPERDI GÁBOR dr. Solymos Rezső akadémikus kutatói munkássága című dolgozatát az ERTI korábbi igazgatója ismertette.
Elmondta, hogy az akadémikus kutatásai az erdőművelés területére fókuszáltak, közelebbről az elegyes erdők, az őshonos fafajok, az erdei fenyő és az erdei ökoszisztémák multifunkcionalitása témakörökre.
Emlékeztetett, hogy az ünnepelt a IUFRO (az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetsége) négy munkabizottságának is tagja.
Az előadó egy Bedő Albert idézettel zárta: „Gondolataimnak soha meg nem szűnő tárgya az erdő.”
Dr. NÁHLIK ANDRÁS, az Erdőmérnöki Kar dékánja dr. Solymos Rezső akadémikus oktatási tevékenységét mutatta be. Latin mondásokra fölfűzött előadásában elmondta, hogy először végzősként, mint az államvizsga bizottság tagjával találkozott a professzorral. Lényegre törő, a gyakorlatra vonatkozó kérdései voltak.
Az élete arra is példa, hogy tanítva tanulunk, és elsősorban nem az iskolának, hanem az életnek.
A tanulás a példákon keresztül hatékony, és a szó elszáll, az írás megmarad. Ezért egyetlen nap se múljon el vonás nélkül. A világ pedig kevés bölcsesség által irányíttatik.
A tiszteletadásra is figyelmeztetett. Az ősz fő előtt álljatok fel!
Az MTA Agrártudományok Osztálya részéről DR. SOLTI LÁSZLÓ akadémikus, az Agrártudományok Osztálya elnöke köszöntötte Solymos Rezső akadémikust. Azt emelte ki, hogy a mindig snájdig úrnak a fejében is mindig rend van. Konfliktusoldó, kompromisszumkereső embernek ismerte meg.
Ezt követően került sor dr. Solymos Rezső akadémikus előadására Az erdőnevelési kísérletek tapasztalatai a jövő számára címmel.
Előre bocsátotta, hogy a bemutatott eredmények nem egyedül az ővéi, hanem számos kolléga és munkatárs tevékenységének gyümölcse.
A korábbiakban elhangzottakra reflektálva megemlítette, hogy a családnak sokat köszönhet, hiszen elviselte az évi 120 napnyi távollétet.
Előadásának egyik tézise az erdőnevelés értelmezése és helye az erdőművelésben.
Történeti áttekintésben utalt az erdőnevelési irányelvek és a kutatási témák változására az erdészettörténet során. Már Vergilius is írt a fák gondozásáról.
A mai ismereteink alapján természetesen bíráljuk az elődök munkáját – tette hozzá az akadémikus.
Felhívta a figyelmet az „erdőtörténeti fáziseltolódásra.” Az erdőnevelést a társadalmi, gazdasági és egyéb igények változásai tükrében kell vizsgálni. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy a 1040/1954. sz. jogszabály az erdőnevelésről, ma is az erdőgazdálkodás alapját épezi.
Az erdőnevelésen belül a fatermés- és a növedékkutatás lett a kutatási területe.
A kutatások során létrehozták sok ezer parcellából az állandósított kísérleti bázist.
Egyik fontos feladat ma is a kiépített erdőnevelési kísérleti hálózat megmentése. 
Felhívta a figyelmet, hogy a korábbi (Greiner-féle) fatermési táblák csak a főállományt vették figyelembe. Ezzel szemben a tények sokkal nagyobb fatömeget mutatnak.
Figyelmeztetett, hogy kísérletek pénzügyi támogatás hiányában összeomlanak. Az intézmények, az ERTI, a NymE támogatják a kísérletek folytatását, de nekik sincs pénzük.
Végezetül kijelentett, hogy az erdészet szolgájának tekinti magát, és megköszönte a szép számú érdeklődő megtisztelő jelenlétét.